Akad némi gond a svéd média sokszínûségével
2017.06.22. 20:28
,,Svédország a világ lelkiismerete" ismétli nagy előszeretettel a svéd média, mivel az ország betartja az ENSZ határozatait; a világbéke szószólója; a női egyenjogúság és a rasszizmus elleni küzdelem és a szolidaritás vezető országa; továbbá a környezetvédelem élharcosa. Svédországban fejlett és működőképes a demokrácia, a polgárok szabadon élnek, gondolkodnak. A média szempontjából azonban vannak kisebb problémák – írja a Magyar Idők.
A svéd média több mint nyolcvan százaléka a Schibsted és a Bonnier család tulajdona. A többi húsz százalék az alapítványoké, amelyeket azonban ugyanazok a politikai gondolatok – főként a liberalizmus – vezérelnek. Staffan Sundin médiaszakértő szerint a Bonnier család birtokolja a napilapok közel felét. A tulajdonosok Karl Otto Bonnier gyermekei.
A svéd média másik felét norvég Schibsted család birtokolja. A família története 1839-ben kezdődött Christian Schibsted családi vállalkozású újság- és könyvkiadójával; 1989-ben lettek részvénytársaság, a céget az oslói börzén jegyezték be 1992-ben. Staffan Sundin szerint a Schibsted-birodalomnak 6900 alkalmazottja tevékenykedik szerte a világon, 29 országban, többek között Magyarországon is.
A Bonnier és a Schibsted család nézetei – mint már említettem – természetesen erősen balra húznak, a liberális vonal irányába. Így tehát természetes, hogy kínosan ügyelnek arra, hogy a konszernjeik vezetői se gondolkozzanak másképp. Ennélfogva a sajtótermékek vezetőinek is hagyományosan liberálisak, hangyányi balos, illetve polgári beütés engedélyezett. Az alkalmazottak is szigorúan követik ezt a vonalat, tökéletesen működik az öncenzúra. Nem csoda, hiszen, aki ettől eltér, az már nézhet is más munka után.
Az óriáscégek vezető lapjainak és tartalmának mostanában komoly bírálói akadnak, igaz, nem a hivatalos média részéről, hanem az interneten, ahol a két médiacsalád egyre aktívabb ugyan, de az online területre a Bonnierek és a Schibstedek konszernje egyelőre nem tudott teljesen betörni. Ennek eredménye az, hogy a vezető nyomtatott média nem foglalkozik a bevándorlók erőszakos cselekedeteivel, míg a világhálón olvashatóak ilyen jellegű cikkek. Az is érthetővé válik így már, hogy miként vált a bevándorlásellenes jobboldali Svéd Demokraták az ország egyik legtámogatottabb pártjává.