A német választási kampány egy nagyon érdekes helyzetben zajlott. A jelenleg még mainstream pártok úgy próbáltak tenni az egész kampányban, mintha a migránskérdés nem létezne, és Németországnak csupán egyetlen igazi ellensége lenne, a migránskérdésről való beszéd. Az elemzések, mint „sikert” emelték ki, hogy Merkel úgy tudta végigvinni a kampányt, hogy a migráció annak marginális mellékszereplője volt, legalábbis a közbeszéd szintjén. Helyette szociális és gazdasági kérdésekről vitáztak. Ebben a stratégiában a pártok meglehetősen egységesek voltak. Kevés kivétellel megpróbáltak úgy tenni, mintha az 1,5 millió migráns, a terrorakciók, a növekvő félelem, a szociális rendszer migránsok általi megterheltsége, vagyis a hétköznapi valóság nem létezne. Mintha a német embereket nem is érdekelné a migránsválság, nem aggódnának, és nem tennék fel naponta a kérdést maguknak: mi lesz ennek a vége? Ehelyett a teljes hagyományos politikai paletta Németország igazi problémájává a valóságról való beszédet próbálta megtenni, amit elneveztek szélsőségességnek. Azt hazudták, hogy Németországban az egyetlen igazi probléma a „szélsőségek” második világháború óta nem látott erősödése lenne. Ebben a mátrixban a „szélsőségesség — a valóság”, az álom egy bűnös alternatívája lett. Az egyetlen igazi ellenség pedig ennek az alternatívának a képviselője az AfD. Az AfD lett mindenki ellensége. A nagy akció jobban sikerült, mint a helyzet indokolná, de sokkal rosszabbul, mint ahogy Merkelék remélték. Az álomvilág elkezdett foszladozni és az AfD többet erősödött, és Merkel többet veszített, mint bárki számított rá. A német szavazók jó része vevő maradt a mainstream által felépített álvalóságra és asszisztált a problémák elfedéséhez, de nem mindenki.

Az AfD egységes ellenséggé tétele azonban az amúgy óvatos és ravasz Merkel részéről komoly hiba, amit nem lesz könnyű korrigálnia. A politikai palettát úgy tette kétosztatúvá, hogy az egyik oldalon álló pártok néhány történelmi léptékkel nézve jelentéktelen különbségtől eltekintve ugyanazt mondják, míg velük szemben csupán egyetlen párt áll alternatívaként. Ebben a helyzetben minden szavazó, aki bármilyen okból elégedetlen bármely mainstream párttal, egyetlen választással találja magát szembe. Az újat akarónak nem marad más választása csak az AfD. Mintha egyetlen valódi mást akaró ellenzéki párt lenne csupán Németországban. A stratégia gyengéje el is kezdett megmutatkozni az eredményekben. Az AfD az elemzések szerint minden párttól vett el szavazatokat.

Nem látszik tisztán, hogy Merkelék felismerték-e tévedésüket. A választások utáni elemzések azt emelik ki, hogy a szocdemek azt tervezik, kívül maradnak a kormányon, hogy ők legyenek a hivatalos ellenzék és ne az AfD, ami arra utal, hogy talán próbálják korrigálni a hibát. Mégha ez is lenne a terv, az eső után köpönyegnek tűnik és újra csak félreértésen alapul. Két tényező nem változik ugyanis. Az AfD továbbra is mindenki ellensége marad és továbbra is ők lesznek az egyetlen párt, amely hajlandó szembenézni a valósággal. Vagyis a politikai megosztottság továbbra is a valóság és álomvilág mentén valósul meg. Merkel utalása a nagykoalícióra szembemegy ezzel a tervvel, ami valódi tragédiához vezetne és gyorsan, hivatalosan is kétpólusúvá tenné a német politikát, aminek az egyik oldalán az összes párt, a másikon kizárólag immár parlamenti erőként, az AfD lenne. Ez borítékolná további jelentős erősödésüket. A politikai paletta ilyen felosztása, az ellenfél-kijelölés ilyen irracionális stratégiája sajnos még egy nagyon kellemetlen mellékhatással jár. A baloldali szélsőségek feljogosítva érzik magukat a pária, kiközösített AfD elleni akciókra, ami mindennél jobban destabilizálhatja a német politikai helyzetet, és erős történelmi áthallásokkal bír a 20-as évekből. Érthetetlen, hogy ezt Merkel miért nem ismeri fel, és miért hangoztatja még a választások éjszakáján is, hogy az AfD-t vissza kell szorítani, megtéve ezzel stratégiai ellenfelévé. Nehezen értelmezhető ez másként, mintha azt mondaná, nem akarjuk elfogadni a valóságot, mint alternatívát.

