Ahhoz, hogy a címben feltett kérdésre valódi választ adjunk, előbb egészen más kérdéseket kell megvizsgálni. Ezek a kérdések az Iszlám Állam mögött álló problémakörökre vonatkoznak, amelyek megszűnte nélkül az Iszlám Állam jelensége sem múlik el. Az Iszlám Állam ugyanis csak egy történelmi probléma egyik megjelenési formájának tekinthető. Ez a probléma rengeteg arcot öltött már. Hívták al-Kaidának, Boko Haramnak, de ez jelenik meg a népvándorlás formájában, vagy terrorizmusnak álcázva.

Legyőzhető-e egy prófécia?

Az Iszlám Állam egy prófécia, ami magától Mohamedtől származik. Õ írja le, hogy lesz egy új kalifátus, amit az ő egyik leszármazottja hoz majd létre. Egy tiszta iszlám állam, ami mindenben az ő tanításait követi és legyőzi (elpusztítja?) a hitetleneket, elhozva a békét a világnak. Mohamed ennek részletes menetrendjét is megadja. A prófécia közel 1400 éves, és a mai napig hisznek benne. Így számukra valóság. A prófécia igazságába vetett hitet csak egyetlen módon lehet elpusztítani, ha többé senki nem hisz benne. Ehhez pedig az iszlámnak mint vallásnak el kellene tűnnie. Ennyi a realitása annak, hogy az Iszlám Állam eszméje megsemmisüljön, mert amíg lesz az iszlámnak követője, addig a próféciában is hinni fognak. Az Iszlám Államnak saját evolúciója van, mindig voltak és lesznek, akik próbálkoznak a vallás tiszta gyökereihez való visszatéréshez, ami az Iszlám Állam eszméjében testesül meg a számukra. Általában nem lesznek ennyire sikeresek, mint a jelenlegi szervezet, de a próbálkozásokat nem lehet megállítani a jelenlegi szervezet elpusztításával. Amennyiben a nyugat legyőzi a jelenlegi, magát Iszlám Államnak nevező csoportot, az nem jelenti a prófécia vereségét, csupán annyit, hogy ez nem a Mohamed által megjövendölt kalifátus volt. A Mohamed által megjövendölt Kalifátus az lesz, amit nem győznek le. Az ISIS legyőzése nem gyengít a próféciába vetett hitet. Mohamed arról is gondoskodott, hogy ne ijedjenek meg a prófécia hívői, ha az ellenségeik győzelemre állnak. A próféta által részletesen leírt forgatókönyvnek az is része, hogy az Iszlám Államot az ellenségei már majdnem elpusztítják, mielőtt az győzedelmeskedhet. Ezzel ad erőt 1400 évvel korábbról a ma esetleg vesztésre állóknak. Ez egy újabb ok, amiért nem érdemes ujjongani a jelenlegi helyzetben.

Legyőzhető-e a túlnépesedés és a klímaváltozás?

A népvándorlás legfőbb okozója a régió túlnépesedése, és ennek következtében az erőforrások szűkössége. A politikai mozgalmak, forradalmak és az erőforrásokért való küzdés, az ideológia, a vallás mind másodlagos következmény ehhez képest. Az arab világ népességrobbanása elképesztő mértékű, valószínűleg a történelem egyik legnagyobbja. 50 év alatt a lakosságszám néhol tízszeresére növekedett. Az egyik legkirívóbb az Arafat által elindított palesztin biológiai fegyver, amivel le akarta győzni Izraelt.

Az évszázad elejének gabonaár-növekedése egy olyan területen, ahol a gabona az étkezés alapja indította el a robbanást. A pozitívnak látszó arab tavaszról később bebizonyosodott, hogy az első, klímaváltozás által kiváltott politikai megmozdulás volt, aminek semmi demokratikus következménye nem volt. Épp ellenkezőleg, a muszlim radikálisokat segítette. A klímaváltozás nem áll el a klímaegyezménytől, annak következményei újabb országokat érinthet majd. Számítások szerint Irán, ami ma még a régió stabil állama, szintén érintett lehet, mivel a termőterülete egyre csökken, ám a népességszám növekszik.

