Egyre többet hallani, hogy a Jobbik a komcsikkal kokettál. Elkezdtek balra húzódni, dörgölődzni, néha nyalni. Nehogy olyan jól sikerüljön kommunistának álcázni magukat, hogy a végén még azok lesznek. Az EU-s népszavazási akciójukat akár maga Cohn-Bendit is kitalálhatta volna, de talán még Marx is elégedetten csettintene: íme, a legjobb tanítványaim.

A Jobbik kitalálta, hogy az EU valamilyen módon garantáljon minden embernek egyforma bért, legalábbis azonos munkáért. Klasszikus, gyönyörű kommunista ötlet már önmagában is, de még adtak bele egy extra, amitől még szebb, még internacionalistább, még kommunistább. Valljuk be, szinte megható, mondhatni cuki, amikor egy EU-ellenes párt az EU-hoz siet, hogy álljon elő megoldással a magyarok helyett. Ezen azonban lépjünk túl, mert a történet e nélkül is érdekes.

A kommunisták klasszikusan a gazdagabbaktól akarták elvenni a pénzt, hogy abból egyenlő bért adjanak a népnek. A Jobbik túllép ezen a paradigmán (és ez a Cohn-Benditi nóvum), ők más országok egyszerű adófizetőitől akarják elvenni a pénzt, hogy odaadják a magyar munkavállalóknak. Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy nemes eszme, mert hát dolgozzanak többet a németek, hogy mi magyarok jobban éljünk. Például fel kell emelni Németországban a heti munkaidőt két órával és annak a két órának a bérét utalják a magyaroknak. Ezt a kiegészítést mellékelhetné a Jobbik a tervhez, hogy pénzügyileg is megalapozottnak látsszon ötlete. Az egész legalább annyira reális, mint a másik megoldás, ha azt kérné, úgy oldják meg a bérek egyenlőségét, hogy a német béreket vigyék le a magyar szintre. Mivel a tervnek semmi realitása sincs, pusztán szimbolikus és politikai értelme van. A politikai értelem, hogy jó sok baloldali szavazzon a Jobbikra, de a szimbolikus még ennél is riasztóbb.

Hogy sorsuk jobbra fordulását, nem saját erejükből akarjuk elérni, hanem külföldről várjuk. Ez meglehetősen kommunista tempó. A komcsik szaladgáltak folyton Moszkvába, a mai ballibsinek nevezett komcsik meg Brüsszelbe. Õk várják folyton az igazság, a hatalom és a pénz birtokosaitól, hogy mondják mit kell tenni azért, hogy több pénzt, olcsóbb olajat kapjanak, vagy jól fejbe vágják Orbánt helyettük, vagy épp egyenlő bért adjanak mindenkinek. Ez nemcsak internacionalizmus és szolgalelkűség, hanem a magyarság lenézése is. Azt üzenjük vele, hogy mi magyarok képtelenek vagyunk saját erőből a fejlődésre és mások kegyelemkenyerére szorulunk.

Egyetlen másik ország sem ad semmit ingyen, ha segít, csak azért teszi, hogy függő helyzetbe hozzon, a segítségért cserébe mindig odaadjuk függetlenségünk egy részét. Láttuk ezt a náciktól, a kommunistáktól és látjuk ezt Brüsszeltől is. Nem mehetünk könyörögni Brüsszelbe, hogy adjanak több pénzt a magyar embereknek, mert ha így teszünk, minden jogunkat elveszítjük, hogy független véleményünk legyen saját politikánkról. Ha így teszünk, jön a kvóta, jönnek a direkt utasítások, eladjuk a kritika, a saját érdek érvényesítésének jogát.

Ráadásul nem is kapunk semmit cserébe, mert az EU gazdag országainak adófizetői soha nem egyeznének bele egy ilyen költségbe. Az akcióval nem érünk el mást, mint olyan látszatot keltünk, hogy magyarok nem képesek saját életüket az EU segítsége nélkül intézni. Olyan ország, amely nem képes a saját lábán állni. Bármi baja van, az EU-hoz szalad.

A Jobbik külön szégyellheti magát, hogy EU-ellenes pártként belevágott ebbe az akcióba. Hogyan lehet egy EU-ellenes párt hiteles attól a pillanattól kezdve, hogy Brüsszelnek és a nyugatnak könyörög adományokért, alamizsnáért.