A magyar közélet örök gumicsontjáról – a zsidó, nem zsidó, ki a zsidó, ki és miért nem zsidó, valamint a rasszista, antiszemita témakörről – már mindent, és mindennek az ellenkezőjét is elmondtak. Jóérzésű újságíró nemigen ír erről a témáról, egyszerűen azért, mert nincs kedve definiálni minden szót, nem akar meggyőzni senkit, mert ebben a témában egyébként sem szoktak meggyőzni bárkit is.

Amiért most mégis klaviatúrát ragadtam, annak a megváltozott helyzet az oka. Néhány hete olyan antiszemita provokáció zajlott Magyarországon, amely mellett jóérzésű ember nem mehet el szó nélkül. Ha jobban tetszik, a hazai zsidó közösség feje felett Damoklész kardjaként lebeg a veszély, és ez még akkor is így van, ha sokan észre sem veszik.

A Soros-egyetem „bezárása” ellen tüntetőkről van szó. Akik úgy antiszemiták, hogy nem is tudják.

Zsidóellenességük első bizonyítéka látszólag apróság, mégis érdemes a figyelmünkre. Amikor a Terror Házát festékkel dobta meg az egyik csökkent értelmű, képletesen és valóságosan is belerúgott a hazai zsidóságba. Azoknak az embereknek az emlékét szentségtelenítette meg, akiket a nyilas és a kommunista terror idején származásuk, osztályhelyzetük miatt meggyilkoltak. Az áldozatok ugyanis jelentős számban zsidók voltak, a nyilasok idején szinte kizárólag, de a Rákosi-terror idején is sokan estek áldozatul közülük. Az antiszemita provokáció értékeléséhez hozzátartozik még, hogy ahol festékes flakonnal dobálnak múzeumokat, ott előbb-utóbb könyveket, majd embereket fognak égetni. Milyen okos, milyen igaz mondat ez. Jó emlékezetünkbe vésnünk, mielőtt Gulyás Mártonéknak bármilyen felmentést adnánk.

De lássuk, mi történt még. A sorosista tüntetők "No border" táblával levonultak Röszkére, és azt követelték, hogy azonnal nyissák meg a határt a bevándorlóknak. Valósággal hisztériás rohamot kaptak, hogy kedvenceik nem jöhetnek azonnal, iratok, személyazonosság nélkül velük összecsókolózni. Ott szteppeltek egész nap, még valami kollaboráns pap is akadt, aki szépen, kötelességtudóan felmondta a leckét a szeretetről, megértésről, humanizmusról.

Most képzeljük el, hogy Gulyás Mártonék győznek, megnyílik a határ, és jöhet ide boldog-boldogtalan Afganisztánból, Pakisztánból, Szíriából, Közép-Ázsiából. Ha elérik a néhány százezres számot, bekövetkezik az elkerülhetetlen.

A tüntetők nem azért antiszemiták, mert gyűlöletet éreznek a zsidók ellen, hanem azért, mert előkészítik a terepet azoknak, aki alig várják az alkalmat, hogy a közel-keleti meccseket Magyarországon folytassák. Hogy egy relatíve népes, néhány százezresre duzzadt muszlim közösségből nálunk is folyamatosan fenyegetnék, fizikailag inzultálnák a zsidó közösséget, holtbiztos. Először megvernék a rabbit az utcán, aztán a gyerekeik kifosztanák és megaláznák a zsidó gyerekeket, a végén pedig arcba lőnének kislányokat, ahogyan a nyolcéves toulouse-i Miriam Monsonegóval is végeztek. 

Nálunk él Európa második legnépesebb zsidó közössége. Ideális alanyai a terrorizmusnak, látható, elérhető, becserkészhető emberek. A gyilkosok őket keresik. Mert azt is feltétlenül muszáj elmondanunk a "No border" táblás tüntetőknek, hogy barátaik nem kazincbarcikai panelházakat robbantanának fel, hanem a Dob utcára és Újlipótvárosra vetnék magukat. Ahogyan máshol is Európában, megkeresnék áldozataikat. És ők pontosan tudják, kit keressenek: nekik a zsidókkal van bajuk, Magyarország csak egyszerű díszlet az erőszak színházában. És ne mondjuk, hogy nem így lesz, meg hogy nálunk másképp alakul, mert pontosan ez várható. Sokkal valószínűbb, hogy "Allah akbar" kiáltással, gyilkos ösztönnel zsidók után kutatnának, mint hogy nem.

Hogy ezt a forgatókönyvet sokan hitetlenkedve fogadják Magyarországon, attól az még pontosan úgy van, ahogyan felvázoltuk. Érdemes egy pillantást vetni az iszlamista erőszaktól leginkább szenvedő európai zsidó polgárok politikai preferenciáira. A brüsszeli, párizsi, rotterdami zsidók nem véletlenül szavaznak nagy számban jobboldali – és horribile dictu, szélsőjobboldali – pártokra, mozgalmakra. Marine Le Pen több millió szavazója között franciaországi zsidók tömkelegét találjuk – ők biztosan tudják, miért, kitől remélnek oltalmat, és nyilván nem ellenségei önmaguknak, amikor történetesen nem anarchista és szociáldemokrata politikusokat választanak. Az európai zsidóság rendet és jogbiztonságot követel. A magyarországi zsidóság is. Ezt a rendet az államhatalom biztosítja számukra. Az Orbán-kormány minden magyar polgárt, zsidót és nem zsidót, nagyvárosit és falusit megvéd, amikor nem engedi besodródni a világ söpredékét.

Egyre több zsidó ember érti meg mindezt Magyarországon. Ezért tapasztalom a környezetemben, hogy a Fidesz felé fordulnak azok a zsidó származású polgárok, akik képesek két lépéssel előre gondolkodni. Akik el tudják képzelni, hogy ha a Fidesz-kormány megbukik, és a határkerítést elbontják, mi vár rájuk és utódaikra tíz-húsz éven belül.

Végezetül csak egy szó a röszkei békepaphoz: drága, jó Liszkai Tamás, Ön azt mondta, a migránskérdésben józanságra és bölcsességre van szükség. Igaza van. Ezért józanul és bölcsen felkészülhet. Van még egy kis idő. De ne feledkezzen el arról, hogy a zsidók mellett a katolikus papoknak sem osztogatnak VIP-belépőjegyeket az európai kalifátus hívei. Józanul és bölcsen álljon a törvényesség és a rend pártján, és biztos távolságból szeresse ellenségeit. Higgye el, közelről nem olyan vonzóak, mint gondolná, és hogy is mondjam, kissé másképp állnak a felebaráti érzésekhez, mint Ön.

Gondoltam, szólok.