Kalocsa felé több úton is el lehet jutni Budapestről, mi Budáról indultunk, így a 6-os utat választottam az M8-asig, és csak Dunavecsétől mentünk az 51-esen.

Az első megállónk Harta volt, pontosabban a falu mellett található tó, a Kopolya.

A Kopolya után megnéztük a szintén Hartához tartozó Nagykékest. Odafelé egy kicsit még meg kellett állnunk...

Nagykékesen nagyjából 50-60 ember él, ennek ellenére munkanapokon egész jó a tömegközlekedés, hétvégén viszont egy járat sem tér be ide. Érdekesség, hogy a helyi templomot egy magtár átalakításával hozták létre (kép a galériában!).

Innen a Szelidi-tó felé mentünk tovább. Ahelyett, hogy visszatértünk volna az 51-es útra, gondoltam, nézzük meg a földutat, az valamivel rövidebb. Ahogyan az első ember is mondta Nagykékesen, mikor segítséget kértem tőle,

Alább látható, hogy mit eredményez, ha a szikes talaj néhol vizes. Olyanná válik tőle az út, mintha egy mocsár lenne, esélye sem volt a Suzukinak magától kijutnia innen, de szerencsére segített egy helyi áruszállító.

A kisebb kaland után végül csak sikerült eljutnunk Dunapatajra, illetve a hozzátartozó Szelidi-tóhoz is. A tó vize egész kellemes volt, még úszni is lehetett benne!

Egyébként jól látszott a tó környékén, hogy korábban nagyobb élet volt ott, többen jártak oda nyaralni. Sok volt az üres, romos kemping, de így is akadtak modern épületek, azért járnak még Szelidre nyaralni.

Szakmár irányába mentünk tovább, de az újabb tó megtekintése helyett Felsőerekre tértünk be. Nagyon tanulságos ennek a falunak a sorsa. Fénykorát a 20. század első felében élte, ekkor a 450-et is elérte a falu lakossága, iskolája is volt. Aztán a kommunisták faluellenes politikájának hála szinte kihalt, mára a beköltözőknek köszönhetően 100 körüli a lakók száma. Ma is érződik a kommunista pusztítás nyoma, nagyon sok az üres ház és a elhanyagolt utca.

Felsőerekről Kalocsára vezetett az utunk, megnéztük a térség központját, a Kalocsai-Kecskeméti Érsekség székhelyét. Szép, nyugodt város, ugyan kicsi a belső magja, de szerencsére nem túlzsúfolt, az autóforgalom sem szeli át a belső részeket.

Kalocsa után egy jóval kisebb várost néztünk meg, Kecelt. Kecel a Kalocsa és Kiskőrös között vezető főúttól pár kilométerre fekszik, vasúton a Gyurcsány-kormánynak hála nem lehet elérni, ugyanis a Kiskőrös-Kalocsa vonalat 2007-ben bezárták.

Kecelre két okból érdemes ellátogatni. Az egyik a termálfürdő, a másik pedig a Pintér Művek múzeuma. Ez utóbbi egészen hihetetlen gyűjteménnyel rendelkezik, érdemes akár egy napot is rászánni. Tankok, helikopterek, terepjárók és fegyverek vannak szabadtéren kiállítva.

Kecelről Petőfi szülővárosa, Kiskőrös felé folytattuk utunkat. Petőfi Sándor szülőháza még ma is áll, a város központjában. Kellemes, élhető városnak tűnt Kiskőrös, ahol zajlott az élet még hétköznap is.

A ház közvetlen szomszédságában a Pizzaphone nevű hely található, ahol egészen érdekes ételt kapni, tölcséres Pizzát. Én ilyennel eddig nem találkoztam máshol. Ár-érték arányban jó volt, jóllaktam tőle. A helyen egyébként sört is kapni, a mellette lévő kávézóval együtt a fiatalok fő találkozási pontja a városban.

Kiskőrösről az 53-as és az 52-es úton lehet eljutni Soltra, onnan pedig Kecskemétre, Dunaföldvárra és Budapestre is tovább lehet menni. Onnan már nem álltunk meg sehol, ám mielőtt beértünk volna Soltra, még megnéztük Akasztó fő nevezetességét, a Stadler Stadiont.

A létesítményt 1995-ben adták át, akkor az ország legmodernebb stadionja volt. 1998-ig a Stadler FC használta, a csapat azonban Stadler József elítélése után megszűnt. Egy évig a Gázszer játszott itt, majd 2002-ben két meccset a Dunaferr, a Fradi és az Újpest ellen. Azóta 15 év telt el, a 12 ezres stadion pedig rohad, jobb sorsra lenne érdemes. Igaz, nagyon rossz helyre épült, mellette az egyik irányba már szántó van, és egyébként is Akasztó nem túl nagy település. Sok városban viszont örülnének, és főleg örültek volna 20 éve egy ilyen létesítménynek.

Bács-Kiskun megye a mai Magyarország legnagyobb megyéje, sok látnivalóval. Kalocsa és környéke nagyon érdekes, érdemes meglátogatni. Kalocsa nevezetességekben és történelmében gazdag város, a Szelidi-tó még ma is ismert nyaralóhely, de ezek mellett a Duna, számos kisebb tó, gyönyörű falvak és más egyéb várja az idelátogatókat!