Habár a szenzációhajhász szalagcímeken mindez nem jelent meg, ám Németország, Csehország és Románia közösen tett egy kis lépést a kialakítandó közös európai haderő irányába: bejelentették fegyveres erőik egy részének integrálását. De mit is jelent ez?

Semmiképpen nem azt, hogy a teljes román haderő és a cseh hadsereg ezután a Bundeswehr kötelékében fog szolgálni. Azonban a következő hónapokban mindkét hadsereg egy-egy dandárt fog integrálni a Bundeswehrbe: Románia 81. gépesített dandárja csatlakozni fog a Bundeswehr gyorsreagálású hadosztályához, és a 4. cseh gyorsreagálású dandár – amely Afganisztánban és Koszovóban is szolgált, illetve amely a cseh hadsereg egyik legjobban képzett alakulata – a Bundeswehr 10. páncélozott hadosztályához csatlakozik.

A kezdeményezés azonban nem úttörő, két holland dandár már csatlakozott a Bundeswehrhez: az egyik a gyorsreagálású hadosztályhoz, a másik pedig az 1. páncélozott dandárhoz.

– mondta a témával kapcsolatban Carlo Masala, a német hadsereg müncheni egyetemének nemzetközi politikatudományi professzora.

Többek között Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is felvetette, hogy szükség lenne egy közös hadseregre 2015 őszén. Akkor még a tagállamok hallgatásával találkozott az ötlet, ami nem véletlen, hiszen teljes egészében megvalósíthatatlannak látszott, mivel a britek minden ilyen kezdeményezést csírájában elfojtottak.

2016 nyarán Orbán Viktor magyar kormányfő vetette fel, hogy az ötlet megvalósítható lenne, hiszen megváltoztak a körülmények, emellett a szélesebb közvélemény számára is bebizonyosodott, amit Orbán már 2015 óta hangoztatott, mégpedig, hogy a bevándorlás komoly biztonsági kockázatokkal jár. Míg Juncker javaslata csupán az Európai Egyesült Államok megteremtésének újabb állomása lett volna, Orbán már jóval pragmatikusabban nézte a kérdést: egy közös európai haderőnek kulcsszerepe lenne az unió határainak ellenőrzésében, védelmében, valamint az Európa peremterületein végzendő békefenntartó feladatok is a kontinens érdekeit szolgálják.  

Az elmúlt hónapokban egyre több brüsszeli vezető és nemzetállami állam- és kormányfő támogatta a közös európai haderő létrehozását – legalábbis szóban.

Számos részletkérdésben azonban még nem sikerült megállapodnia a feleknek. Ezek között például kiemelkedően fontos, hogy hogyan épülne fel, hogyan is nézne ki egy ilyen haderő, emellett pedig az is kérdéses, hogy a tagállamok milyen jogköröket és csapatokat delegálnának egy közösen irányított haderőbe. Emellett ott van a pénz kérdése is, hogy ki fizetné a közös haderőt, valamint, hogy mi lenne a semleges tagországokkal, például Ausztriával.

A sok fontos, megválaszolatlan kérdés miatt a közös haderő felé vezető utat apró lépésekkel próbálják megtenni a tagállamok. Idén márciusban például az EU létrehozta a közös katonai parancsnokságot – ám ez a 30 főből álló szervezet csupán Szomáliában, Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban vezet kiképző missziókat.

Többnemzetiségű kezdeményezések is vannak, ilyen például az Északi Harccsoport (Nordic Battlegroup), amely egy 2400-2500 fős gyorsreagálású csoport, amelybe a Balti államok és több északi ország, valamint Hollandia küld katonákat. Ehhez hasonló a Brit Expedíciós Haderő (Britain’s Joint Expeditionary Force, vagy UK Joint Expeditionary Force), amely szintén egy többnemzetiségű kezdeményezés. Ezek az alakulatok inkább papíron léteznek, bevetésükre még nem nagyon volt példa.

