A kínai elnök, Hszi-Csin-ping már elindult a Trump amerikai elnökkel csütörtökre megszervezett csúcstalálkozóra. A kínai vezető útközben még megáll Finnországban mielőtt, csütörtökön az egyesült államokbeli Floridában találkozik Donald Trump amerikai elnökkel.

A kínai elnök első hivatalos washingtoni látogatásának napirendjén nem szerepel olyan pont, hogy a két ország közötti háború kitörése hogyan kerülhető el. Pedig a tudományos kutatások szerint érdemes lenne ennek a veszélynek az elhárításáról is tárgyalni.

Hogy miért? Azért, mert a társadalomtudósok egy csoportja szerint az ókori görög történetíró, Thuküdidész metaforája a mai napig érvényes módon írja le azt a veszélyt, amikor egy emelkedőben lévő hatalom eléri az addigi egyeduralkodó erő szintjét. Ahogy ez annak idején megtörtént Athén és Spárta között, vagy ahogy ez lejátszódott Németország valamint Nagy-Britannia között is egy évszázaddal ezelőtt, vagy ahogy az most Kína és az USA között is lejátszódhat.

Több mint 2400 évvel ezelőtt, az athéni történész Thuküdidész a Spárta és Athén közötti háború okait felidézve, egyszersmind nagyszerű leírását adta meg annak, hogy mi a nagyhatalmak közötti háborús konfliktusok kirobbanásának a legfőbb oka :

A Harvard egyetem Belfer Tudományos és Nemzetközi Ügyek Központja által elvégzett  összehasonlító tudományos elemzés szerint az elmúlt 500 évben 16-ból 12 esetben háború lett annak a következménye, amikor a nagyhatalmak elsőségének a kérdése komolyan felmerült.

A kutatók elemzése szerint a Thuküdidész csapdájának minősülő, múltbeli esetek előfordulásaikor is természetesen elkerülhető volt a háború kitörése. De csak abban az esetben, ha mindkét érintett fél képes volt változtatni magatartásán, és a béke érdekében kölcsönösen le tudott mondani saját érdekeinek egy részéről.

– erre figyelmeztet mindenkit a Harvard egyetem kutatócsoportja, mert minden lehetséges paramétert figyelembe véve úgy találta, hogy Kína és az USA között olyan jelentős az érdekellentét, ami előbb vagy utóbb, de leszámoláshoz, azaz háborús konfliktushoz fog vezetni.

Az amerikai kutatók szerint legfőképpen a kihívó szerepét betöltő Kína bölcsességén múlik, hogy 1,3 milliárd lakosú államként képes lesz-e a háború elkerüléséhez szükséges kompromisszumokra.

Ez különösen nehéz lehet, mivel az elemzések szerint a történelemben eddig még egy nemzet gazdasági termelékenysége, katonai ereje és lélekszáma sem emelkedett olyan arányban, mint Kína.

1980-ban a teljes kínai gazdasági termelés összértéke kisebb volt, mint Hollandiáé. Tavaly  viszont a teljes holland gazdaság teljesítménye már csak a kínai GDP előző évihez képesti növekedésének az értékével volt egyenlő.

Miközben a nyugati sajtó előszeretettel cikkezik arról, hogy a lassuló fejlődés miatt Kína gazdasága visszaesett, arról azonban hallgat, hogy a kínai gazdaságnak az utóbbi időben valóban alacsonyabb növekedési üteme még így is több mint háromszorosa az Egyesült Államokénak.

A kutatók szerint nem szabad elfelejteni, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusok az esetek döntő többségében egyáltalán nem úgy kezdődtek, hogy a résztvevők tudatában lettek volna annak, hogy a pusztításnak és emberölésnek milyen lavináját is indítják el.

Az első világháború például egy olyan trónörökös elleni merénylettel kezdődött, aminek a megtörténtekor még senki sem gondolta, hogy az egy olyan világháborúhoz vezet majd, amelynek végén Európa romokban fog heverni. A Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia eltűnt, az orosz cár hatalmát megdöntötték a bolsevikok, Anglia elindult gyarmatbirodalma elvesztésének útján, és az USA a világ vezető hatalmává vált, pedig a millenniumkor még Európa volt a világ politikai és gazdasági központja.