A Naoi-sindzsi vagy másik nevén a Hadaka Macuri (meztelen fesztivál) sintoista vallási alapokra épülő ünnepe 767-ben kezdődött a Nara-korszakban. Az ünnep alapvető célja a rossz szellemek és a csapások elűzése a magánemberek és egész közösségek számára. Kezdetét az jelentette, amikor Sotoku császára elrendelte, hogy az összes kokubundzsi ajánlja fel a segítségét a pestis elűzéséhez.

Később ezen cél továbbfejlődése révén kialakult a Hadaka Macuri mai hagyománya, ami szerint minden japán faluból egy kiválasztott férfi vallási fanatikusként azért versenyezett, hogy talizmánt, "go"-t kaphasson a papoktól, amelyek a hitük szerint a gyakori betegségektől megszabadíthatták őket, illetve az általuk képviselt falvak teljes lakosságát is.

Ezek a gyógyító talizmánok eredendően a papok által az új évi aszketikus gyakorlat sikeres befejezésének szimbólumai voltak. Évről évre nőtt a számuk azoknak, akik részesülni akartak ezekből a talizmánokból. Mivel a papír könnyen elszakadhatott, a talizmánok a versengés történelme folyamán mára fa ofudává, azaz fapálcává változtak.

A férfiak tisztító szertartásokon vettek részt 2017-ben is, mielőtt megkezdték a sokszor vértől sem mentes harcot a 20 centiméteres, szerencsehozó fadarabokért.

– mondta el az egyik résztvevő, arra utalva, hogy akadt olyan év, amikor halálos áldozata is volt a tömeg versengésének.

A résztvevőket a tisztító fürdők után idén is összeterelték a Szaidaidzsi-templomba, ahol este tíz órakor a fények kioltása után, a szerencsehozó fapálcákat a papok a tömeg közé dobták. A szinte meztelen férfiaknak a tömegben, a sötétben kellett megkaparintaniuk a talizmánokat, majd az ágyékkötőbe rejtve kimenekíteni a többiek közül.

Az ünnep lényege napjainkban is a küzdelem, annak érdekében, hogy megérinthessék a versenyzők a szerencsét és egészséget hozó naoinint vagy a sin-otokot. A különös ünnep tehát egyáltalán nem önmagában az erőszakról szól. A hagyomány követői szerint: