Ambrózy Áron barátom (a Pesti Srácoktól) nemrég egy fantasztikus találmánnyal rukkolt elő…

Gyakran előfordul ugyebár, hogy valaki olyan elképesztő marhaságokat beszél, hogy teljesen kizártnak tartjuk, hogy mindezt képes lenne magától mondani. Az egyetlen lehetőség, hogy ilyenkor – szintén Ambrózy megállapítása szerint – valaki tutira felnyúlt az illető seggén, és bábozik a fejével/szájával. Ha belegondolunk, az egész tök logikus: kiválóan lehet így komplett hülyét csinálni valakiből, miközben a külvilág számára úgy tűnik, hogy a delikvens csinál hülyét saját magából.

No de mi van, ha túl messze vagyunk és/vagy lehetetlen a célszemélyhez elég közel férkőzni ahhoz, hogy fel tudjunk nyúlni, és nekikezdhessünk a bábozásnak?

Erre a helyzetre született a zseniális találmány, az ánusz-távirányító. A hozzá tartozó vezérlőegységet, egy apró mikrocsipet mindössze egyetlen alkalommal kell bejuttatni az irányítani kívánt személy(ek) szervezetébe. Szájon és végbélen át egyaránt alkalmazható, így a kiszemelt gazdaszervezetbe akár latté, rozéfröccs, macaron, vagy akár egy Proktis-M végbélkúp segítségével könnyedén bevihető.

A mikrocsipek gyakorlatilag korlátlan számú személyben használhatóak, egymással nem interferálnak; azaz attól, hogy valaki épp bődületes marhaságokat beszél, attól még valaki más, akár ugyanebben az időben is, tőle teljesen függetlenül képes szintén bődületes marhaságokat beszélni, akár egymásnak ellentmondóan is. Vagy simán csak a valóságnak ellentmondóan…

A rendszer másik darabja maga a távirányító, amely mindig nálunk marad, és amely gyakorlatilag korlátlan hatótávolsággal bír. Egyszerűen csak be kell kapcsolni, a megfelelő személy hullámhosszára konfigurálni (pontosabban a személyben korábban elhelyezett mikrocsip hullámhosszára), és megnyomni a gombot. És az illető elkezdi mondani és mondani…

Az ánusz-távirányító működésére számos példát láthattunk az elmúlt években. Azért merem elég biztosan állítani, hogy a távirányító üzemelt, mert amikor az adott illető a híressé vált idiotizmus(oka)t ki bírta termelni magából, láthatóan senki nem állt a közelében, hogy a seggén keresztüli bábozás esetét feltételezhessük. Igaz, ami igaz, a degenerált kijelentések időnként írásban születtek… szóval mégiscsak elképzelhető, hogy néha mégis bábozás történt…? És hát abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy az eszközt valóban Amrbrózy találta fel a közelmúltban, vagy pusztán csak egy régi, de eddig sikeresen titokban tartott kütyü létezésére derített fényt, lebuktatva annak használóját. (Akinek kilétével kapcsolatban szintén vannak tippjeink, de mivel nem közszereplő, így adatvédelmi okokból nem fedhetjük fel esetleges személyét.)

Szóval honnan vesszük, hogy az eszköz a közelmúltban többször is bekapcsolásra került? A bizonyítékokat az alábbi esetek szolgáltatták (természetesen messze a teljesség igénye nélkül):

„Az a baj, hogy továbbmennek” – Bede Márton, 2015 szeptemberében, amikor a 444-re írt cikkében azon siránkozott, hogy a hazánkon átvonuló szíriai agysebészek, fogorvosok atomfizikusok nem maradnak nálunk, hanem nálunk sokkal szerencsésebb országokban fognak robbantani fantasztikus dolgokat véghezvinni.

„Elképzelhetetlen, hogy terroristák legyenek a menekültek között” – Papp Réka Kinga, 2015. novemberben. További magyarázat nem szükségeltetik.

