2015. május 29-én rövid előadást tartottam a civil jogvédelem és a Soros György által működtetett hálózat kapcsolatáról. Akkoriban még talán szokatlannak tűnhetett a felvetés, hogy létezik egy kiterjedt kapcsolati rendszer, amely mögött külföldről finanszírozott jogászok, újságírók, sőt politikusok állnak.

Az eseményről beszámolt a 444.hu független internetes portál is. A megjelent újságíró későbbi írásában gúnyosan számolt be arról a megjegyzésemről, hogy a külföldi forrásokból eltartott Soros által pénzelt jogvédők Magyarországon képesek belpolitikai folyamatokat is befolyásolni. Azon felvetést, hogy külföldről finanszírozott civilek átláthatósága érdekében további szabályozás lenne szükséges, szintén agyrémnek minősítette a 444 Pulitzer-díjas reménysége.

Az érintett irományban bőven jutott gunyoros – gerinctelenséget emlegető – kritika az időközben elhunyt Pozsgay Imrének és Schmitt Pál volt köztársasági elnöknek is.

Azóta tudjuk, hogy a 444.hu internetes hírportált Soros György tőzsdespekuláns pénzeli és kézzel irányítja. Azóta tudjuk, hogy az index.hu oldalnál kitelt becsületű Uj Péter főszerkesztő nem teljesített jobban az elvártnál, ezért az eltartó a kiadói igazgatóságába a saját kipróbált külföldi embereit ültette helytartónak. Azóta tudjuk, hogy gerinctelenségért a fizetett bértollnokok nem mennek a szomszédba. A szomszédok jönnek ugyanis hozzájuk, Csehországból, illetve Szlovákiából. Az előbbi Maria Nemcova, az Open Society korábbi prágai programigazgatója, utóbbi pedig Valer Kot, aki szintén kipróbált elvtársa Sorosnak.

És azóta sokkal többet tudunk azokról a civilekről, jogvédőkről és hálózataikról, akik a legkülönfélébb politikai szempontú és meglehetősen furcsa „üzletkötéseknek” lettek haszonélvezői az elmúlt években.

Itt van például mindjárt a migránsbiznisz: a cataniai ügyészség másfél hónappal ezelőtt azért indított vizsgálatot, hogy kiderítsék: a Földközi-tengeren a migránsok mentésében saját hajókkal részt vevő, és az elmúlt években egyre sokasodó humanitárius szervezetek valójában kiktől kapnak a munkájukat biztosításához szükséges „bőséges anyagi forrást”, kik állnak a migránsokat tömegesen Európába segítő szervezetek mögött? „Milyen játékot játszanak” – teszi fel a kérdést a szicíliai ügyész, amit mi azzal egészíthetünk ki: és meddig lehet ezt a játékot játszani? Miként jöhetett létre az embercsempészek, bizonyos politikai körök és magukat jogvédőnek álcázó szervezetek bizarr koalíciója ebben a kérdésben?

Vagy vegyünk ide egy másik kérdést: a diplomabizniszt. A Közép-európai Egyetemmel szerződésben álló anyaintézmény, az Egyesült Államokban bejegyzett Central European University (CEU) lényegében nem más, mint fantomegyetem, amely helyett magyar partnere végez csak tényleges oktatási tevékenységet, és a CEU papírjaira hivatkozva kiadhat egy másik, amerikai diplomát is – ezzel pedig visszaélésszerű joggyakorlást valósít meg és nem tisztességes úton jut hatalmas előnyhöz a többi Magyarországon működő felsőoktatási intézménnyel szemben. Ebben a hazug, képmutató játékban azonban megvan az a lehetősége a jogalkotónak, hogy közbeavatkozzon és minél hamarabb átlátható viszonyokat teremtsen.

A migráció és az oktatás mellett van egy harmadik, hasonlóan komplex terület: a nem kis részben politikai célú szurkálást és részben a migrációs vita-hadszíntéren is nyomásgyakorlást szolgáló rászorulóbiznisz. A Soros-jogvédők a legkülönfélébb ügyeket felhasználva – legyen az abortusz, drogambulanciák és tűcsere-program, egyneműek házassága, romakérdés, plakátrongálás, bármilyen szabálysértés vagy bűncselekmény –, nem egyszer a saját érdekköreik befolyása alatt álló strasbourgi emberjogi bíróságig is elmenve húznak vaskos anyagi hasznokat, és próbálnak folyamatos nyomás alatt tartani nekik nem tetsző kormányzattal bíró nemzetállamokat szerte Európában és másutt is. A nekik kedvező és futószalagon születő, sokszor szakmailag is megkérdőjelezhető strasbourgi ítéletekkel sok millió forintot zsebre vágó álcivil jogvédők így gond nélkül – perpetuum mobile – viszik tovább a piszkos munkát: legyen az éppen kábítószeres vagy más köztörvényes, esetleg prostituált, bárkinek az ügye jöhet, ha az különös játékuk céljainak megfelel.

Migránsbiznisz, diplomabiznisz, rászorulóbiznisz. Az érintetteknek és kenyéradójuknak azonban tudniuk kell az örök szabályt, hogy nem minden eladó.

A haza például nem.