1764. január 7-én hajnalban támadta meg a császári katonaság az erőszakos besorozás ellen fellázadó székelyeket Madéfalvánál. 

A falu ostroma során körülbelül 200 – nagyrészt fegyvertelen – embert öltek meg. Nem csak férfiak, de nők és gyermekek is a vérengzés áldozatául estek. Ez volt az úgynevezett „madéfalvi veszedelem”.

A 18. század során ugyan fokozatosan gyengült az Oszmán Birodalom katonai ereje, de még így is komoly fenyegetést jelentett a Habsburg Birodalomra. Mária Terézia ezért 1761-ben elrendelte, hogy – a Délvidék és Horvátország mintájára – Erdélyben is szerveződjön határőrség.

Az új szabályok ugyanakkor nemcsak a határvédelmet írták elő a székelyeknek, hanem azt is, hogy idegenben is szolgálniuk kell, ráadásul német nyelvű vezénylet alatt, valamint azt is, hogy nem illetik meg őket azok a szabadságjogok, amelyeket korábban a katonai szolgálat fejében élveztek.

A bécsi udvar megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet.

A teljhatalommal felruházott főparancsnok nem örvendett túl nagy népszerűségnek a fejedelemségben, amit tetéztek az 1762-es összeírásokkal kezdődő zaklatások, amelyek rövid úton lázadáshoz vezettek volna - írja a Rubicon. 

Mária Terézia belátta az erőszakos sorozás veszélyeit, és 1763 tavaszán leváltotta Buccow tábornokot, és Siskovics József horvát-magyar bárót bízta meg a katonai főparancsnoksággal.

1763 telére általános jelenséggé vált, hogy ahol megjelentek a császáriak, a székely férfilakosság jelentős része – esetenként a nőkkel, gyermekekkel együtt – a közeli erdőségekbe menekült, a bujdosók pedig idővel tömegekbe szerveződtek.

Az 1764-es esztendő beköszöntével mintegy 2500-an gyűltek össze Madéfalván, hogy tiltakozó petíciót fogalmazzanak meg Mária Teréziának. Siskovics ekkor parancsot adott Madéfalva megtámadására - írja a Híradó. 

A Csíkban található falucskához érkező császári csapatok, Carato alezredes vezetésével 1764. január 7-én hajnalban körbe vették, majd vad ágyútűz kíséretében megrohamozták a székelyeket.

A császári katonák órákon át üldözték, és gyilkolászták a védtelen falusiakat, ártatlan gyermekeket és asszonyokat mészároltak le. A házakat kifosztották, majd felgyújtották, a menekülők közül sokakat a mezőkön vagdostak le.

Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit. A január 7-én bebörtönzötteket néhány nap után szabadon engedték, áprilisban azonban megkezdődött az események kivizsgálása, ennek során pedig számos székely vezetőt – főleg plébánosokat – ismét börtönbe vetettek.

A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban.

Csíkmadéfalván 1905. október 8-án avatták fel azt a hatalmas emlékművet, amelynek tetején turulmadár szárnyal. Az emlékmű alkotója Köllő Miklós. A kőoszlop alján elhelyezett táblán egy misztikus, többjelentésű szó olvasható. A SICVLICIDIVM nemcsak székelygyilkolást jelent, de a római betűk számértéke 1764-et, a székely­irtás évét (is) jelzi - írja a 3szék.