Mi a közös Bugsy Siegel gengszterben, John Kennedy elnökben és Harry Cohnban, a Columbia filmgyár vezetőjében?

Hát az, hogy mindhármuknak megvolt Marilyn Monroe. És nemcsak nekik, de hollywoodi producerek, színészek, ügyvédek és rendezők sokaságának is. Lényegében mindenkinek, akiről Marilyn azt gondolta, hogy meglendítheti vele a karrierjét. Nem csoda, hogy amikor 1955-ben aláírta első – rendkívül előnyös – szerződését a 20th Century Foxszal, a színésznő így kiáltott fel (mivel kissé karcos a dolog, inkább angolul idézem, aztán aki érti, érti, aki nem, nem):

És ez nem legenda, hanem a Marilyn-életrajzok ismert adaléka.

Már most amikor Marilyn Monroe fűvel-fával lefeküdt előrejutását meglendítendő, nem tett mást, csak csatlakozott a hollywoodi szokásjoghoz. Mert Hollywood mocskos, aljas, kegyetlen. Az volt 1955-ben. Az ma is, Harvey Weinstein korában is.

Ez utóbbiról szólván először is szögezzük le: azért, amit tett, legnemtelenebb szervénél fogva kellene felakasztani egy pálmafára a Hollywood Boulevardon. Nincs mentség arra, hogy ez a szexpatkány – és nem „szexragadozó” – szőrös kezeivel nőket fogdosott, dagadt, mocskos testét egyesíteni kívánta szobortestekkel, azok tulajdonosainak akarata ellenére. Harvey Weinstein undorító féreg, pont. Illetve vessző, mert az utóbbi hetekben az amerikai sajtó valósággal elszabadult, és a viharból Magyarországra is jutott egy-két fuvallat.

A legnagyobb probléma, hogy a liberálisok szokás szerint mindent egy kalap alá vesznek: akivel Weinsten próbálkozott, az eleve áldozat. Ebben azért ne legyünk olyan biztosak. Áldozat az, akit akarata ellenére támadott meg a szexproducer, de ellenállt, elmenekült vagy karrierjét sutba dobva mindent megtett azért, hogy a történtek napvilágra kerüljenek. Nem áldozat, hanem ribanc az, aki Marilyn Monroe szellemében engedelmesen kicsomagolta nadrágjából Weinsteint. Az sem áldozat, hanem cinkos, aki nem szaladt sehova, engedelmesen tűrt, mert a karrierjét fontosabbnak ítélte. Végül nem áldozat sem Hollywood, sem az amerikai társadalom, inkább szánalmas, ahogyan elleplezték a történteket. Weinstein játékairól lényegében mindenki tudott a környezetében, mégsem mertek semmit sem tenni, mert gazdag, érinthetetlen, befolyásos zsidó producer, elnökök barátja lévén, mindenkinél erősebbnek tűnt. Egyetlen férj, barát vagy rokon nem akadt, aki egy bokszerrel átrendezte volna az arcát, inkább befogták a szájukat, és várták a gázsit. Nem csoda, hiszen Hollywood anyanyelve a perverzió, filozófiája a pénz, metafizikája pedig a hatalommánia.

Az amerikai sajtóban lépten-nyomon fogadkozásokat, ígéreteket olvastunk az elmúlt napokban: hogy majd megfékezik a szexuális visszaéléseket, hogy „jobban oda kell figyelni” (hogyan is?), hogy kíméletlenül meg kell nevezni az erőszakoskodókat. A baj csak az, hogy Weinstein bunkóságát sokan kivetítik a férfiakra úgy általában, és azt a látszatot keltik, mintha mindenki hasonlókra vágyna, csak nem meri megtenni. Más szóval azt a látszatot keltik, mintha minden férfi patologikus eset lenne. Ez a folyamat már évtizedek óta zajlik, a szexuális zaklatást Amerikában teljesen ártatlan, hétköznapi esetekre is kiterjesztik, ezért aztán lassan mukkanni sem mernek a férfiak.

Hollywood és a liberális Amerika végül is csak a saját logikája szerint cselekszik. Elmossák a nemek közötti határokat, elbátortalanítják, engedelmes eszközzé teszik a férfiakat, azokat a nőket pedig, akik nem családot és nem kiskutyát, hanem minél nagyobb hatalmat és minél több pénzt akarnak, megteszik példaképnek.

