A lámpavasra való igény az elmúlt időszakokhoz képest számottevő növekedést mutat a közbeszéd állapotáért aggódó liberális – és természetesen betiltott – médiamunkásoknál. 

Ezekről a fiatalemberekről még azt érdemes tudni, hogy eltartott kisujjal szoktak ájulás közeli állapotba kerülni egy-egy kevéssé cizelláltan megfogalmazott jobber publicista írásától. 

Ilyenkor a haverjaik – az örök aláírók és fekete öves díjvisszaadók – a felháborodástól szinte megfulladva sikoltanak, hogy micsoda mucsai szintre süllyed a "polgári újságírás", és azonnali hatállyal elrohannak aláírni. És visszaadni. No persze csak akkor, ha bokros teendőjük engedi. 

A hazai közállapotokért és közbeszédért az eszméletvesztésig aggódó, elnyomott liberális fotelforradalmárok ugyanis rendkívül elfoglaltak. Heti három tüntetésen kell torkuk szakadtából bajszos szarozni, gecizni, cigányozni, és öld a rendőrtözni. 

Amikor pedig berekedtek, és már nem jön ki több hang azon a demokratikus, nyugatos torkukon, akkor hazamennek és a jobboldali polgártársaik lámpavasra akasztásáról, dögkútba vetéséről, és teherautóra hányásáról kommentelnek. 

Fakultatív programként egyesek ezek után másnap este bemennek a betiltott ellenzéki televíziók betiltott kálmánolgáihoz, ahol ürgebőrbe varrt gyíkemberek, konteók és összeesküvés-elméletek gyakori ismételgetése közben arról értekeznek, hogy a forró, zavargásokkal terhelt őszt csak a Fidesz-média találta ki. Ilyenről szó sincs. Az ellenzék úriemberként fog élére vasalt öltönyben, elegánsan tüntetni a demokráciáért. 

Persze – teszik hozzá gondterhelt arccal –, ők megértik, ha valakinél netalán elszakad a haladás finomra szőtt cérnája, hisz már tényleg nem lehet kibírni ezt, amit ez az Orbán művel. 

Tök jó, hogy levettétek, de szóljatok már légyszi a kommentelőiteknek is, hogy nem gondoltátok komolyan ezt a lámpavasas dolgot, mert az imént benéztem, és nekem tökre úgy tűnt, hogy ők viszont nagyon is.