Az beskatulyázó propaganda olyan jól működik, hogy készpénznek vesszük, az AfD szélsőséges párt. Ezt a tények csak erős túlzással indokolják. Az AfD által hangoztatott migrációval kapcsolatos elveket a német konzervatív pártok két évtizeddel ezelőtt még mind elfogadták. A helyzet csak Merkel balközépre húzódásával változott meg, ő kezdte el a korábban teljesen szalonképes elveket szélsőségesnek bélyegezni. A cél egyszerű volt. Mivel a német szavazók rendkívül rettegnek a szélsőségességtől, amennyiben sikerül az AfD-t a fasiszták távoli örökösének beállítani, ki lehet ütni őket és elveiket a versenyből. A szavazók egy része azonban nem dőlt be. Egyrészt nyilvánvaló az AfD demokratikus értékek melletti elkötelezettsége, racionalitása és differenciált világlátása. Hiányzik belőlük a szélsőséges pártok irracionális gyűlölete, és mint verhetetlen előny, a valóságról beszélnek. Az átlag szavazó pedig, bármit is próbáljanak Merkelék állítani, kutatásokkal és médiaerővel bizonyítani az, hogy a németek tisztában vannak vele, a migráció a kezelhetetlenség határán van, vagy már át is lépte. Egyesek ugyan ma még elfogadják, hogy az Merkel óvatos módszerével is kezelhető, de mint láthatjuk, ennek a csoportnak a mérete csökken.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Liberálisok erősödése. Az FDP, amely az előző választáson kiesett a parlamentből, 10 százalék fölötti eredményt produkált, a második legnagyobb növekedést. Õk voltak az AfD-n kívül az egyetlen párt, amely beszélni mert a migránskérdésről, kimondva olyan eretnek gondolatoka, hogy a migránsoknak haza kell térniük és a jogrendszer csak így védhető meg, amit veszélyeztetnek. Õk is beálltak ugyan az AfD-t ellenségnek tekintők táborába, de erősödésük jól mutatja, hogy a magukat nagyon demokratának tartó szavazók is mennyire ki vannak éhezve arra, hogy valaki a valóságról beszéljen nekik. Csak remélhetjük, hogy a Fodor-féle magyar liberálisok is követik politikai stratégiájukat.

A német politika sokkal nagyobb bajban van, mint elsőre látszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha Merkel és a CDU nem lesz képes a következő években visszatérni a valóságba, akkor a baj fokozódik. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat. Merkel szavai, hogy mindent elkövetnek a bevándorlásellenes AfD-hez elvándorolt szavazók visszahódításáért, csak a migráció megítélésében egy komoly pálfordulással valósítható meg. Ezt úgy kellene megtennie, hogy nem veszti el arcát, szavazóit és meggyőzi erről jövendőbeli koalíciós partnereit. Egy nagykoalíció esetén a szocdemekkel erre semmi esélye. A másik lehetőség az FDP-vel és Zöldekkel kialakított koalíció nagyon sok sebből vérzik. Jellemző, hogy amikor a választások utáni utolsó nagy liberális pártösszejövetelt rendezték, zöld aktivisták tüntettek a bejáratnál. A zöldek az AfD után legjobban a liberálisokat utálják. Mind az atomenergia, mind a bevándorlás kérdésében gyökeresen mást képviselnek. Ebben a koalícióban a CSU és az FDP keményebb bevándorlási politikát képviselne, amit lehetetlen lenne a zöldek torkán lenyomni. Merkel számára nem látszik olyan stabil koalíció, amivel a valóságnak és az AfD visszaszorításának megfelelő politikát lehetne folytatni. Pedig más esélye a hagyományos pártoknak nincs hatalmuk konszolidációjára, akár a túlélésre. Az AfD lehetőségei még belső töréseik ellenére is radikálisan megnőnek. A parlamenti lehetőségeket kihasználva nagyon gyorsan képesek lehetnek növelni népszerűségüket, ha Merkel nem változtat a bevándorlás kérdésében. Még arra is látszik esély, hogy az AfD képes lesz bizonyítani, Merkel megszegte a törvényeket, amikor behívta a migránsokat. Az elmúlt időszakban többször beszéltek erről, és még mérsékelt jogi szakemberek szerint sem egyértelmű, hogy erre lett volna törvényi felhatalmazása. Amennyiben ez megtörténik, a következmények beláthatatlanok lesznek. Ezek után jogosan reménykedhetünk abban, hogy a német választásoknak összességében pozitív hatása lehet Európa politikájára. A migrációt elutasítók és a Brüsszelt korlátozni akarók erősödhetnek, mert a német liberálisok ezt a politikát képviselik és Merkel is kénytelen lesz ebbe az irányba menni, ha közelíteni szeretne a valósághoz.

A szavazók egyelőre csak a szocdemeket büntették meg jelentősen és a nem elég kemény CSU-t, de egy következő választáson, esetlegesen nem ilyen fantasztikus gazdasági mutatók mellett a CDU is a sorsukra juthat. Az, hogy ez most nem történt meg, kizárólag annak a heroikus harcnak köszönhető, amit egész Németország folytatott meglehetős sikerrel a valóság elfedéséért.

Ez azonban nem történik meg még egyszer.