Volt egy pillanat, vagy inkább nevezhetném momentumnak, amíg sok honfitársammal együtt elhittem, hogy az aláírásokat valóban azért gyűjtik, mert nem akarnak olimpiát. Végül is az olimpia kockázatos és komoly dolog, és bármennyire is ragaszkodunk hozzá érzelmileg, jó megfontolni az ellenérveket.

Hiába érte el célját az olimpiát megfúró politikai akció, nem törtek ki örömujjongásban, hanem fancsali képpel siratták a népszavazás elmaradását. Kiderült, igazából, hogy jól átverték az aláírókat, mivel ők nem az olimpiát akarták megfúrni, ez pusztán egy politikai marketingakció nyitánya volt. Egy termékbevezetés, egy új párt, egy brand, egy új mosópor jól kitervelt kampányának kezdete. Az olimpia nem számított, egy ledózerolható, feláldozható közkatona volt a sokkal nagyobb cél érdekében. A népszavazás volt az igazi cél, amivel a választásokig építeni lehetett volna a brandet. Emiatt látunk most a fancsali képeket az örömünnep helyett.

Felhasználták, kihasználták azokat, akik talán valóban jó szándékból írták alá az íveket. Azt hazudták nekik, hogy nem akarnak olimpiát, de ez nem is érdekelte őket. Õk csak a szavazókat akarták bármi áron megszerezni, csak a brandjüket akarták felértékeltetni. Nem számított, hogy ezért mi veszlik el, egy olimpia, egy álom, a remény. Mint egy igazi multi mesében, a lényeg a brandérték növelése és a pozitív cashflow. Ez a kegyetlen, kíméletlen politikai valóság az, amit az őszinte lelkesedés eltakar.