Németország egy másik utat jár be. 2013-ban a NATO német kezdeményezésre bemutatta a Framework Nations Conceptet, amely a közelebb hozta a NATO-tagok közötti együttműködést. Az ötlet szerint a német hadseregbe integrálnák más tagállamok bizonyos egységeit, amely elméletileg növeli a hadsereg fenntarthatóságát, valamint a kulcsfontosságú katonai képességeket.

– mondta Justyna Gotkowska, lengyel biztonságpolitikai szakértő.

– tette hozzá a szakértő.

A Bundeswehrnek van hova fejlődnie. Németország a 2000-es években a GDP 1,4 százalékára csökkentette védelmi kiadásait. 2013 és 2016 között volt a mélypont: mindössze 1,2 százalékot költöttek a hadseregre, amely már messze elmarad a NATO által elvárt 2 százaléktól.

Egy 2014-es jelentés aggasztó állapotokról számolt be: a német haditengerészet legtöbb helikoptere működésképtelen volt. A teljes német haderő 64 helikopterrel rendelkezett, amelyből mindössze 18 volt csak használható. Az 1989-es nyugat-német haderő 370 000 főből állt, míg a Német Szövetségi Köztársaság hadereje 176 015 főből állt tavaly nyáron.

Egy év alatt valamelyest nőtt ez a létszám: jelenleg 178 000 fő van aktív szolgálatban. Tavaly 4,2 százalékkal nőttek a katonai jellegű kiadások, idén ez várhatóan 8 százalék körül alakul. Ettől azonban még tény marad, hogy a Bundeswehr csupán kullog a brit és – az Európában legerősebbnek számító – francia haderő nyomában.

A jelenlegi német elképzelések, amelyek szerint a kisebb haderővel rendelkező országok haderejének egy részét a Bundeswehrbe integrálják, mindkét fél számára előnyös lehet: a németek ezzel úgy tudják növelni haderejüket, hogy közben megosztják erőforrásaik egy részét is szövetségeseikkel, a küldő országok csapatainak használatáért cserébe; a kisebb országok számára ez a tapasztalatszerzés mellett azért is előnyös lehet, mert így jobban be tudják vonni a németeket az európai biztonságpolitikába.

– mondta Masala.

Műveleti szempontból kétnemzetiségű egységeket könnyebb bevetni, mivel ezen egységek állandóak lesznek. Amennyiben erre kerülne a sor, akkor a németeknek ki kell kérnie a küldő állam véleményét is.

A program egyelőre még gyerekcipőben jár, de a részt vevő országok számára komoly előnyökkel kecsegtet: Románia és Csehország csapataik képzettségi és felkészültségi szintjét azonos szintre hozhatják a Bundeswehrével, míg Hollandia számára ez azt jelenti, hogy a németektől kölcsönkapott tankokkal ismét van egy komolyabb páncélos ereje.

A 43. gépesített dandárparancsnok, Anthony Leuvering ezredes nyilatkozata igen pozitív volt: elmondta, hogy a németek nem kezelik őket gyengébb félként, kiváló a kooperáció. Az ezredes szerint egyre több ország szeretne együttműködni a Bundeswehrrel.

A német hadsereg a hírek szerint az északi és a Skandináv államokat szemelte ki a további együttműködésre – ezen államok egy része amúgy is jelentős mennyiségű német felszerelést használ.

A többnemzetiségű, integrált haderő sikeressége természetesen csak a harctéren lesz mérhető. Itt viszont döntő fontosságú a nyelvhasználat kérdése. Vajon a vendégeknek kellene megtanulnia németül? A németül egyébként kiválóan beszélő Leuvering ezredes szerint a többnemzetiségű oldenburgi hadosztálynál abban egyeztek meg, hogy a közös nyelv az angol legyen – ennyit Junckernek arról a kijelentéséről, hogy az angol nyelv eltűnőben van a kontinensen.

(A cikk a Foreign Policy elemzésén alapul).