„De az igazságot nem lehet sokáig elzárni a napvilágtól, hamar kiderült, hogy kik is ezek az elvetemült férgek, állatok, hiénák. Kivétel nélkül mindegyikük FÉRFI.” – Tamás Gáspár Miklós 2016 januárjában a hvg.hu-n ezt a következtetést tudta levonni a szilveszter éjszakáján, Kölnben, migránsok által elkövetett tömeges megerőszakolásokkal kapcsolatban. Ironikusnak szánt írása arról szólt, hogy a muszlimok helyett akár a férfiakat is jellemeznénk azzal az általánosítással, hogy tárgynak tekintik a nőket. Meg persze a szokásos morális lecke TGM tanár úrtól: kizárólag a sovén, ciszhetero férfitársadalom tehet az egészről. Hiszen a tömeges erőszakot nem nők követték el… (Igen, itt különösen jól működött a távirányító!)

„Ne féljen bevallani, ha a magyar válogatott ellen szurkol” – Tóth Gergely, 2016. június 15-én az Indexen próbálta az olvasókat ezzel felhergelni. Nem nagyon sikerült – lehet, hogy nem működött jól a távirányító…? Vagy nagyon is jól működött…? Hmmm… Az ismeretlen kezelő (vagy a bábmester?) úgy tűnik, Tóthon később is tesztelte az eszközt; 2016. december 8-án, szintén a Zindexen sikerült egy cikket összehozni „Mémek, nácik és Trump: az amerikai szélsőjobb diadala” címmel, amelyben gyakorlatilag lefasisztázta Trump összes szavazóját (100 milliós nagyságrendű embert), és megmutatta, hogy a világból semmit sem ért. (Vagyis teljesen átvette valaki az elméje és/vagy klaviatúrája fölötti hatalmat – tudjuk, hogyan.)

„Az igazságon túl a valóság vár. És üt.” – Tóta W. Árpád, 2016. november 24-én a HVG-ben, Trump győzelmét feldolgozni továbbra sem tudván, demonstrálta a Rolls Frakció egykori dalszövegét („Szabad vagyok! – mondta a majom a rácsnak”). Vagyis: miközben ő az, aki a valóságot nem képes látni, épp másokat vádol ezzel. Ez persze egy kicsit elvontabb eset a többieknél, maga az idézett mondat még önmagában nem lenne hülyeség – ha nem pontosan fordítva lenne minden, mint ahogy írja. Tóta W. amúgy régi, mondhatni permanens célpontja a titokzatos X Úrnak, az ánusz-távirányító kezelőjének. Egyszerűen lehülyézte a Brexitre szavazókat, szerinte Kádár János 56 eredménye volt… valamint posztolt a Facebook-oldalára egy 1999-es moszkvai bombamerényletről, amelyről azt sugallta, hogy Putyin rendezte meg. A bibi csak az, hogy közben az összeesküvés-elméleteknek (pl. a szeptember 9/11-ről szólóknak) esküdt ellensége, és ennek rendre hangot is ad. (Amúgy helyesen.) A kettős mérce persze nem újdonság, de Tótánál ez minden bizonnyal a kütyü hatása. Ez is.

„Madame President” – na, ebben aztán semmi elvont nincsen. Ezzel a címmel jelent volna meg Avar János könyve az amerikai elnökválasztás másnapján, 2016. november 9-én. Annyira villámgyorsan, hogy már a nyomdából is kijött, és pusztán a vevőkre várt a könyv – csak épp a Madame el találta veszíteni a választást. Az összes példányt be kellett zúzni, Avarnak pedig kicsit újraírnia a könyvet. Mentségéül szolgáljon, hogy a Newsweek magazin ugyanezt megcsinálta a másnapi számával – mondom, hogy a távirányító hatósugara szinte korlátlan…

„Egy fegyveres harcba torkolló tüntetéssorozat jelen pillanatban reálisnak tűnik” – Kemény Zsófi idén június 11-én tette fel a koronát nagy mondásokban eddig is bővelkedő pályafutására. Slam poetry fellépéseivel még nem tudott népesebb közönséget megmozgatni, de ha egyik alkalommal gépfegyvert ragadna, és borzalmas rímek pufogtatása helyett a parlament felé kezdene pufogtatni, lehet, hogy páran követnék. Vagy nem.

