A mindigellenzéki és mezei ellenzéki média állandó problémája a morál teljes eltűnése a politikából. Maximum azon megy a vita, hogy az erkölcsi hanyatlás Orbánnal kezdődött, vagy ő csak átvette a működő receptet.

Az igaz, hogy a morál és a politika kapcsolata meglehetősen bonyolult, és ha Machiavelli csak arról írt volna, hogy az erkölcsöt le kell választani a politikáról, ma senki sem beszélne róla, és nem is lenne könyvtárakat megtöltő kommentár-irodalma. Persze a bakelit-politológusok körében Machiavelli az egyik főgonosz, akit szorosan követ Orbánbasi, Putyin, meg úgy általában a „rosszak” (mostanában már Netanjahu is, kellett neki a magyar diktátorral kvaterkáznia).

Gazda Albertnél például Finkelstein kapcsán került elő a kérdés. Õt is divatos az újmoralistáknál afféle új Machiavelliként számon tartani, bár ez már az első próbán elbukik: Machiavelli pont, hogy nem volt sikeres politikusként, hiába „jelentkezett be” a Fejedelemmel. Finkelstein viszont valóban sikeres volt, és meglehetősen olcsó trükk a neve helyére Ron Werberét írni, aki mindössze a szocik kérészéletű sikerét tudja felmutatni, szemben Finkelstein igen szép és impozáns lajstromával.

De vissza az alapkérdéshez.

Azt, hogy a világ morálisan abszurd, nem Machiavelli fedezte föl, hanem – fogjuk rá, hogy legkorábban – egy Szent Ágoston nevű úriember, akit bajosan lehetne azzal vádolni, hogy ne foglalkoztatta volna az erkölcs kérdése. Csakhogy a keresztényeknek ott van kiindulópont gyanánt az eredendő bűn, amit a liberális demokraták vagy nem értenek, vagy egyenesen annak tagadására épül a teljes gondolkodásuk. A keresztények számolnak az emberi tökéletlenséggel, a haladók kevésbé, vagy egyáltalán nem. (Az isteni kegyelem helyére kerül néha az intézmények bámulatos és csodával hatásos egyensúlya, ami kiiktatja az emberi rosszat.)

Az emberek nem mindig cselekednek erkölcsösen. Ez tapasztalati alapon is igen könnyen belátható. És az sem biztos, hogy a jó szándék mindig helyes cselekvéshez vezet. Könnyen lehet, hogy a legjobb szándékból is a legnagyobb katasztrófa lesz, és fordítva: példának okáért a civilizációk sem feltétlenül csupa jó szándékú, erkölcsös cselekvések eredményeiként jöttek létre. Kicsit sok volt a hódítás, leigázás, mészárlás. Ha az igazi moralista következetes, és akkor elveti az eredményt, a civilizációt is, hiszen az bűnre épül.

A hódítás, leigázás, mészárlás korántsem szívmelengető aktusok, de valószínűbb, hogy az a világ, amiben mi élünk, mégiscsak ezekkel körülvéve alakult ki, semmint úgy, hogy az erdőben összeültek az ősemberek, és megvitatták a szabadok és egyenlők társadalmának alapjait, majd barlangrajzoltak egy társadalmi szerződést.

A politikában elkerülhetetlen jelenség a hatalom, ha szeretjük, ha nem. A hatalom él a kényszer eszközével, ami szintén nem kellemes jelenség, de valahogy – épp az erkölcsi abszurd miatt – ez garantálja, hogy valamiféle civilizációban éljünk. Még a legvérmesebb haladók is küzdenek a „piszkos kezek” dilemmájával: hogyan lehetséges, hogy a liberális demokrácia a legerkölcsösebb és legjobb rezsim, ám mégis él a kényszer, az erőszak, sőt adott esetben a kínzás eszközeivel (lásd Guantanamo)?

A kerítés sem szép, talán nem is szívderítő (bár ezzel vitatkoznék, de gonosznak születni kell), viszont szükséges. És az, amit védeni hivatott, még erkölcsileg is igazolható.

A politikában – különösen a tömegdemokrácia korában – nem kevés „piszkos kézre” van szükség, akár muszájból is. Egy politikusnak tisztában kell lennie a realitásokkal, az erőviszonyokkal, a lehetőségeivel és a korlátaival. Akikkel adott esetben korábban egymásnak feszültek, azokkal ki kell egyezni, ha úgy hozza a sors, akikkel pedig korábban béke volt, egymásnak kell feszülni.

Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a csillogószemű tiszta erkölcsűek törekvései nem végződnének katasztrófával. A morális abszurd egyik legjobb bizonyítéka az, hogy épp a prozelita moralisták (puritánok, újak és régiek) lesznek a legkegyetlenebb zsarnokok és mészárosok, ha kezükbe kerül a hatalom. Végső soron az ember bűnös, így azt ki kell irtani vagy szolgasorba vetni. Ehhez pusztán a „tiszták seregére” van szükség. A francia forradalmárok is a társadalom „képmutatását” vették célba, ami a „tiszta erkölcs” alapján tökéletesen érthető – aztán repültek a fejek. Ehhez képest voltak olyan, khm, morálisan ingoványos vezetők, akik egész virágzó korszakot hagytak maguk után. Mi lett volna, ha Reagan nem áll bele a meccsbe a szovjetekkel szemben, és nem alkalmazza hol az enyhülés, hol a keménykedés eszközeit?

Nem kérdés, hogy szükség van-e erkölcsre a politikában. A kérdés az, ki mondja meg, mi erkölcsös? Ki tudja, mi „igazságos”? A puritánok? És vajon a polgárok maguk nem tudják ezt eldönteni? Szükségük van a világítótornyokra, az értelmiségiekre, akik eltévelyedett kis lelkiismeretüket visszavezetik a helyes útra? Azokra, akik egy pózba belemeredve töretlenül várják 1998 eljövetelét? A helyzet úgy áll, hogy az emberek nem is értik, hogy az értelmiség sokszor milyen felhők felett lebegő morálra hivatkozik, amikor hadonásznak a morállófasszal, hátha eltalálnak valakit.

És persze az is jó kérdés, hogy milyen bravúr révén váltak az igaz erkölcs őrzőivé azok, akik nemrég még a Duna-parti cipőkbe köpködtek, meg az Iráni Forradalmi Gárdával fenyegették meg a jónépet.

Gazda Albert sem örülne annak, ha minden egyes korty kézműves sör után egy ligetvédő emlékeztetné arra, hogy Afrikában meg éheznek. Pedig a maga szempontjai szerint helyesen hivatkozik igazságosságra meg erkölcsre.

Lehet, hogy néha szükség van a „piszkos kezekre” ahhoz, hogy élhető legyen a világunk. És lehet, hogy jobb számolni az emberi tökéletlenséggel, mint hatalmat adni a puritán moralistáknak. És az is lehet, hogy jobb, ha egy politikus felkészülve száll be a ringbe, és nem kezd pacifista szónoklatba, miközben ütlegelik.

Ha valaki józan, akkor szorult helyzetben inkább bízza magát egy dörzsölt utcagyerekre vagy zsiványra, mint egy moralizáló értelmiségire.

És miért is ne lenne mérce? Az embereket nem kell felvilágosítani, nagyon is tudják, mi helyes és mi nem.A 888-nak adott interjújában Gazda Albert ki is mondta: Magyarország jobb hely lett.

Ez a lényeg.