Bár erősen remélték, hogy a német választások eredményeképpen megalakul a Negyedik Birodalom, Merkel pedig bevonul hozzánk is – közvetlenül azután, hogy az osztrákok újra feljönnek a pincéikből és leborulnak előtte Bécs macskakövein –, hozza magával a Wehrmachtot, és lesz nemulass, az örömbe némi keserűséget csempészett az AfD 13 százaléka. Németország népességének tükrében az a 13 százalék bizony nem elhanyagolható.

Bár igyekeznek minden egyes alkalommal hangsúlyozni, miért hülye a Zorbán, és miért nem lesz a lázadás éve 2017, néhány kellemetlen apró adalék mégiscsak ahhoz járul hozzá. Különösen fájdalmas lehet számukra, hogy mindez Németországban, a haladó világ központjában, a fénylő üstökösként világító morális imperializmus epicentrumában történhetett így. Óvatosan fogalmaznak mostanában haladókáim, 13 százaléknyi németet mégsem lehet egykönnyen lenácizni, azt maximum off-record hangsúlyozzák, hogy valójában erről van szó.

Figyeljünk a fordulatokra: „Az AfD kétségtelenül felkavarta a német politika állóvizét, miután nagyon is fontos kérdésekre nagyon is leegyszerűsítő válaszokat ad“. Persze kérdés, hogy a „leegyszerűsítő válaszok“ (az egyik legkedveltebb haladár fordulat a fékellensúlyozás mellett) helyett az újságíró, vagy értelmiségi milyen válaszokat szokott adni? Bonyolítókat?

A problémák többsége az emberek életében egyszerű, hacsak nem valóban bonyolult kvantummechanikai feladványok vagy metafizikai kérdések megfejtésével töltik idejüket. Az emberek többsége a buborékon kívül él, és le is éli az életét anélkül, hogy a haladó újságírói vagy értelmiségi kioktató tanácsaira rászorulna. Az emberek jelentős része még a haladó Nyugaton is érzékeli, hogy probléma van az európai bevándorláspolitikával, hogy a Közel-Keletről és Afrikából Európába áramló tömegek integrálhatatlanok, hiszen a velük kapcsolatos eddigi tapasztalatok is ezt igazolják. A haladó újságíró és értelmiségi szerint ezek „leegyszerűsítő válaszok“, hiszen sokak tapasztalatán alapulnak, és az a probléma, hogy az egyszerű emberek nem művelték ki magukat mohamedán teológiából meg interkulturális tanulmányokból, mert akkor tudnák, hogyan is néz ki valójában a világ. Vagy hogyan kellene kinéznie.

Végső soron kimondja a haladó azt, ami a szívét nyomja: „Elemzések szerint jellegzetes választójuk a német egység vesztesének számító, jellemzően az egykori keletnémet tartományokban élő, alacsonyabb iskolázottságú ember“. Magyarul a lúzer prolik. Ugyanazok, akik az Egyesült Államokban Trumpra, Nagy-Britanniában a Brexitre szavaztak, idehaza meg Orbánra szavaznak. Szakértők szerint disznóól a lakhelyük és moslékot fogyasztanak. Az „alacsonyabb iskolázottságú“ emberek adnak leegyszerűsítő válaszokat, mert nem ismerik mind az 52 gendert (ha el nem számoltam).

Ha a haladó médiamunkás és értelmiségi valóban bölcs lenne, nem szaladna bele ennyire kiszámíthatóan mindig ugyanabba a lóbránerbe, mint azok az EP-képviselők, akik rendre vitanapot szerveznek a magyar miniszterelnökkel, hogy aztán hosszú tömött sorokban letérdelhessenek. Ugyanezt az „alacsony iskolázottságú“ dumát tolták Trump megválasztása és a Brexit után is. A New York Times és az Economist szerkesztőségeiben döbbenten csodálkoztak rá arra a fejleményre, hogy New Yorkon és Londonon kívül is élnek emberek, véleményük is van, és szavaznak is.

A haladók bonyolító válaszaival tele a padlás. Idehaza is ismerjük őket, volt olyan, amikor a szakértelem kormányzott, virágzott is tőle az ország.

Ja, nem.

A bonyolító haladárok akarták eladni nekünk azt is, hogy nincs is menekültválság, illetve amikor ezt már nem tudták, a tömegesen Európába tartó mohamedán agysebész-hordákkal kábították a jónépet. Minden problémát sikerült addig bonyolítaniuk, amíg semmi előremutató nem jött ki belőle eredményként.

Sosem késő felnőtté válni: annyi kell hozzá, hogy az ember önként kilábaljon a felvilágosodás okozta kiskorúságból.