Ezidáig az év legfontosabb politikai és sajtóeseménye az volt, hogy Bayer Zsolt leült kávézni zógennante civilekkel, meg ellenzéki politikusokkal. Ez nem Bayer Zsoltot minősíti, hanem azokat az ellenzékieket, akik ágyúval lőnek verébre.

Ha a politikai harc logikája felől nézzük a dolgot, akkor úgy látszik, az ellenzék politikai ellenfele Bayer Zsolt. Egy kormánypárti újságíró. Nem a Fidesz, nem Orbán. Szél Bernadettnél ez a projekt kezdi elhomályosítani Paks2-t és a putyinozást is. Az eseménynek hála pedig megtudhattam, ki az a Berkecz Balázs – reméljük, ő majd megköszöni Bayernek, hogy kicsit növekedett az ismertsége.

Azt is megtudtam, hogy a Gulyás-brigád valamiféle my little pony-világban hisz, ahol faltól falig ér a konszenzus. Persze mindezt úgy adják elő, mintha bármiféle felhatalmazásuk lenne bármilyen konszenzus megteremtésére. Ez a világ cuki, és épp annyira létezik, mint a kis színes pónik meg a csillámfaszlámák.

A szokásos koreográfián túl az eseményen tort ült a sületlenség. Szél Bernadett például vagy ötször ment neki a „szavakat tettek követik” szlogennek, még jó, hogy Martin Niemöller nem került elő. A szöveg biztos hatásos, vagy az volt valamikor a '90-es évek elején: a bűn mindig banálisan kezdődik, a beszédet cselekedetek követik.

Ebből az 50%-os esélyből sikerült levezetni, hogy Bayer felelős a romagyilkosságokért, a II. világháború borzalmaiért, valamint a Lusitania elsüllyesztéséért.

Persze a legsúlyosabb politikai erőszak példáját 2006-ból ismerhetjük, ott meg az aktuális hatalom állandóan egyenlőségről, méltányosságról meg haladásról vartyogott, tehát nem feltétlenül van direkt kapcsolat a szavak és a tettek között. A szoros összefüggés feltételezése egy jó trükk, amivel némely politikai szereplő magát a beszédet szeretné szabályozni. Épp ezért ezen összefüggés abszolutizálása veszélyesebb baromság, mint bármilyen taknyos-véres szöveg, ami esetleg kicsúszik Bayer Zsolt száján.

Ha ezek a törekvések célt érnének, akkor határ a csillagos ég a tekintetben, hogy szinte bármilyen beszédet el lehet ítélni, mert valamilyen szempontból „veszélyes”.

A polgári jó modor meg az illem számonkérése egy dolog – ha valakinek erre van ingere –, annak a lebegtetése, hogy a beszédet törvényekkel kell szabályozni pedig egy másik. Már így is túl sok lehetőség van arra, hogy szövegek miatt tobzódjanak politikusok és újságírók a bíróságokon. Amire legkevésbé van szükség, az ennek a logikának a folytatása.

A legjobb lenne mindenféle gyűlöletbeszéd-törvényt eltörölni. Akik „verbális erőszakot” emlegetnek, azok előbb-utóbb kikötnek az amerikai kampuszok "hópehelykultúrájánál". Ha sikerül elmosni a határokat a szavak és a tettek között, és elhitetni velünk azt, hogy a szóban „elkövetett erőszak” épp olyan súlyos, mint a tettleges, akkor megalakulhat a beszédcsendőrség.

Ha ez az egyik lehetőség, a másik pedig az, hogy a nyilvánosságban van anyázás, gond nélkül az utóbbit érdemes választani.

Ami az esemény politikai verdiktjét illeti, azt Bayer Zsolt megnyerte már azelőtt, hogy szólásra nyitotta volna a száját. Már azzal nyert, hogy ő lett a célpont.

Az ellenzék meg majd pislog, hogy '18-ban miért nyer újra az Orbán.