Az olajra alapozott gazdaság végével – ami a következő évtizedekben véget érhet –, a ma gazdagnak látszó országok is komoly társadalmi feszültségekkel találhatják szembe magukat. Szaúd-Arábia ma a világ egyik legmagasabb költségvetési hiányával küzdő országa. Ezzel párhuzamosan a világ egyik legmodernebb fegyverkészletével rendelkezik, és ma a világon negyedik legtöbbet költi fegyverkezésre. Egy társadalmi megingás esetén még azzal a veszéllyel is szembe kell néznünk, hogy a radikális iszlám kezébe kerül fegyverrendszere, aminek következményei beláthatatlanok. Vajon képesek vagyunk-e ezt a folyamatot megállítani, képesek vagyunk-e a klímaváltozást vagy túlnépesedést, esetleg az olaj jelentőségének csökkenését megakadályozni. Nem hinném. Így az radikális iszlám egyik alapját a társadalmi feszültségeket sem tudjuk szabályozni.

Legyőzhető-e a muszlimok gyűlölete?

A muszlimok előszeretettel gyűlölnek. Gyűlölik a vallásuk más irányzataihoz tartozókat és gyűlölik a más valláshoz tartozókat. Gyűlölik a Nyugatot, amely vallástalan és gazdag, de szívesen irtják szegény afrikai falvak lakóit is. Az iszlám vallásháborúk kisebb-nagyobb megszakításokkal 1300 éve folynak, és semmi jele annak, hogy egy nagy vallási kiegyezés keretében megteremtődne az Európában több száz éve megvalósult vallási béke és tolerancia. A kutatások szerint az Európában élő muszlimok jelentős, 40 százalék fölötti része sem beilleszkedni nem akarnak, nem fogadják el teljesen az európai törvényeket, vagyis az állami törvények fölé helyezi a vallási előírásokat. A radikális muszlimok kimondottan gyűlölik a keresztényeket.

Ennek azonban semmi esélye. A muszlimok képtelenek kiegyezi saját vallásuk más irányzataival, de még kevésbé képesek kiegyezni a nyugattal. Itt nem csak vallási, hanem társadalmi kérdések is feszülnek a két csoport között. A muszlim csoportok a marxi értelemben elnyomva érzik magukat a gazdagabb keresztények által. A gyűlölet kettős. A Nyugat elképesztő erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedekben a beilleszkedés elősegítésére, de ennek valódi eredménye nincs. A két kultúra közötti különbség miatt a társadalmi státuszok a jövőben is különbözni fognak, és ezt különbséget a muszlim csoportok kirekesztésként fogják megélni. Az elmúlt évtizedek békésebb időszakában nem voltunk képesek a másod- és harmadgenerációs fiatalokat szülőhazájuk iránt lojálissá tenni, azok a radikálisok karjaiban kötöttek ki. A jövőben a két csoport közötti feszültség nőni fog, és a radikalizálódás megállítása lehetetlenné válik. A muszlimok gyűlölete nem legyőzhető, ezért az Iszlám Állam eszméje termékeny talajra hull közöttük.

Lesz-e a muszlim felvilágosodás?

Még a legmodernebb és leggazdagabb muszlim államok is az európai értelemben vett felvilágosodás előtti középkorban élnek. Ennek sok megnyilvánulása van, az egyik legfontosabb, hogy nem akarják visszaszorítani a vallási törvénykezést. Az állam és az egyház, nemhogy szétválasztva nincs, de az egyház uralkodik az államon. Azt sem állíthatjuk, hogy a folyamat a felvilágosodás irányába indult volna el, mert a legszekularizáltabb Törökország is épp az ellenkező irányba tett lépéseket az elmúlt időben. Gátja a felvilágosodásnak az is, hogy a muszlimok iskolázottsága világátlagban jelentősen alacsonyabb a keresztényeknél (még az azonos gazdasági fejlettséggel rendelkező régiókban is). Európai szemmel furcsa, hogy a GDP-növekedés sem indítja el a folyamatot. Szaúd-Arábia a világ egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-jével rendelkező ország, de egyúttal a legkevésbé felvilágosult is. A gazdaságukat tökéletesen integrálták a globális piacba, belső gazdaságuk is piaci jellegű. Ezzel szemben a Bentley-vel száguldozó rendőrök középkori törvényeket tartatnak be.

