Az éppenséggel nem probléma, hogy a politikusok nem szabatosan használják a fogalmakat, sőt: a politika nagyon is formálja, alakítja a létező fogalmainkat, tehát ezen fennakadni badarság volna. Nem is akarunk azokhoz csatlakozni, akik minden egyes politikai-retorikai fordulatnál leemelnek valamilyen fontos könyvet a polcról, és az alapján bemondják, hogy „ez nem is konzervatív”, meg hogy „konzervatív nem hirdet forradalmat”, aztán meg pislog, ha megmutatják neki Reagan vagy Thatcher képét. Messziről megismeritek őket: lexikonszaguk van.

Nem kell tehát belebüdösödni a szürke kardigánba vagy a kötött pulcsiba, ahogy a lexikonfejek mellett belebüdösödtek azok a rendszerféltők is, akik azzal érveltek ’90 után, hogy ők az igazikonzervatívok, merhogy ugyi a status quo-t védik, és velük szemben állnak a fasiszta és nem-fasiszta felforgató lázadók, mint például a Zorbán.

A fogalmakat, pláne a politikai fogalmakat tehát a politika maga is formálja. Így a fasisztát is.

Lali is fasisztázott a héten többször is, éppúgy, mint szellemi elei, barátai, bőrrokonai, a komcsik, ez a típusú fasisztázás ugyanis komcsi találmány, Sztálin elvtársék döntöttek róla az akárhanyadik kongresszuson, ezt a politikai értelmezést alkalmazza, ezt a politikai fegyvert próbálja meg forgatni ügyetlen kis kacsójával a Lali. (Ez a Lali nem az a Lali, akit megismertünk az Üvegtigrisben, mert utóbbi Lalinak van kapcsolata létező emberekkel.)

Lali esetében persze nem meglepő, hogy ehhez a vonalhoz tartozik, hiszen ha valaki rápillant életrajzára, elgondolkodik azon, mennyire ápolt baráti, esetleg intim viszonyt a '89 előtti rendszerrel.

Lalinak persze most sincs támogatottsága, ahogy nem volt akkor sem, amikor a maszopszadesz gazdasági guruja volt, az az iskola nem is igényli a támogatottságot, csak a „szakértelmet”. A „szakértelem” azt takarja, hogy valamikor a hetvenes-nyolcvanas években Panama környékén Lali olvasott valamit – mást azóta se –, és abból azt szűrte le, hogy ha kifacsarja a kedves polgárokat, akkor mindenkinek nagyon jó lesz. Kitűnő elméletét a gyakorlat nem igazolta vissza, viszont tanítják – állítólag – néhány egyetemen a többi elmélettel együtt, olyanokkal például, hogy 52 vagy mennyi gender létezik.

Persze, ha Lali szakértő, tudhatná, hogy a fasizmus egyáltalán nem volt antiszemita, sem rasszista, de még csak totalitárius sem, annak ellenére, hogy a cézárja terjesztette el a kifejezést. Még a diktatúra is kérdéses, a közhely szerint annyi történt csak, hogy Benito alatt pontosabban jártak a vonatok, ami valóban élményszámba mehetett az olaszoknál. Az mindenesetre bizonyos, hogy kávézgató színesekkel könnyebben találkozhatott az ember a fasiszta Olaszországban, mint az amerikai délen.

Sőt, a fasizmus néhány input-áramlata elmehetett volna egy jóféle poszt-szadeszes fodorgábori bulikának, például a Fiumei Szabadállam, amit simán élvezhettek volna a libsik, tekintettel arra, hogy leginkább a narkós homokozásról szólt.

A fasizmus szó jelentésével persze épp annyira van tisztában a panamai lódoktor, mint amennyi politikai érzéke van. Utóbbi sincs neki ugyanis.

Táncban jobb.