A 2017. október 15-i ausztriai parlamenti választás eredménye történelmi jelentőségű. Bár a végleges hivatalos eredményekre még valószínűleg napokig várni kell, az már biztosan elmondható, hogy Sebastian Kurz lesz az ország történetének legfiatalabb kancellárja.

És szinte biztosan megállapítható az is, hogy 18 év után a történelem megismétli önmagát és újra egy néppárti-szabadságpárti koalíció fogja vezetni az országot. A baloldali politikát folytató pártoknak pedig valószínűleg a parlamenti kiesés – a szociáldemokraták esetében 10 év kormányzás után – és az ellenzékbe vonulás marad.

Az osztrák politikába üstökösként berobbanó fiatal vezető 27 évesen lett külügyminiszter, 30 éves korára vette át idén májusban a zuhanó népszerűséggel küzdő néppárt irányítását azért, hogy aztán megnyerje a szocdemek botrányaitól hangos választást. Amikor Sebastian Kurzot május 11-én – teljhatalmat kapva – megválasztották az Osztrák Néppárt elnökévé, a párt 23%-kal a 3. helyen állt a pártok népszerűségi versenyében, és emellett a teljes eljelentéktelenedés fenyegette.

Innen sikerült feltornáznia az ifjú pártelnöknek az ÖVP-t 31% fölé, a választás győztesévé úgy, hogy az időközben megerősödő FPÖ 2013-as eredményéhez képest is tudott 5%-ot javítani és 26%-os szereplésükkel éppen lecsúsztak a második helyről. A szocdemek azzal, hogy gyakorlatilag egy új szavazót sem tudtak megszólítani, a Zöldek kiesésével (3,9%) egyedüli jelentősebb képviselői maradnak a Bundesratban a baloldali politikának. Hiszen sem az Osztrák Néppártból kivált NEOS (5,5%), sem a korábban zöldpárti Pilz vezette erő (4,4%) nem nevezhető baloldali pártnak.

Az elkövetkező napokban valószínűleg sokfajta elemzést olvashatunk majd arról, hogy vajon Kurz pontosan minek köszönheti ezt a sikert. Nyilvánvalóan szerepet játszott benne fiatalos megjelenése, nyílt, laza, nyakkendőmentes stílusa, amellyel felkavarta a 10 éves nagykoalíciós elitkormányzásban elfáradt állóvizet. Valószínűleg az is segített, hogy szó szerint új színt hozott pártja életébe (Kurz a párt fekete színét türkizkékre változtatta), és ezzel az osztrák közéletbe. Jól látható, hogy profi tanácsadók csapata, kiválóan működtetett kampánygépezet kísérte mindvégig, amellyel maximalizálni tudta a mozgósítási képességeit.

A győzelem szempontjából releváns számos ok közül azonban az számított leginkább, hogy

és kormányból ellenzékbe vonuljon – hogy aztán ismét kormányra kerüljön valószínűleg azzal a szabadságpárttal, amely mindig is következetesen bevándorlás- és iszlámellenes politikát folytatott.

(A szerző a Századvég kampányszakértője)