A záróünnepség kezdetén a magyar nemzeti himnusz eléneklése után a világbajnokság legfontosabb, legemlékezetesebb pillanatait tekinthették meg a nézők.

A „Mikor mentem hazafelé” című nyitányban Navratil Andreát hallhatták a nézők. A csodaszarvas legendáját megjelenítő produkcióban összesen csaknem kétszáz művész vesz részt.

A záróünnepség vezérfonala a víz volt, csakúgy, mint a megnyitó ünnepségé. A harmadik jelenet a hazát kereső nép mítoszán alapult, és az eső áztatta területre érkező, honkereső, vadászó nomád törzseket láthattuk. A jelenetben 14 kínai rúd-artista volt jelen.  A víz szimbolikája mellett megjelent a tűz, a föld és a levegő is.

„Az élet forrásával” folytatták az előadást, amelyben a nomád népet elvezeti a csodaszarvas az életet jelentő vízhez, ami a hazát és a letelepedést is jelenti. A jelenetben emelőakrobatákkal, rúdtáncosokkal és kortárs táncosokkal is találkozhattunk. A fő motívum a tóban gyűrűző esőcseppek és az élet vize volt.

Vági Bence és Illés Renátó álmodta meg a légi balettet, ahol 23 ember emelkedett a magasba. A levegőkép záró jelentében összesen húszan emelkedtek a levegőbe.

A „Korea kapuja” elnevezésű rész a 2019-es FINA világbajnokság megrendezőjét, Dél-Koreát és hazánkat jelenítette meg. Ezzel szimbolikusan átadtuk a stafétabotot a következő házigazdának, Dél-Koreának.