„A jövendőbeli terrorizmusnak melegágya lehet például az, hogy azok a fájdalommal teli szemű, szép arcú kisgyerekek, akik végigélték ezt az utat a szüleikkel, és végigélték azt, ami mondjuk itt a határnál, Magyarország határánál, vagy akár a Keleti pályaudvaron történt velük, hogyha továbbmentek bármilyen befogadótáborba.” – Kálmán Olga ezt augusztus 17-én találta mondani a Hír TV-ben, az aznapi, 15 halálos áldozatot követelő barcelonai terrortámadásra reagálva. Vagyis: a terroristák radikalizálódásáért nem az iszlám a felelős, hanem például a magyar rendőrök, akik a határon rájuk támadó, a gyerekeket fogyóeszközként a frontvonalban emelgető migránstömegekre rózsacsokor vagy füzér helyett vízágyúval reagáltak. Egészen biztos vagyok benne, hogy megint csak a távirányító működött jól; Olgát ugyanis régóta ismerem, és bár a világ számos kérdésében bizonyára nem értünk egyet, ő egyáltalán nem hülye. Magától ilyet biztos, hogy nem mondhatott.

De nehogy azt higgyük, csak Magyarországon képesek a közszereplők agyament ostobaságokat beszélni, álljon hát itt néhány további külföldi példa, bizonyítandó, hogy az ánusz-távirányító bizony a világ minden pontján képes működésbe lépni.

„A terrortámadás a nagyvárosok életének része” — Sadiq Khan, London pakisztáni származású polgármestere 2016. szeptember 22-én szülte meg ezt a nagyszerű gondolatot. (Illetve dehogy szülte meg, ő csak kihordta. Bár a szavak látszólag tőle jönnek, de a sötétben bujkáló E. Úr volt az, aki megnyomta a gombot, hogy beszéljen.) Szóval ne picsogjunk itt össze-vissza; fogadjuk el, hogy ha egy nagyvárosban lakunk, időnként egy derékra szerelt ekrazitövvel a metróban, egy teherautóval a piactéren, vagy furgonnal a hídon, bármikor a másvilágra küldhetnek minket. És akinek ez nem tetszik, annak, gondolom, „el lehet innen menni”…

"Nagy-Britanniában nincsenek no-go zónák” – szintén 2016. szeptember 22-én hangzott el ez az épületes mondat a BBC-ben, amivel a televízió riportere egyben erősen nekiment Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek is. Ehhez képest a BBC már 2012-ben, 6 hónapon keresztül forgatott egy „No Go Britain” címen adásba került anyagot, amelyben nem, nem fogják a kedves olvasók kitalálni, mit mutattak be: a nagy-britanniai no-go zónákat. (A videót azóta a BBC eltüntette a saját oldaláról, de szerencsére számos videómegosztón megtalálható.) A zseniális riporter, Evan David adás előtt igazán belenézhetett volna a saját seggébe, hogy nincs-e ott valami…

 „Német kultúra, mint olyan, a nyelven túl egyszerűen nincs” — Németország integrációs államtitkára, Aydan Özoguz (aki valójában török és szociáldemokrata) ezt idén augusztus 30-án jelentette ki. Tehát Beethoven, Strauss, Goethe, Hegel, Dürer, Dürrenmatt… mind-mind nem léteznek, ahogy a Scorpions vagy Karl Lagerfeld sem. Vagy legalábbis ők nem németek…

„A tornádók a természet dühe és bosszúja Trump ellen” – Jennifer Lawrence agysejtjeit (ha vannak neki) 2017. szeptember 9-én sikerült távirányítással kikapcsolni, akkor mondta ezt egy tévériportban. Tehát a minden évben jelentkező hurrikánszezon egy álhír, a korábban letarolt városok sosem szenvedtek el semmilyen kárt. (New Orleans 2005 – Katrina hurrikán, Belize City 1961 – Hattie hurrikán, Tegucigalpa 1998 – Mitch hurrikán, Grenada 2004 – Ivan hurrikán, hogy csak néhányat említsünk). Vagy azokon a helyeken tán már akkor is Trump volt az elnök??? A természeti katasztrófákat amúgy eddig csak az elborult fundamentalista keresztények vagy az ISIS harcosai szokták Isten büntetéseként magyarázni – most az ízig-vérig liberális színésznőt is sikerült egy nagyszerű elektronikus eszköz segítségével komplett idiótává tenni. (Nem biztos, hogy nehéz volt.)