Az Iszlám Állam még inkább középkori szervezet és ezért csak ilyen módon lehetne kezelni. Mi nem tudjuk elképzelni, hogyha valaki választhatna, hogy a modern Európa plázáiban egy kényelmes klimatizált moziban üljön, vagy a sivatagban harcoljon, akkor valaki a második opciót válassza. Pedig ez a helyzet. A modernitás, annak minden elemével, kényelmével gúny és elutasítás tárgya az Iszlám Államban. Érthetetlen, hogy ezt miért nem vagyunk képesek felfogni, mikor a modern világ, a globalizáció ellenes világlátás a mi saját balos értelmiségünk része, sőt kreálmánya. Az Iszlám Állam ugyan használja a modern világ vívmányait, mint a Facebook vagy a vállról indítható rakéta, de ezt csak saját középkori világszemléletének elterjesztése érdekben teszi. Észre kell vennünk, hogy ha az arab világ magától választhat, demokratikus választásokon életformát, akkor a középkort választja. Ez az arab tavasz után jól látszott Egyiptomban, de a török vagy iráni példa is ezt mutatja.

Európának csak akkor lenne esélye az iszlámmal való együttélésre, és az Iszlám Állam eszméjének legyőzésre, ha megtörténne a muszlim felvilágosodás, aminek jelenleg még a leghalványabb jelei sem látszanak.

Ebben a háborúban nem szabad győzni!

Egyetlen olyan kérdésre sem tudunk tehát pozitív választ adni, ami a feltétele lenne a radikális iszlám, az Iszlám Állam eszméjének legyőzéséhez. Ezek nélkül ktonailag le lehet győzni a jelenleg Iszlám Államnak nevezett szervezetet, de semmi esélye, hogy megakadályozzuk annak gyors újjáéledését, vagy más hadszíntérre való áttelepülését. Mi, keresztények jelentősen alábecsüljük a vallási fanatizmus erejét, mivel a vallás már nem játszik jelentős szerepet életünkben. Pedig a hit hegyeket mozgat, végtelen kegyetlenségre, bosszúra ösztönöz, ha épp arra van szükség. Azzal, hogy az Iszlám Állam katonai legyőzésében részt vesz a nyugat, azzal magára veszi egy vallási háború terheit. Ellenséggé válunk azok szemében, akik hisznek a vallásra épülő állam eszméjében. A harcterekről a küzdelem könnyen Európa utcáira tevődhet át, ahol bosszúálló muszlim fiatalok tombolhatnak azokkal szemben, akik fegyverekkel fordultak az ő vallásukkal szembe és legyőzték azt a harctereken.

Ebből a harcból jobb lett volna kimaradni, főleg úgy, hogy előtte a területünkre engedtük az ellenfél potenciális katonáit, akik bármikor képesek hadsereget felállítani. Sajnos a történelem úgy hozta, hogy belekerültünk ebbe a számunkra értelmetlen vallási, az ellenfél számára vallási jellegű fegyveres harcba, amit ugyan képesek lennénk katonailag lezárni, de csak azon az áron, hogy új frontot nyitunk saját hazánkban.

Épp ellenkezőleg, a harcokat fenn kell tartani és soha nem szabad befejezni, mindig csak annyira kell meggyengíteni az Iszlám Államot, hogy ne legyen ereje saját területén kívül akciókba kezdeni. Nekünk az az érdekünk, hogy az Iszlám Államnak mindig meglegyen az esélye a győzelemre, de soha nem érje el. Olyan helyzetre van szükség, hogy ISIS Európában lévő hívei úgy érezzék, van értelme a Közel-Keletre menni harcolni, nem pedig fordítva, hogy itt az ideje visszajönni.

Véleményem szerint tehát a címben feltett mindkét kérdésre nem a válasz, de vajon meggyőzhetőek erről a világ vezető politikusai?