Évekig sikeresen hazudták, hogy ők a sajtó. Baló György beül a zsűribe, megmondja, mi van tőle jobbra meg balra, mi a tuti, és ez lesz a norma.

Aztán, aki mást mond, na az a propaganda.

Hosszú évekig sikeresen nyomták a sódert, hogy ők a mérsékelt hang, az objektív és független tájékoztatás, és ez a hang azt mondja, nem mehet így tovább, szégyen, ami Magyarországon történik, diktatúra épül, sárba tiporják a szabadságjogokat, sérül ez, meg sérül az.

Volt idő, mikor még mi is megrémültünk: a k888rvaéletbe, ha megírta az index, ha bemondta az RTL, az biztos úgyis van.

Hosszú évekig sikeresen demoralizálták a közvéleményt, jól megkomponált narratívákat építettek, a tények nyelvén mondták el a véleményüket.  Egyszóval politizáltak, miközben azt hazudták: ez az objektív és független tájékoztatás.

Na ez tényleg verhetetlen politikának tűnt. Egy ilyen rafinált és agyafúrt gépezettel szemben, hogy is lehetne igazad?

Mi évekig vívtuk a mi kis szabadságharcainkat, hogy ha tényleg csökken a munkanélküliség, akkor elmondhassuk: csökken a munkanélküliség. Ha tényleg nő a GDP, akkor elmondhassuk: nő a GDP. Ha tényleg csökken a rezsi, akkor meg csökken a rezsi.  De a pofánkba röhögtek, majd a tévében bemondták, hogy ismét működésbe lendült a kormány propagandagépezete.

Mi lettünk a seggnyalók, a gerinctelenek, a „hogyan fognak elszámolni lelkiismeretükkel?” szemrehányás címzettjei.

Aztán történt valami.

Pestiesen szólva, kicsúszott kezükből a valóság értelmezésének monopóliuma.

A bevándorlás válság vágta őket pofán. Igaz ők, a valóságtól nem zavartatva tovább folytatták megszokott rutinjukat: az illegális bevándorlókra azt mondták menekült.  A határon épült kerítésre vasfüggöny. Kölnben nem történt erőszak. A menekültáradatot nem lehet megállítani. A terrorizmusnak nincs köze a bevándorlókhoz. És megintcsak a pofánkba röhögtek, a tévében meg, ha megszólaltunk, bemondták, hogy működésbe lendült a kormány propagandagépezete.

Miközben a baloldali pártokat szétverte a kihívás, hogy a bevándorlás kérdésében nem tudtak jó pozíciót elfoglalni, az „objektív és független sajtó” tovább nyomta a vakert, mintha mi sem történt volna. Legfeljebb letiltották a kommenteket, mondván, jobb nem látni, hogy az olvasóik zsebében is nyílik a bicska.

Aztán már nem bírt magával az a bizonyos szög, és kibújt a zsákból.

Soros egyeteme mellett kampányolva fogyott el a „független és objektív sajtó” türelme. Nem volt türelmük tovább hazudni magukról, mert úgy érezték, veszélyben a gazda. Ezután egy szemérmetlen beismerő vallomás hisztérikus felvonásai következtek. Az index, hvg, 24.hu újságírói haditudósítókká lettek. A 444 többé már formailag sem újság, hanem Soros György online szórólapja (Soros  ráadásul komisszárokat küldött a srácok nyakába). Nem tájékoztatnak, hanem agitálnak, nem beszámolnak, hanem zavart keltenek. Soros katonáiként szervezik a Soros György melletti tüntetéseket. Így működik, kérem szépen, a Soros propaganda.

Élén Soros seggnyalóival, a gerinctelenekkel, azokkal, akikről senki se tudja, hogy hogy fognak elszámolni lelkiismeretükkel.

Hiszen mindenki tudja, hogy ki is az a Soros György. A világ egyik leggazdagabb embere, egy szélsőséges nézeteket valló milliárdos, aki nem riad vissza attól, hogy érdekeit minden eszközzel érvényesítse. Soros támogatja az illegális bevándorlást, mert akadályt lát a nemzetekben. Gazdasági instabilitást akar elérni, mert a zavarosban könnyebb halászni. Céljaiért pedig nem sajnál dollármilliárdokat áldozni és ha kell, káoszt előidézni.

Egy nem megszokott választási kampányra kell tehát felkészülnünk. Soros katonái gazdájukhoz hasonlóan elutasítják a demokratikus versenyt, nem fognak személyesen részt venni a választásokon, nem fogják megmérettetni magukat, céljuk a zavarkeltés és a rombolás. Miközben látszólag mindent depolitizáltak, valójában mindent politikaivá tettek. Két pszichedelikus bölcsészcsaj smárolása az Oktogonon így lesz a szemükben rendszerváltás és forradalom. Pedig lehet, hogy csak a pillanat szülte gerjedelem.

Ahogy az erőlködésük is, hogy átvegyék az impotens ellenzék szerepét.

Rólunk az elejétől fogva lehet tudni, hogy kik vagyunk. Az utóbbi heteknek annyi értelme van, hogy most már róluk is.

Legalább egyértelműek a frontok.