A 4-es metróból ellopott milliárdok, és a Gyurcsány-Dobrev-féle (EMIR-projekt) uniós forrásból lefolytatott kivitelezések után, itt lehet a szemünk előtt a harmadik olyan nagy volumenű építkezés, amely

A szegedi Mars téri piac 2009-2011-es újjáépítésének pályázati és kivitelezési mechanizmusa több platformnál is kiverte a biztosítékot. A DAOP-büdzséből finanszírozott mintegy másfél milliárdos építkezést a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálja. Az ügy több mint érdekes.

Botka László Szeged polgármestere 2002-ben vette át a várost a fideszes vezetőktől, akkor programjának egyik mainstream motívuma a Mars téri piac, Szeged és a Homokhátság agorájának felújítása volt. Éveken keresztül dédelgetett terv volt ez, sandítva arra, hogy főleg a szoci szavazók, és a kispénzű nyugdíjasok felé komoly üzenetértéke lesz annak, hogy a sok esetben balkáni, de inkább szocreál piacból 21. századi piacteret varázsol az MSZP üdvöskéje. Regnálásának második szakaszában, 2009-ben sor is került erre, ám nem akárhogyan.

A majdnem kétmilliárdos mérlegű tatarozás összegéből szakértők szerint több mint egymilliárd lóg a levegőben, vagyis „valami bűzlik Dániában”. Nézzük sorban.

Emellett a beruházás előkészítő szakaszában a szegedi jegyző – Dr. Mózes Ervin – felszólítására mintegy 100 kereskedőt fosztott meg az értékesítés lehetőségétől. A főleg szoci szavazókból álló csapat anno személyre szóló levelet kapott Mózestől, hogy heteken belül pakoljanak a Mars térről, ugyanis megítélésük szerint a pavilonok tűzveszélyesek. A felszólításra ijedten pakoltak is, ám az ügy bírósági szakaszba került. Olyannyira, hogy végül jogerős ítélet mondta ki, a jegyzőnek nem volt jogosultsága felszólítani a kiskereskedőket, jogilag nem lett volna lehetősége szerződést bontatni. A kereskedők kára több mint háromszázhetvenöt millió forint.

Összehasonlító adatot alkalmazva, a piaci építkezés közben – mai napig érthetetlenül – az egyik bodegást kártalanították. Majdnem négymillió forintért vásárolták meg Botkáék a bodegát, amelynek tulajdonosa később még üzlethelyiséget is kapott az újonnan megépült csarnokban. Így jön ki a 375 millió.

Mindezek mellé jön az a tény, hogy sajnos négy építménytulajdonos (tehát nem ingósággal rendelkező bodegások, hanem nagy értékű építményekkel bíró kereskedők) is áldozata lett Botka álmainak. Ahogyan nemrégiben megírtuk, az építkezés kezdetén egyetlen éjszaka alatt ledózeroltatta a város ezeket az ingatlan státuszú épületeket, minden engedély nélkül. Itt is van egy összehasonlító adat: egy másik pavilonosnak pedig, akinek tulajdona ingóság volt, de fennmaradási engedéllyel rendelkezett, huszonöt milliót fizettek Botkáék. Mivel az összeg kifizetésre került, így a másik négy komoly építmény összege is minimum százmillióra taksálható. 600 millió, meg 375 és 100. Láthatjuk a számokból, hogy erősen egymilliárd felett jelentkezik a baj.

Visszatérve az előző négy építményre, még tetézi a problémát – és ezért izzadhat Botka tenyere–, hogy Dr. Mózes Ervin jegyző hatósági bizonyítványt állított ki arról, hogy a négy építmény bontására, vagy áthelyezésére senki sem adott ki engedélyt, ugyanis ilyen irányú kérelem nem érkezett hozzájuk.

Aztán menjünk sorban tovább. A pályázati adatlapot Botkáék 2009-ben úgy nyújtották be, hogy okiratban nyilatkoztak arról, miszerint a Mars téri piacterületet a pályázat és a kivitelezés idején nem terhelték perek és igények. Ezt büntetőjogi felelősségük teljes tudatában írták úgy, hogy Dr. Cseh Attila, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese és szóvivője tudatta a közvéleménnyel: a Mars perekkel volt terhelt 2007 és 2012 között. Tehát 2009-ben igencsak nem volt igaz, amit Botkáék állítottak az okiratban. Ki lehet találni, hogy ez mit jelent, mit vonhat maga után.

Aztán ott van még az uniós pénz kifizetése, amelyet a beruházást lebonyolító városi cég úgy kapott meg az NFÜ-től, hogy végrehajtás alatt állt. A cég a mai napig ebben a jogi helyzetben van. Vonjunk párhuzamot és gondoljuk végig: az országos sajtót is bejárta, hogy a Szegedi Vadaspark egyik ugyancsak uniós pénzből finanszírozott projektjében (multimédiás játszótér) a kivitelező cég úgy vette fel a brüsszeli pénzmagokat, hogy később kiderült, végrehajtás alatt állt. A Miniszterelnökség a kifizetett több százmilliót visszakérte, majd megtették a szükséges büntetőfeljelentéseket. Ismereteink szerint a jelzett cég vezetője nemzetközi körözés alatt áll. Ebben a Mars teres momentumban is levonhatjuk a konzekvenciákat.

Információk alapján a piac kialakításában kardinális szerepet töltött be a parkoló rendszer fizikai és informatikai kialakítása is. Állítólag a tételt a kivitelező cég egynél többször számlázta be, és többször is került kifizetésre. Na, gondoljon mindenki, amit akar, de ez is érdekes nyalánkság. A piaci nagycsarnokot pedig (ami építészeti szempontból nem nagy „was ist das”, egy hosszú, fekvő félig henger alakú valami) gazdasági szakértők szerint állítólag mintegy százhetven millióból tervezték meg. Érdekes ez is, ugye? Hány országházat lehetne ebből tervezni?

Jelenleg az ügy nyomozati szakban van. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Egy biztos, hogy Botka nagyívű beruházása, a Mars tér kialakítása és annak büntetőjogi vetülete egyes feltételezések szerint erősen befolyásolhatják majd Szeged következő időszakban álmodott terveit. Elég csak az Etelka soron kialakítandó sportcsarnokra, vagy a Napfény Városában régóta áhított harmadik hídra gondolnunk. Botka minden négy évben ezzel a szlogennel kampányolt eddig: „Szeged mindenek előtt!”