„A ’brit’ és a ’kereszt’ szavak összekeverhetők egy keresztény szervezettel […] önkénteseink, a stábunk és a vezetőink tekintetében messze nem vagyunk olyan sokszínűek, mint kellene” – Mike Adamson, a brit vöröskereszt vezetője szeptember 10-én izzadta ki magából ezt a mondatot egy blogon. Vagyis az embereik túl fehérek, a ’Brit Vöröskereszt’ elnevezésből pedig – szerencsére – egyedül a ’vörössel’ nincs baja. Többen Európa önfeladásának újabb lépéseként tekintenek a „Csengetett, Mylord”-ot felidézően hibbant, kretén angol mondataira, de szó nincs erről: valójában csak rejtélyes mókamesterünk – nevezzük János bácsinak – állította az ánusz-távirányítót ezúttal – és nem először – London felé.

És ha megengedik a kedves olvasók, végezetül álljon itt egy személyes vonatkozásokkal is bíró eset:

„DJ Jeszy, emberek, DJ Jeszy!” – 2017. szeptember 11-én az Index számos zsenije közül az egyik legújabbnak, Német Tamásnak sikerült leírnia ezt a mondatot. Van ugyanis ez a bekattanásuk a saját kis belterjes szubkultúrájukban (ami az azóta a 444-hez átigazolt, hasonlóan nagy elmétől, Szily Lászlótól ered), hogy folyton „leDJ-Jesziznek”, ezzel sugallva, hogy én „csak” egy DJ vagyok. (A HVG-nek még ezt sem sikerült hiba nélkül véghezvinnie, amikor legutóbb egy képaláírásban "DJ Jezsy"-t írtak.. Azóta én is így írom alá a cikkeimet. :)) Természetesen hadd örüljenek; miután a DJ-k érdekvédelmi szervezetét megalapítottam 14 évvel ezelőtt, és vezetem azóta is, 1000 fős taglétszámmal, nem különösebben sért az sem, ha DJ-nek neveznek – még ha valójában évtizedek óta egészen más munkákat is végzek a zeneiparban, és maga a DJ-skedés csak hobbi. De ahányszor leírják ezt a szóösszetételt, fantasztikus szellemi maszturbációs élményük van, és ezt csúnya dolog lenne sajnálni tőlük. A mostani írás annak kapcsán született, hogy a felvidéki magyar fiatalok számára induló Esterházy Akadémia felkért, hogy vegyek részt a jelentkezők felvételiztetésében, és számos különböző szempont szerint (ezért is a felvételi bizottság eléggé vegyes összetétele) mérjük fel, melyiküket mennyire találjuk alkalmasnak az ottani magyarság érdekében végzett munkára a médiában, szervezésben, véleményformálásban stb. A megtisztelő felkérést az Index aktuális nyikhaja szerint nem érdemeltem ki – ami persze természetesen egy vélemény, s mint olyan szabad. (Ahogy Amerikában mondják ugyebár, a vélemény olyan, mint a segglyuk; mindenkinek van egy…) Szóval Német a degradáló cikkel ismét engem próbált „lehúzni”, ellehetetleníteni, de ahogy az indexeseknek már több korábbi alkalommal is sikerült (akár a DJ Jogdíjak, akár politikai-közéleti kérdések kapcsán) pontosan az ellenkezőjét elérni, úgy most is; szegények annyira buták, hogy újra és újra ugyanabba a saját maguk által odavizelt pocsolyába lépnek. Végül is a DJ Szövetség taglétszámának drasztikus növekedése is jelentős részben az általuk akkor keltett, személyeskedő hisztériának volt köszönhető, így továbbra is csak kérni tudom őket, hogy még sokat, sokat rugózzanak, hisztizzenek velem kapcsolatban…

Még egyszer, ez csak egy rövid gyűjtés volt, a teljesség igénye nélkül. Számos további példát találhatunk itthon és külföldön is arra, amikor valaki olyan hülye volt, amire ember magától nem képes. Már csak az a kérdés, ki lehet valójában az a rejtőzködő manipulátor, az a trollzseni, aki egy tenyérben elférő műszaki eszköz segítségével rendre totál hülyét csinál olyan közszereplőkből, akik egyébként rendkívül okosak, higgadt és tiszta gondolkodásúak, elfogulatlanok és jól látják a világ folyamatait.