A The Atlantic szerint Trump korábbi nyilatkozatai előrevetítették, hogy milyen nemzetközi és katonai politikát fog megvalósítani.

Nincs semmi meglepő a 45. elnök döntéseiben, hiszen túl a terrorizmus elleni küzdelem fontosságán, Trump azt is gyakran mondta már a választási kampányban, hogy a sikeres szerepléshez az Egyesült Államoknak kiszámíthatatlannak kell lennie a világ színpadán.

A feltételezések szerint ez pedig arra utal, hogy Trump tudatosan másolja Nixon „madman” stratégiájának az elméletét. Az elmélet arról szól, hogy Richard Nixonnak az volt a meggyőződése:

Nixon egyébként ezt a Szovjetunió, Kína és Vietnám ellen próbálta alkalmazni – nem túl nagy sikerrel –, a Madman-elméletet a vietnami háború idején.

Az elemzők szerint pedig Trump számára szimpatikus lehet a "Madman" nevű, hidegháborús időkben megszületett erőpolitika elmélete, mivel közismert, hogy az új elnök hajlamos az impulzivitásra, és előszeretettel használja a kardcsörtető retorikát is.

A Washington Post elemzése szerint is lehet abban valami, hogy Donald Trump a kockázatos Madman-elméletet valósítja meg külpolitikai lépései során.

Donald Trump azt gondolhatja, hogy a kiszámíthatatlanság és a korábbi megállapodások tiszteletben tartásának hiánya, együtt az eltéréssel a nemzetközi normáktól elbátortalanítja és kompromisszumra kényszerítő módon megfélemlíti majd az USA érdekeinek útjában álló nemzetközi szereplőket.

Az amerikai elemzés szerint Donald Trump általánosságban véve nagyon tudatosan cselekszik, még a kívülállók számára legőrültebb döntései meghozatalakor is, mert az adott lépéseivel, ha mást éppen nem is, de azt biztos eléri, hogy elterelje a figyelmet valami számára nagyon kínos másik ügyről.

Nixon őrült taktikájának alkalmazása azonban veszélyeket is magában rejt, különösen azért, mert amikor azt Nixon hatékonynak gondolta, akkor még kétpólusú volt a világ. Ma viszont hiába van meg az USA hegemóniája, számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni minden egyes döntésnél.

A Nixon-féle stratégiai gondolkodásnak a Trump-adminisztráció általi követéséről szóló feltételezéseket erősíti az a tény is, hogy Henry Kissinger, a Nixon-éra emblematikus biztonságpolitikai alakja többször is személyese is találkozott Pence alelnökkel az utóbbi időben.

Donald Trump pedig közismerten nagy tisztelője Nixonnak, amit elnökké választása után azzal is kifejezett, hogy az ovális iroda falára kitette azt az 1987-ben neki megírt dicsérő levelet, amelyben Nixon azt írja: biztos benne, hogyha valaha is harcba indul az elnöki hivatalért, akkor meg fogja nyerni azt Trump.