Tüntikén jártam. Icipici tüntikécskén. Mielőtt bárki megszólna az indokolatlan becézgetésért, jelzem: egyáltalán nem az. Mármint a becézgetés. Sőt. Szívem szerint még több kicsinyítő képzőt használnék.

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy Stumpf András pár nappal ezelőtt írt egy provokatív publicisztikát a most elfogadott ukrán nyelvtörvény apropóján a honi operettellenzéknek és "civil" jogvédőknek címezve, hogy akkor ugye fognak tüntetni a kisebbségek jogaiért. Még ha azok magyarok is. És láss csodát, Jámbor lámpavas András válaszolt is Stumpfnak, hogy ők bizony megszervezik ezt a TÜNTETÉST. 

Aztán olyan is lett. Egy incifinci szórasemérdemes tüntikécske. Pont olyan, ahogyan azt én otthon, a hír hallatán elképzeltem: amikor a szocik, a déká, a liberálisok és Bokros Lajos a határon túli magyarok jogaiért tüntetnek. Hm… Akár egy pesti vicc is kezdődhetne így.

Nagy jóindulattal 100 érdeklődőt vonzott a nagy nemzetegyesítés. Ennek a harminc százalékát a sajtó képviselői tették ki. A maradék 70, (nem túlzás, megszámoltam, mikor elkezdődtek a beszédek pontosan ennyien voltak) többségében idős ember a késő nyári kánikulától és a vasárnapi rántott hús-krumplipüré kombótól bágyadtan kókadozva várta a gyújtóhangú beszédeket. Stumpf volt a bemelegítő ember. A legösszeszedettebb beszéd díját haza is vitte. Meg a legnagyobb trollét. Kövér köteles beszédéből idézett. Én hangosan felröhögtem. A szoci nyugdíjasok meg nem.

Aztán Kunhalmi következett, aki az első mondatával elárulta, hogy nincs humora. Majd azt is, hogy a tüntetés előtt elfelejtett konzultálni Szanyi kapitánnyal és Kovács Lászlóval. Párt és elvtársai ugyanis egészen mást gondolnak a határon túli magyarokról, mint Ágnes. Lesz még elég ocsmányság itt, úgyhogy nem is idézném az urakat.

Egyébként Ágnes asszony egy szocihoz képest egész korrekt beszédet mondott a kárpátaljai magyarság tekintetében, amit csak az hiteltelenített egy picit, hogy néha elvesztette a fonalat, hogy a kárpátaljai testvéreink, magyarok, ukránok vagy épp oroszok. 

Bár méltányolom, hogy papír nélkül szavalt, de szerény képességei ismeretében azt javasolnám neki, hogy legközelebb ne kockáztasson, és akkor nem fog olyanokat mondani, hogy: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jól tanuljon" Badam tdsss.

Zárójel: A szűk körű összejövetel egyik legjellemzőbb és legmegmosolyogtatóbb, folyamatosan visszatérő eleme az volt, hogy a határon túli magyar/kárpátaljai magyar kifejezést egyik politikus sem tudta jól ragozva, helyesen mondatba foglalni.

Zárójel bezárva.

Ungár Péter hangja az első mondatánál feljebb csúszott még egy oktávot – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – de az új igazolás, Werber szellemét kint hagyta és mondott okosakat – meg butákat – is, de amióta kiderült, hogy ő volt legnagyobb kan egy momentumos bulin, sok mindent meg tudok bocsátani neki.

Volt Avarkeszi Dezső is a déká képviseletében, de itt rohadjak meg, egy szavára sem emlékszem. Berkecz Balázs nagy vállalása az volt, hogy megpróbálta felolvasni pár Kárpátalján született, a tünti előtt kiguglizott híresség nevét, köztük Vidnyánszkyét is (lett is zavart szemforgatás), bele is bukott.

Bősz Anettre felesleges sok szót vesztegetni. A közönség imádta. Szerinte Orbán (halk, elfojtott, de dühös morajlás) és Putyin (még dühödtebb reakciók) tehet a botrányos nyelvtörvényről. Kiváló ügynök. Kár érte. Anett olyan zavartan mondta fel a leckét, mintha egy iskolai évnyitón lenne. Esküszöm drukkoltam neki.

De az igazi rakenrol csak ezután következett. Bokros Lajos Axl Rose-t megszégyenítő ruganyossággal pattant föl, és  a mikrofonállványból kiszakított mikibe olyan hangerővel kezdett ordibálni, hogy a kint posztoló rendőrök ijedten kukucskáltak be az addig csendes Agorába. A szandál-zokni párosítást ezúttal hanyagolta, de hozott nekünk olyan mondatokat, hogy: "Ukrajnában is azt történik, ami Magyarországon. Csigolyánként(!) próbálják megroppantani a demokrácia gerincét" Briliáns. A közönség tombolt. Modern Lajos azonban csak most lendült bele. Vöröslő fejjel üvöltött még olyanokat, hogy:"a magyar kormány sunyin nyáladzva figyeli, ahogy az orosz medve kitép egy darabot Ukrajnából".

Lajos megdolgozik a pénzéért. Nem alibizte el. Nem vette haknira. Megmutatta ezeknek a taknyoknak, hogy is kell ezt csinálni. A lenyugvó napnak is van ereje.

Standing ovation. A publikum elalélva tapsol. Mind a hetvenen. 

Lali olyannyira a saját eksztatikus hatása alá került, hogy alig lehetett lerángatni a pódiumról. Nem csoda, megőrült érte a sok fotelforradalmár. Hiszen végre azt kapták, amiért jöttek. Orbánozást, putyinozást. Mondjuk a kárpátaljai magyarságról sok szó nem esett, de kit érdekel. Õket biztosan nem.

Szabó Tímea beszéde mutatta meg a legjobban, mi is a baj ezzel a hirtelen jött ballib nemzetben gondolkodással. Tímea őszintén nagyon örült, hogy VÉGRE a baloldal is szenzitív kezd lenni a határon túli magyarságot ért jogsértésekre. Példának a 2006-os évet és a temerini fiúk esetét hozta fel: amikor is hiába próbálta arra kapacitálni a parlamentben ülő baloldaliakat, hogy álljanak a temerini fiúk ügye mögé. Gulyás Marci játszóterén ugyanis rajtam és pár jobbos újságírón kívül fogalma sem volt senkinek, hogy kik ezek a temeriniek, és mi történt velük pontosan. Vagy akárcsak körülbelül. 

És ne legyenek kétségeink! Az elmúlt 27 évben a határon túli magyarokat ért atrocitások, jogsértések is pont annyira érdekelték őket, mint a temerini fiúk. És az ukrán nyelvtörvény. 

Semennyire. 

Ahogyan a szavazóikat is teljesen hidegen hagyta. Az összes(!) ellenzéki párt HETVEN(!) embert tudott Marci Agorájához csődíteni. 

A most oly hangos kriptokomcsik ezidáig vagy kussoltak, vagy épp ellenkezőleg: hangosan gyalázták, románozták, ingyenélőzték pl. az erdélyi magyarokat. 

Most, hogy valami nyakatekert logika mentén ezért a barbár törvényért is Putyint és Orbánt lehet hibáztatni, Ukrajnát – Amerika nagy haverját – megdicsérni, vagy legalábbis megérteni. Itt vagytok, tüntettek, és úgy csináltok, mintha érdekelne titeket a kárpátaljai magyarok sorsa. Ugyan már! Ezt még a saját szavazóitok sem hiszik el. 

Ezért nem jöttek el.