Egy ködös novemberi pénteken indultunk el Budapestről. Az első célállomás Brno (magyar nevén Berén) volt, de mielőtt odaértünk volna, beugrottunk Lednicébe, Valticébe, majd Mikulovba (ismertebb nevén Nikolsburgba).

Ha valaki szereti a történelmet, vagy rajong a kastélyokért, várakért, mindenképp nézze meg őket!

Lednice aranyos kis cseh város, melyben egy híres, előbb barokk stílusban épült, majd a 19. században gótikus stílusban átépített kastély a legnagyobb látnivaló. Novemberben sajnos már nincs nyitva, de a kastély külső látványa és a gyönyörű, rendezett parkja miatt semmiképp sem szabad kihagyni! Ráadásul az egész full ingyenes!

Lednicétől alig pár kilométerre fekszik Valtice, ahol szintén egy impozáns kastélyt érdemes megnézni. A barokk stílusú épületegyüttes volt a liechtensteini hercegek téli rezidenciája (a lednicei a nyári kastélyuk volt), melynek pincéjében mai napig Csehország leghíresebb vinotékája rejtőzik.

Bár aznap épp Márton-nap volt, és a város központjában rengeteg sátorban helyi borokat árultak, én mégsem kóstoltam meg őket, mert úgy voltam vele: ha Csehország, akkor SÖR!!!

Utunk innen a hangulatos Mikulovba vezetett, ahol 1621-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd német-római császár, magyar király aláírta az ún. nikolsburgi békét. A város közepén, egy sziklaszirten áll a mikulovi vár, ide mindenképp érdemes felmenni, hiszen innen be lehet látni az egész várost.

Mikulovból kocsival egy röpke óra alatt Brnóba lehet érni. A történelmi Morva Õrgrófság fővárosa magában hordozza az Osztrák-Magyar Monarchia klasszicista jegyeit, a német városok hangulatát, és persze a nem túl jól csengő vasfüggönyön túli élet rezüméjét, amit azzal a kontraszttal lehet leginkább leírni, hogy a városmag mellett közvetlenül egy hatalmas hőerőmű áll.

Brno olyan, mint Prága kicsiben. A belváros szépen fel van újítva, történelmi épületek, és templomok mindenhol, a főtéren rengeteg ember, a sétálóutcákon tömérdek üzlet és étterem. És ha esetleg megunnánk a városnézést, még mindig ott vannak a remek kocsmák.

Az interneten számtalan részletes leírás van a brnói sörtúrákról, és hogy melyik kocsmába érdemes betérni (szerintem mindenhova), de ami az egészben a legjobb: a sörök ára! Átszámítva legfeljebb 300-400 forintért olyan jó korsó sört kapunk a belvárosban, amennyiért itthon, egy budapesti kocsmában csak egy vizezett ászokra futja. Szóval, már csak az olcsó és kiváló sörökért is érdemes Brnóba látogatni.

A morva fővárosból az utunk Wroclawba (magyar nevén Boroszlóba) vezetett. A lengyel város 2016-ban Európa kulturális fővárosa, emiatt a városnézésen kívül rengeteg más dologgal is elüthetjük az időnket, amennyiben idelátogatunk.

Aki járt már a lengyeleknél, az tudja, hogy különleges atmoszférájú országról van szó. Az pedig már csak hab a tortán, hogy minket, magyarokat itt nagyon-nagyon szeretnek, és persze mi is őket. Libabőr!!!

Wroclaw hangulata sok mindenben hasonlít Brnóra, a városmag szintén egy nap alatt bejárható, annyiban azonban különbözik, hogy itt a második világháborúban rengeteg történelmi épületet lebombáztak. A belváros így is szép (leginkább a Hanza stílusú főtér), de Wroclawban gyakrabban találkozunk közbeékelt szocreál épületekkel, mint a morva fővárosban.

A városban megszámolhatatlanul sok templom van. Ha lenne valamilyen mértékegység, ami azt mérné, hogy egy négyzetkilométerre hány egyházi épület esik, a lengyel város biztosan a mezőny elején szerepelne. De az egészben az a legszebb, hogy a lengyeleknél nem ciki a vallás, sőt, épp ellenkezőleg: nagyon fontos az számukra!

A történelmük és II. János Pál pápa után ezen nincs is mit csodálkozni.

Túránk utolsó állomása Czestochowa volt, aminek szintén van magyar neve: Csensztokó. A város elsősorban híres pálos monostoráról, a Jasna Góráról (Fényes Hegy), és az ott található Fekete Madonna-képről. Egyébként szinte ez az egyetlen látnivaló Czestochowában. A kegyképhez minden évben, a világ minden részéről zarándokok százezrei érkeznek, köztük rengeteg fiatal.

Látva azt, mi történik mostanság Nyugat-Európában, és átélni azt, hogy milyen a légkör Csehországban és Lengyelországban (igaz, csak egy kis szeletükben), azt kell mondjam: Európát ma nem az egykor „áhított" Nyugat jelenti, hanem a visegrádi négyek.

Nehéz szavakba önteni, de az az élmény, hogy egy európai városban nem kell félned a terrortámadásoktól; hogy egy európai városban európaiakat látsz, s nem bevándorlókat; és hogy egy európai nagyvárosban úgy öltözködsz, ahogy az neked a legjobb – csak Közép-Európában kapjuk meg.

Ez a „V4-esszencia."