Egy bejegyzésre most elhagyjuk az alsóbb osztályok varázsát, a hétvégén ugyanis a magyar klubfutball legnagyobb eseményére látogattam ki, az Újpest-Fradi derbire.

Nagy reményekkel mentem ki, úgy éreztem, most elkaphatjuk a Fradit, a tabellán is előzés lett volna, ráadásul ezzel a zöld-fehérek bajnoki címe lényegében elúszott volna. De nem így történt, azonban ne szaladjunk ennyire előre...

A büfé nagyon frankó lett, és egész jól megszervezték a dolgot, ahhoz képest, hogy mennyien voltunk, nem volt nagy sor, kivéve a szünetben. De olyankor hol nincs?

Szintén elég menő lett a vizesblokk, európai mércéknek megfelelő. A sajtó kicsit összetettebb. Végre nem az a szánalmas megoldás van, hogy az A terasz utolsó sora a sajtó, ahová nyugati szél esetén beesik az eső. Helyette bekerült középre, viszont alulméretezték. Legalábbis a derbin nem fért be minden sajtós, nyilván a Paks vagy Gyirmót ellen nem lesz ilyen probléma.

Nagyon furcsa, hogy megcserélték a vendégszektort a hazai ultrák szektorával, ezt még szokni kell.

Kicsit az is zavart, hogy bár lényegében telt ház volt, ez is csak 8005 nézőt jelentett. A hazaiba csak pár jegy volt a kezdés előtt, csak az A-ba. Ránézésre a fradisták is nagyjából kihasználták a helyüket, nagyon sok volt a biztonsági okból lezárt hely. Egy eredetileg 13 ezres stadionban 8 ezres telt ház, ez azért elég gáz.

A meccs nem volt jó. Küzdöttek ugyan a fiúk, az Újpest próbált dominálni, de alig voltak helyzetek. A Fradi egy megpattanó szabadrúgással vezetést szerzett, amit meg is őrzött a végéig. Hát igen, egy Gera kaliberű játékos nagyon kéne Újpestre is... Külön tragikomikus, hogy a gólja előtt 4-5 perccel kapta meg a szokásos "szipus Gera, szipus Gera!" beszólásokat a Fradi nagy öregje.

Egy ilyen mérkőzésen egyébként nehéz a jó beszólásokat kiemelni, hiszen végig mentek a jól ismert szurkolói dalok, illetve egymás heccelése. Az MLSZ persze komoly büntetéseket osztott ki, részben érthető, mert piró is volt, cigányozás is, káromkodások is, de szerintem legfeljebb azért az egy pirotechnikai eszközért járna a bünti, ami a pálya szélén landolt. Azt, aki azt odadobta, ki kell tiltani, de egyébként ezek a dolgok egy ilyen rangadóhoz hozzátartoznak. Bezzegnyugaton is.

Természetesen kapott a spori is rendesen, nem alaptalanul. Következetlenül, rosszul fújt a mezőnyben, főleg a Fradi javára. Amikor a 75. percben a fülesét kellett megigazítani, akkor aztán ment minden, a bevágó gatyától kezdve a hátvakaráson át minden.

Szórakoztató volt még az a talaj részeg nő is, aki nem messze tőlem ült, ő egyszer "hajrá Dózsa!" felkiáltással is buzdította az Újpestet, imádtam.

A szünetben szokás szerint volt célbarúgó verseny. Az egyik résztvevő nagyot húzott, és közben megkérte kedvese kezét. Legalább ők boldogok voltak a meccs után...

A közelben több kocsmában is lehet hangolni a meccsre. A Mildenberger utca sarkán van az egyik törzshely, vagy ott van Újpest, Városkapunál három söröző is. Ezekben rendszerint 250-300 forint körül kapni Arany Ászokat, kicsit drágábban Drehert vagy Sopronit.

Visszatérve a meccsre. A gól után esélytelennek tűnt, hogy az Újpest egyenlíteni fog, de ezt csak utólag mondom, akkor elhittem, hogy lehet valami. Egy nagy helyzet akadt, de Lázok közelről fölé lőtt.

Csalódottan, és kicsit dühösen távoztam, többet vártam ennél. Pedig a csapat kiment a tábor elé, és a szurkolók megtapsolták a játékosokat. Meg is érdemelték, a küzdőszellemmel nem volt baj. A szerencse és a jó helyzetkihasználás, na az hiányzott.

Nem baj, majd jövőre!