A történelemben nem volt olyan pillanat, amikor ne látták volna úgy, hogy egy eljövendő nagy összeomlás közeleg. Hamvas Béla Világválság című esszéje tökéletesen foglalja össze ezt az életérzést. Minden kor úgy látja, hogy az őt megelőző időkhöz képest elkorcsosul a világ, és ezek a folyamatok akár a fennálló kultúra eltűnését is okozhatják. A tragédia azonban általában nem következik be. De az örök érvényű mondás szerint, ha valaki paranoid, attól még üldözhetik. Történelmi katasztrófák időnként vannak. Erről sokat tudnának beszélni a Római Birodalom polgárai a 400-as években. Ma sokan úgy látjuk, hogy az európai kultúra olyan veszéllyel áll szemben, a muszlim migráció képében, ami akár annak összeomláshoz vezethet. Senki nem állítja, hogy ez teljes bizonyossággal bekövetkezik, de annak esélye fennáll, ezért Európának védekezni kell ez ellen a történelmi kimenetel ellen.

Hamvas ugyan nem mondja, de úgy látszik az emberek azért vázolnak fel tragikus történelmi forgatókönyveket, hogy védekezhessenek, hogy képesek legyenek annak bekövetkeztét megakadályozni. Talán a minden korban megjósolt világválságok azért nem történtek meg, mert beszélünk róluk és ezért képesek vagyunk megakadályozni. A lehetséges összeomlásokról, válságokról való beszéd ilyen értelemben a védekezés része, fontos eszköz a történelmi folyamatok befolyásolására.

Ma azzal a furcsa helyzettel találjuk szembe magunkat, hogy az összeomlásról való beszéd tiltottá vált, aki ennek lehetőségét említi, az a cenzorok szerint nem ismeri a valóságot, nem ismeri a történelmet. Ezek a cenzorok egyesélyes történelemben hisznek. Ami önmagában egy teljességgel kizárt lehetőség, mert az eljövendő történelméről csak egyetlen tudásunk lehet: Annak kimenetele bizonytalan és az ember által nem előre látható. Egy esemény bekövetkezését illetően minimum kétesélyes. Vagy lesz vagy nem. Ezt egy szabolcsi parasztasszony pont úgy tudja, mint egy történész professzor.

A mai világpolitikában mégis megdöbbentő magabiztossággal állítják, nagy országok, nagynak tartott vezetői, hogy a muszlim migráció következményei kezelhetők az integráció keretei között. Ezt nem jelent olyan veszélyt, ami az egész európai kultúra összeomlásával fenyegetne, ilyen veszély ellen nem is kell védekezni. Aki erről és különleges védekezésről beszél, az nem csak rosszul látja a világot, hanem maga jelenti a veszélyt Európa jövőjére. Az ilyen személy híján van a politikai bölcsességnek, tisztánlátásnak, olyan politikai paranoid, akit nem is üldöznek.

Néha találkozunk olyanokkal, nem politikusokkal, hanem magánszemélyekkel, akik nagy vehemenciával támadják a magyar kormány migrációval kapcsolatos véleményét és intézkedéseit, mondván ezek szembe mennek az általunk feltételezett európai értékekkel. Ilyen vélemények a cikk alatt lévő kommentekben is vannak. Minden ilyen embernek ugyanazt a kérdést teszem fel, amit a bevezetőben is leírtam már. Bizonyosak-e abban, hogy az integráció sikerrel jár és a muszlim közösségek hosszabb, akár százéves távlatban nem akarják majd az Európát jelenleg lakókra ráerőltetni kultúrájukat, vallásukat és életformájukat? A kérdés megválaszolásakor általában eltűnik a magabiztosság, mert mindenki tudja, hogy a történelem nem egyesélyes. Legtöbben be kell, hogy vallják a legrosszabb forgatókönyvnek is van esélye. A legelvakultabb Fidesz gyűlölők erre vagy azt válaszolják, hogy a Fidesz lop, vagy ha kicsit kulturáltabbak, akkor, hogy minden erőnkkel azon kell dolgozni, hogy az integráció sikeres legyen, mert csak ez az egyféle védekezés elfogadható. Az elmúlt évtizedek és elmúlt évek eseményeinek tükrében ez azonban meglehetősen kétséges. Aki az integráció sikerére teszi fel gyermekei és unokái jövőjét az úgy játssza a történelmi rulettjét, mintha teljes vagyonát a pirosra tenné. Ez egy kétségbeesett, iszákos szenvedélybetegtől elfogadható, de felelősen gondolkodó politikusoktól nem. A politikusok, akik nemzeteik jövőjével kell, hogy a történelmi ruletten játszanak sokkal óvatosabb stratégiát kell, hogy vigyenek. Szép dolog az integrációban hinni, de erre feltenni az életünket balgaság, ma mégis ezt tartják a felelős viselkedésnek.

Azok, akik a migrációval szembeni aktívabb fellépést sürgetik, nem azt állítják, hogy a muszlimok végül elsöprik az európai kultúrát, csak annyit, hogy erre van esély, ezért erre a forgatókönyvre is fel kell készülnünk. Nem tesznek mást, csak a bevezetőben lévő kérdésre nemmel válaszolnak és ennek megfelelő megoldásokat javasolnak. Ez számomra bölcs és előrelátó viselkedésnek látszik. A bevezető kérdésre igennel válaszolni csak ideológiai elfogultsággal vagy történelmi felelőtlenséggel lehet. Miért van az, hogy ezt ma a mainstream pont fordítva állítja be? Ez érthetetlen és megválaszolhatatlan történelmi rejtély számomra.