„Végül is unod e régi világot csupa rom
Ó pásztorlány Eiffel-torony a hidak nyája béget e hajnalon
Görög és római ókorban éltél s ebből elég ma néked
A gépkocsik is ódonak zörögve futnak itt elébed
Csupán a vallás az maradt csak máig új s el nem avúl soha
S oly egyszerű akár a repülők terén a gépek csarnoka
Európában csak te nem vagy antik ó kereszténység s hiába
A legmodernebb európai te vagy X. Pius pápa...”

– Apollinaire

Mit adtak nekünk a rómaiak? – kérdezi a Brian életében lenézően a Júdea Népe Front szószólója. Mintha a rómaiak csak elnyomást és diktatúrát hoztak volna, aztán persze kiderül (ahogy a mozgalom tagjai elkezdik sorolni), hogy mellesleg a civilizációt is.

Így vagyunk ma a kereszténységgel.

Ha a regresszív, lumberszexuális liberálisokra hallgatunk, akkor bigott erkölcsöket és pedofil papokat. Ha a nyakkendős, lógópöcsű konzervatívokra, akkor ájtatosságot és képmutatást.

És eközben persze a Mohamed népe front kamionnal belehajt a karácsonyi ünneplő tömegbe.

A píszí Európájában a keresztények vannak a szimbolikus hierarchia legaláján. A falra kirakott feszületek, a karácsony („áldott karácsony” helyett kívánj hepi hálidéjt), a betlehemek sértik a multikulti érzékenységét, bántják a „felvilágosultakat” és a „másként gondolkodókat”. Keresztényként coming outolni ma szarabb, mintha azt mondod jobboldali vagy (=náci), pedig az is a mainstream média és politikai kultúra ranglétrájának alsó fele.

Ha az ember keresztényeket hallgat, lelkészeket, papokat, hívőket, szinte bocsánatot kérnek azért, hogy hisznek valamiben, hogy léteznek, hogy egyáltalán keresztények. Szégyellik az egyházat, inkább „nem verik nagy dobra” a dolgot. Bűntudatuk van. Olyasmiért amit el sem követtek.

Na, de mit adtak nekünk a keresztények?

Csak a korrektség kedvéért.

1. A kereszténységnek köszönhetjük például a házasság szentségét. 

A katolikus vallási jog a római jogon alapul, ami azt jelenti, hogy a házasság a férfi és a nő kölcsönös, önkéntes beleegyezésén nyugszik. A hangsúly a szabad döntésen van. Ergo nem lehet eladni a gyereket 13 évesen tíz kecskéért és nem lehet 3-4 nővel egyszerre családot alapítani – ami lassan bevett gyakorlat Németországban és Európa más migrációs csomópontjain.

Nem lehet a nőket erőszakkal, kiközösítéssel vagy halállal büntetni, ha nem úgy választanak párt, vagy házasodnak, ahogy a családjuk gazdasági, szituatív érdekei megkövetelik.

2. Igen, regresszív liberálisok, a kereszténységnek köszönhetjük az egyenlőség gondolatát.

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” – Gal 3:28

Nincsnek kirekesztettek, nincsenek szent háborúban eliminálandó kisebbségek, nincsenek félig emberként számontartott nők vagy gyerekek.

3. A kereszténységnek köszönhetjük az egyetemeket (XI-ik és XIV-ik század között Európában, az USA első 100 egyeteme ugyancsak keresztény intézmény volt), az oktatási rendszer alapjait és az európai tudomány születését (keresztények tartották életben a görög filozófia hagyományát is).

4. Paradox módon kereszténység nélkül nincs szekularizáció (állam és vallás szétválasztása). A pápa és a katolikus egyház a középkorban ugyanis az európai uralkodóktól független autoritás volt (mégha azok hatalmukat szakrális eredetűnek is tartották, illetve az egyház szimbolikus hozzájárulásával uralkodtak).

Az iszlám országok máig küzdenek az állam és az egyház szétválasztásának problémájával. Innen érthető meg az a jelenség is, hogy a muzulmánok többsége számára az úgynevezett saría jog (iszlám vallási jog) előbbre való az emberi jogoknál és a demokráciánál (ez utóbbiak ugyanis „ember alkotta” elvek és szabályok).

A katolicizmus hierarchizáltságának és a pápa autoritásának köszönhető, hogy szemben az iszlám kalifátusokkal (lásd Iszlám Állam), nem lehet keresztény fundamentalista politikai struktúrákat létrehozni (nem lehet önjelölt módon jogot formálni rá).

5. És végül ott vannak a protestánsok. Ma már szinte feledésbe merült Max Weber német közgazdász és szociológus elemzése a piacgazdaság (leánykori nevén kapitalizmus) és a protestáns etika összefüggéséről. Protestáns kultúra és életszemlélet nélkül nem lenne piacgazdaság, nem lenne modern ipar – ahogy bizonyos kultúrákban máig nem tudnak kellő hatékonysággal megtapadni a piaci viszonyok és a tőke logikája – ami nem véletlen.

És mindez csak a történet felszíne.