Cikksorozatunk előző részében rávilágítottunk Botka László hanyatló miniszterelnök-jelöltségére. Úgy tűnik összbaloldali támadás alá vették a szegedi polgármestert, hogy létrejöhessen a 2014-ben már pofára esett baloldali összefogás. A háttérben sokak szerint Hiller István bújik, akinek Molnár Gyula, az MSZP elnöke is asszisztálhat Botka megbuktatásában. Ha sikerül - és nagyon úgy néz ki, hogy sikerül nekik - megbuktatniuk a szocialisták jelenlegi miniszterelnök-jelöltjét, akkor valóra válhat álmuk: a széles baloldali, MSZP-DK összeborulás. Amivel csak egy gond van: minden lista, melyen szerepel Gyurcsány Ferenc neve, egészen biztos, hogy halálra van ítélve. Szóval így vagy úgy, de a baloldal magabiztosan menetel az összeomlás és a biztos választási vereség felé. De hát mi mást is várhatnánk a szoci "stratégáktól"?

Botka - egyre valószínűbb - bukása után valószínűleg visszabújna szegedi odvába, azt remélve, hogy szép csendben kihúzza 2019-ig. Csakhogy Botka kampányolgatása óta igencsak megváltoztak a dolgok a dél-alföldi nagyvárosban. Egy olyan ügy került újra előtérbe, amit Botka legféltettebb titkaként őrzött. Éveken keresztül próbálta eltussolni Szeged legnagyobb szégyenfoltját, a Botka-féle vörös erőszak egyik legfelháborítóbb lenyomatát.

Botka éveken keresztül gondosan rejtegette a közvélemény elől a Mars téri bontások botrányos ügyét. Most azonban már nincs mivel takargatnia az igazságot. Azt az igazságot, hogy hatalmát kihasználva gázolt át szegedi emberek nagy értékű tulajdonán, semmibe véve a polgárok szavát. Erőszakkal, gőggel és képmutatással dózerolt le a tulajdonosok megkérdezése nélkül olyan építményeket, melyekhez egy ujjal sem érhetett volna hozzá.

Minden ott kezdődött, hogy több évvel ezelőtt Botka vezetésével a város megpályázta a Mars téri piac felújítását, ami eddig nem is lett volna baj, csakhogy a polgármester a kivitelezés felgyorsításának érdekében szó szerint tiport el olyan ingatlanokat, melyek szegedi lakosok magántulajdonát képezték. Felmerül a kérdés, hogy hogyan veheti a bátorságot egy polgármester ahhoz, hogy a saját városában, hatalmát kihasználva, a jogot megkerülve károsítson meg és tegyen tönkre magyar választópolgárokat? Aki ismeri Botka László pályafutását és szegedi rémuralmát, az nem biztos, hogy meglepődik a polgármester botrányos húzásain. Ez a rémuralom ugyanis már 15 éve tart. Azóta uralja le és alázza meg Szeged polgárait a vörös dinoszaurusz.

Csakhogy pár példát említsünk a jogtalan dózerrel kapcsolatban: a 2009. november 29-i bontásban megsemmisült Szeged legnépszerűbb motoros és autóalkatrész üzlete, valamint az egyik legnépszerűbb ruhabolt, a Módi Butik, ami hosszú évekig öltöztette Szeged lakóit az egyetemi tanároktól a kétkezi munkásokig.

A Mars téri dózer előtt a területen több magántulajdonban lévő bódé és butik is állt, melyek a tértől független, önálló ingatlanok voltak. Tehát azok tulajdonosaitól engedélyt kellett volna kérni a városnak, vagy fel kellett volna vásárolnia az önkormányzatnak az ingatlanokat, megtérítve a butikok gazdáit, hogy megkezdődhessen a bontás és így a tér teljes átalakítása.

Azt is tudni kell, hogy pont a fenti okokból kifolyólag, a terület - melyen 2009-ben elkezdték a bontást - a beruházás előtt és közben nem volt per-és igénymentes, hiszen osztott módon az ingatlantulajdonosoknak használati joguk volt a területen. Ehhez képest Botka László polgármester két csicskája, Nagy Sándor alpolgármester és Mózes Ervin jegyző 2009. július 9-én teljes büntetőjogi felelősségük tudatában látták el aláírásukkal azt az uniós pályázati dokumentumot, melyben feltüntették, hogy a terület a projekt javaslat benyújtásának időpontjában per-és igénymentes volt.

Tehát Botkáék annak tudatában kezdtek bele a projektbe és kezdték el bontani a magántulajdonban álló ingatlanokat, hogy közben nagyon jól tudták, hogy a terület valójában NEM per-és igénymentes. A lényeg, hogy a területen fennálló jogi helyzet miatt a fennálló uniós szabályok értelmében bele sem kezdhettek volna a projektbe. De hát kellett nekik a pénz... De mégis hogy lehet ez? Hiszen egy szocialista polgármester sosem tenne ilyet, pláne ha uniós pénzekről és uniós pályázatokról van szó... Vagy mégis?

A fenti példák is megerősítik, hogy a 2009-es jogi helyzet alapján az építésügyi szakhatóság nem adhatott volna engedélyt az uniós beruházás megkezdésére, hiszen a projektgazdák az uniós beruházás adatlapján valótlan adatokat adtak meg. Bődületesen nagyot hazudtak Botkáék egyenesen az EU szemébe, hogy megkaphassák a Mars téri projektre a pénzt, amiből egyes gyanúk szerint Botka 2010-es polgármesteri kampányára is költöttek a szegedi szocialisták. Miután az uniós projektpénzt felmarkolták, figyelmeztetés nélkül láttak neki az útjukban álló építmények megsemmisítéséhez. Szegedi emberek tulajdonán és megélhetésén gázoltak át, hogy eltussolják aljas hazugságaikat. A dózer miatt így több szegedi vállalkozás is csődbe ment és sok család vált eladósodottá vagy földönfutóvá.

Minden megállapítás szerint a területen joggal tartózkodtak 2009-ben a butikok és ingatlanként szerepeltették őket a Mars tér ingatlan-nyilvántartási térképén. Hét évvel az erőszakos és jogtalan lerombolásuk után egy érdekes önkormányzati kéréssel sunyiban törölték őket az ingatlan-nyilvántartási térképről, ezzel megadva a területen azóta álló új vásárcsarnoknak a használatbavételi engedélyt. Ami azért érdekes mert a felújított téren az új nagycsarnok már lassan 7 éve áll és több, mint 5 éve működik.  Joggal vetődik fel a kérdés, hogy hét év elteltével, a projekt lezárta után eddig milyen alapon szedte be a nagycsarnokot kiadó Piac Kft - aka. Botka önkormányzata - az éves szintű több száz milliós bérleti díjakat?

Dokumentumok bizonyítják, hogy a Botkát kiszolgáló Polgármesteri Hivatal egy olyan irománnyal kérte az építésügyet a butikok ingatlan-nyilvántartási térképről történő törlésére, melyben úgy fogalmaznak, hogy az ÉPÍTMÉNYEK SOHA NEM IS LÉTEZTEK. Ami természetesen nem igaz, igenis léteztek, és ezt nemcsak a szegedi emlékezet, hanem pl. a fenti videó is bizonyítja.

Az ügynek és a botrányoknak azonban itt még nincs vége. Folytatjuk...