Olvasom, hogy valamikori egyetemem, az ELTE jogi kar néhány előadója protesztelőadásokat tartott Soros György egyeteme mellett.

Beszéljünk egyenesen.  Földi András, Király Miklós, Fleck Zoltán, Arató Krisztina, Hack Péter, Somody Bernadette, Lévay Miklós, Nagy Marianna politizált.

Vagyis nem történt más, mint hogy az egyetemi autonómiára hivatkozó akadémiai emberek behozták az egyetemre a politikát.

Felfogásom szerint ezt megtehették.  (Az etikai probléma persze ettől még fennmarad, hogy tanárok nyilatkoztattak ki hallgatóknak, hogy mit is gondol egy politikai viták kereszttüzében álló kérdésről az egyetemük a tüntetések kellős közepén, de hagyjuk is ezt a szempontot.)

Mint ahogy megtehetnék mások is.

Azok, akik az említett előadók világnézetével szemben álló nézeteket képviselnek, a világnézetük tőlük eltér, más politikai igazságokban hisznek, mást gondolnak a politikai közösségről és így tovább. Például előadásokat tarthatnának a menekültek befogadását kritikátlanul pártoló nézetek és csoportok negatív következményeiről: a multikulturalizmusban hívők felelősségéről, a terrorizmus elszabadulásáról Európában, a migránsok által elkövetett szexuális erőszak kérdéséről és így tovább.

Mégis, ha ők tennék ezt, akkor az Egyetem azt mondaná: sérül az egyetemi autonómia, mert megjelenik az egyetemen a politika (lehet, hogy még etikai vizsgálatot is indítanának). Lévén az ő világnézetükkel szemben álló nézetek antihumánusak, rasszisták, intoleránsak, szexisták, antiliberálisak és így tovább.

Csakhogy ezt honnét tudjuk?

A politikai igazság ugyanis nem olyan szerkezetű, mint a tudományos igazság.  

Ám legyünk velük mégis megengedőek. Tegyük fel, hogy ezekben a kérdésekben is elérhető valamiféle abszolút igazság. Akkor viszont hősük, John Stuart Mill gondolatait illene legalább komolyabban venniük, minthogy az egymással szemben álló nézetek ütközéséből kerül napvilágra az igazság.

Csakhogy ezek az emberek szimplán azt gondolják, hogy igazuk van és nekik van igazuk, mert ők felvilágosultak, az észt képviselik, toleránsak és így tovább. És hogy minderről ne lehessen vitát folytatni (vagyis arról, hogy valójában politikai álláspontot képviselnek egy politikai vitában), erre szolgál az egyetemi autonómiára való hivatkozás.

Agyafúrt és kifinomult politika. De politika.

Mint ahogy az is politikai álláspont, hogy ugyanez az egyetem 2017-ben úgy dönt, égető szükség lenne egy gender tanszék elindítására.  

Kérdezhetnénk, miért pont most?

A genderológia olyan felfedezésekkel járult volna hozzá a tudományos igazsághoz, hogy Magyarország lemaradása ebben a kérdésben feltétlen orvoslásra szorul?

Aligha.

Inkább arról van szó, hogy aki ma gender tanszéket indít, az egyúttal azt is mondja: szolidáris vagyok a menekültekkel és kifejezem ellenérzéseim Orbán politikájával szemben.

Mivel azonban az ellenérzés kimondásához bátorság kellene (aki bátor, az kockáztat), ezért marad a gender tanszék elindítása és az egyetemi autonómiára hivatkozás.

Az egyetemre járó diákok ettől többet érdemelnek.