Ahogyan Magyarországon is. Újabban ki más, mint Schilling Árpád neje kapaszkodott fel a hollywoodi gyorsra, és mesélt el egy történetet, amelyben valaki előveszi a farkát egy autóban, ami tagadhatatlan bunkóság, de mélyebb szociológiai és patológiai kitekintésre azért nem vállalkoznánk. Schillingék igen. Õk ugyanis azonnal a hatalom kérdésére összpontosítanak, és ugye, érezzük, hogy a meglóbált hímtagtól egy lépésre már az állami elnyomatás sejlik fel.

Igen, aki ilyet tesz, perverz állat. Bíróság elé vele! De legalábbis izgalmas volna, ha Schillingék megneveznék a „híres rendezőt”, mert így, csonkán a történet nem sokat ér. Még az is lehet, hogy nem is igaz. Ami megmarad belőle, az Schilling Árpád ocsmány és számító mondata: ő szégyelli magát mindazért, amit férfitársai elkövettek a múltban és a jelenben, és maximálisan ellenzi a hatalmi erővel való visszaélést.

Értjük, ugye? Minden férfi buja disznó, a lelkük mélyén másra sem vágynak, csak folyamatos nemi erőszakra, gyerekek, nők, odvas fák, mindegy, csak legyen mibe lógatni. A férfi számukra ilyen. Nem apa, nem férj, nem erős, felelős, gondoskodó személy, hanem szextárgyakat kutató szerencsétlen idióta.  

Lehet, hogy Schilling Árpád ilyen, lelke rajta. A férfiak azonban hajszálpontosan annyira patologikusak, mint a nők – itt is, ott is akad normális, kiegyensúlyozott és beteg lelkületű ember egyaránt. Hogy Schillingék ilyen bátran kiterjesztik a rendellenességet általában a férfiakra, az tökéletesen egybevág korunk férfiatlanító törekvéseivel. Persze, ez csak törekvés és szükségszerűen az is marad, hiszen az igazi nőnek mindig igazi férfira lesz szüksége, és viszont. Sokáig el kell még viselnünk azonban, hogy éppen egy Schilling Árpád nyilvánuljon meg a férfiak, és egy Schilling Árpádné a nők nevében, még ha ez – szemmel láthatóan – mulatságos is.

Végezetül idézzük a valaha leírt legostobább mondatot, persze ezt is Schilling Árpádtól, de igazság szerint felüthetnénk bármelyik liberális amerikai lapot hasonlókért: „A szereposztó díványnak a múzeumban a helye, vagy még jobb, ha egyszerűen felaprítjuk és elégetjük.”

Dehogy van ott a helye, Árpád. Látszik, hogy forradalmi hevületedben ismét elfeledkeztél az élet nevű apróságról. Ahol a hatalom, ahol a pénz, ott van a visszaélés is. A gazdag és befolyásos disznó örök. Mindig is meg akarja majd farkalni a fiatal, ártatlan lánykákat, akikről persze sokszor eldönthetetlen, hogy számításból vagy ostobaságból mennek fel pezsgőzni a gazdag és befolyásos disznó lakására. De ez így lesz, amíg a világ világ. Tényleg: hogyan lehetne ezt megváltoztatni? Majd kiállsz a színpadra és elharsogod igéidet, Árpika? Betiltanád a hatalmi helyzetből szexelést? Szerinted a gyilkosságokat, a háborút és a csúnya beszédet is be lehet tiltani? Teljesen elment az eszed, vagy csak játszod a hülyét?

Amit az ember tehet, az az, hogy kimarad ebből a mocskos játékból, elkerüli a szereposztó perverzeket és a gátlástalan ribancokat, óvja a fiát, lányát, nehogy ezek közé keveredjen. Hinni kell abban, hogy a tehetség utat tör magának, és fel kell készíteni a naiv, fiatal gyerekeket, hogy perverz, beteg emberek is vannak a világon. Ezért nem megyünk fel idegen férfiak lakására, ezért nem megyünk hajnalban egyedül haza a néptelen gyártelepen, ezért nem rázzuk a seggünket a diszkóban idegenek orra előtt. Hiszen a régi viktimológiai megfigyelés szerint annak, aki kihívja maga ellen a sorsot, gyakrabban esik baja, mint aki nem. És ez akkor is így van, ha mára kőbe vésték a liberálisok, hogy az áldozat soha nem tehet arról, ami történt vele. Persze, hogy nem tehet, de előrelátással, gondolkodással elkerülhetjük, hogy Weinstein-félék nadrágjába kukucskáljunk, pusztán azért, mert momentán jó ötletnek tűnik, és némi zsebpénz, mellékszerep a jutalom érte.