Felidézte: az 1956-os olimpiára rányomta a bélyegét a politika, a magyar forradalom melletti szolidaritás jegyében lemondta a részvételt Hollandia, Svájc és Spanyolország, a szuezi válság miatt pedig Egyiptom, Irak és Libanon lépett vissza tiltakozásul, a magyar sportolók azonban részt vettek a játékokon.

Hozzátette: a forradalmi eseményekben, az utcai megmozdulásokban néhány sportoló aktívan részt vett, de a sportbarátok meggyőzték őket, menjenek el az olimpiai játékokra, és "ezzel is igazolják a magyarok függetlenségét és eredményességét", így a sportolók nagy része úgy döntött, részt vesz az olimpián.

Mint mondta, mire a sportolók kiértek, addigra a magyar forradalmat már leverték, ez nagy lelki terhet jelentett számukra. Felidézte, hogy 1956 nyarán felfokozott várakozás kísérte az olimpiai szereplés lehetséges kimenetelét, egyesek szerint akár húsz aranyat is nyerhettek volna a sportolók, de ezeknek a várakozásoknak aztán nem volt realitása.

A sporttörténész szerint ebben szerepet játszott a kalandos, hosszú, öt napig tartó fárasztó utazás, illetve, hogy több hét kiesett az edzésekből. De – mint mondta – leginkább az itthon maradt családtagok miatt érzett aggódás nyomta rá a bélyegét a magyar sportolók teljesítményére.

– fogalmazott Hencsei Pál. Az összesített éremtáblázatban Magyarország a 4. helyen végzett.

A Magyarország és Szovjetunió vízilabda-válogatottja közötti elődöntővel kapcsolatban – amelyet melbourne-i "vérfürdőként" emlegetnek – elmondta: a mérkőzés fölényes magyar győzelemmel zárult, azonban nem sokkal a vége előtt, 4:0-ás magyar vezetésnél Zádor Ervint a szovjetek egyik játékosa úgy arcon találta, hogy a magyar játékosnak felrepedt a bőre és ömlött belőle a vér. A kép sok újság címlapjára felkerült.