Legkésőbb a bevándorlási válság kezdete óta szent meggyőződésem, hogy a brüsszeli elit a fullba nyomott kreténség intézményesített formája. Arra nehezen lehetne választ adni, hogy az illegális bevándorlás támogatása náluk valamilyen nyers érdekből, vagy inkább egy elmeháborodott utópiából fakad-e, mindenesetre az eredmény számít. Ha megkérdezünk bárkit, aki a mindennapokban él, és nem csapta meg valamelyik elitnek – akadémiai, média, politikai, gazdasági – a bolond szele, azt fogja mondani, hogy a tömeges bevándorlásra a megfelelő válasz a megerősített határvédelem. Nyugati testvéreink ehelyett elkezdték énekelni a We are the worldöt.

A mostanság „jóságos filantrópként” eladott Soros most barmolta szét Macedóniát, és jól láthatóan működik a lobbija az európai intézményekben is: a CEU-rektor panaszturnéjának is volt itt állomása, Soros pedig magával az EB elnökével, Konyakmatyival is tárgyalni fog.

A látszatra sem ügyelnek.

Zakkant liberálisainkat nem érdekli a valóság. Sem az, hogy mi történik Macedóniában (és Szerbiában), sem az, hogy vajon miért vannak törvények az ügynökökről az USA-tól Ausztrián át Izraelig. Ugyanis a történet elsősorban erről szól, és az illegális bevándorlás kérdéséről, amiben a brüsszeli bürokraták és Soros egy követ fújnak. A Soros-egyetem csak ürügy, amiről maga a rektor mondta, hogy bizonyosan nem zárják be. Utóbbi arra jó, hogy a médiatörvény példájához hasonlóan rikoltozhassanak az európai kádertemető alumnijai, hogy az orbáni diktatúra felszámolja az akadémiai szabadságot Magyarországon.

Az akadémiai szabadságot IS...

A balhé majd szépen elül, ahogy az összes többi is (nóvánvázsát!), a magyaroknak pedig az igazi mérkőzésre kell koncentrálniuk.