A szöveg meglehetősen hosszú, ezért csak néhány részét idézzük fel, de az egészből átjön, hogy a szerző, a dékás Bauer Tamás számára sorscsapás, hogy magyar állampolgár, a határon túli magyarok puszta léte is zavarja, és boldogabb lenne, ha csak románok, szlovákok és szerbek lennének a szomszédainkban.

Már a felütés is zseniális, Bauer azért ostorozza a Momentumot, mert az álomgyilkos párt – talán egyetlen értékelhető – ötlete az, hogy kiterjesztené a kettős állampolgárok szavazati jogát. A DK-n kívül pedig az összes baloldali törpepártot is ekézi a szerző, mert nem vennék el a határokon kívül élő magyarok állampolgárságát.

Ezután hamarosan eljutunk ehhez a csodálatos részhez:

"Ideje, hogy a maga összefüggésében tekintsünk az Orbán-rendszer e fontos, az ellenzék nagy többsége által is támogatott pillérére, a „határokon átívelő nemzetegyesítésre”, amit én másfél évtizede, a státustörvényt ellenezve puha irredentizmusnak neveztem el, s amelynek nem egyetlen, de nyilvánvalóan legfontosabb eszköze a szomszéd országokban élő magyarok választójoggal is járó kedvezményes honosítása."

Döbbenetes! Magyar politikusok a magyar nemzet egyesítéséről mernek beszélni. Skandalum! Ám ez nem elég, az uszítás még csak most kezdődik.

"Legutóbb azt a szellemes utalást engedte meg magának Lázár János, hogy legyen Debrecen az „elszakított területek fővárosa”. Korábban azzal a célzással jeleskedett a kormányinfónak becézett sajtótájékoztatón, hogy Szatmár megyének „talán csak átmenetileg” tartozik a nagyobb része más országhoz. Orbán pedig azt válaszolta egy kérdésre Tusványfürdőn, hogy az autonómiát „jobb híján” támogatja. Hogy mi lenne a jobb, azt a tusványfürdői hallgatóság könnyen kitalálhatta: az „elszakított területek” valamikori visszakerülése Magyarországhoz. Elvégre Lázár is erre célzott. A ma az államhatalom csúcsán álló politikusok eszerint nemcsak irredenta hangulatot keltenek, de területi revízióról is ábrándoznak."

Ez egyszerűen borzalmas! Hogy merik ezt megtenni? Inkább bocsánatot kéne kérniük azért, amiért Debrecen nem Románia része, és persze meg kellene ünnepelniük Erdély és Románia egyesülését. Ugye?

Nem sokkal később egy tárgyi tévedéshez vagy szándékos ferdítéshez is eljutunk.

"A második világháború óta konszenzus van a kontinensen abban, hogy a határok változtatása nem vethető fel. (A Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásakor csak szövetségi államok belső határai váltak külsőkké, de a korábbi külső és belső határok sehol sem módosultak.)"

Van egy nyilvánvaló példa arra, hogy ez nem igaz, mégpedig Koszovó. A terület Jugoszlávián belül Szerbia része volt, és autonómiája ugyan volt, de pontosan annyi, mint a Vajdaságnak. Tehát ez minden tekintetben egy határváltozás volt. (Bezzeg a Vajdaság függetlenedése ellen elsőként a Bauer-félék ajvékolnának.)

Akad viszont egy másik példa is, a Krím félsziget, ami ugyan a Szovjetunió felbomlásakor már tényleg Ukrajna része volt, de a II. világháború után még nem, ugyanis azt Hruscsov ajándékozta az Ukrán SZSZK-nak, előtte egészen 1954-ig az orosz föderáció része volt. Ez egy másik határváltozás 1945 után, de ettől most tekintsük el. Bauer elvtárs 1989 előtt nyilván másképpen vélekedett az oroszokról, de most nagyon nem szereti őket.

"(ti. Orbán Viktor) A kisebbségi magyarokat tettekkel győzködi arról, hogy nem az az ország a hazájuk, amelyben élniük adatott, hanem Magyarország."

Ebben minden benne van, amit a Bauer-félék gondolnak a magyarságról, nem is érdemes tovább boncolgatni, mindenki ízlelgesse csak ezt a mondatot. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy Bauer Orbán bűneként emlegeti azt is, hogy a magyarországi diákoknak egy osztálykirándulás keretében egyszer el kell menniük a trianoni határokon túli magyar területekre. Szörnyű, nem?

Az elszakított területen élő magyarok támogatásának felsorolását így zárja a szerző:

"Ugyanúgy veszedelmes politika ez, ahogy a „kivételes államférfi” regnálása idején az volt. Az ellenzéki pártok pedig ezt a veszedelmes politikát legalábbis tudomásul veszik, de időnként aktívan is támogatják."

Rettenetesen veszedelmes, tényleg.

"A szomszéd országokba került magyarok a békekötésekkel lettek a szomszéd ország állampolgárai, és ennek megváltoztatása a békeszerződések revízióját jelenti."

Hát akkor bizony kőbe vannak vésve, nem? Mondjunk is le az ottani magyarokról, bár Bauer és elvtársai szerint ők nem is magyarok, ugye.

A teljes írás itt olvasható el, ha valakinek ennyi nem lett volna elég. De vigyázat, a bicska valószínűleg ki fog nyílni a zsebekben, sőt, egy köpőcsészét sem árt a képernyő mellé készíteni.