A nyugati, magát elitnek tekintő véleményformáló réteg rettentő sötét képet festett a kampány idején a Trump megválasztása utáni világról. Úgy tűnik, elhitték saját hazugságaikat és tovább pánikolnak. „Szakértőik” tragédia-forgatókönyveket vázolnak fel, pedig még Trump semmit sem tett. Sorozatunkban ezeket témákat vesszük sorra, és megpróbáljuk normális megközelítéssel megmagyarázni.

Európa világpolitikai súlya tulajdonképpen már az I. világháború óta folyamatosan csökken, még annak ellenére is, hogy mint országok sokasága, a gazdasági súlyát képes volt megtartani. Azt csak Ázsia felemelkedése tudta érdemben csökkenteni. Európa a II. világháború vége óta teljes egészében az USA védőszárnyai alatt létezik. Nagy-Britannia és Franciaország ugyan helyet kapott az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai között, de nem a valódi befolyásuk, hanem csupán történelmi múltjuk miatt. Az USA ezalatt az időszak alatt többé-kevésbé egyoldalúan vállalta az európai érdekek képviseletét és Európa védelmét. Európa megpróbálta visszaállítani világpolitikai súlyát, létrehozta az EU-t, de mára bátran kijelenthetjük, hogy ez a szervezet sem volt képes helyreállítani a hajdan volt dicsőséget, sőt mára ebben a formában, még komolyabb problémákat állított elő. Ezek a gondok egyre nyilvánvalóbbak, és a tengerentúlról is egyre többen úgy gondolják, hogy valamit változtatni kell, mert az USA által fenntartott nemzetközi rend egy cselekvőképes Európára, nem pedig egy tehetetlen szervezetre épült.

Trump nem érez olyan áhítatot Európa, és azok politikusai iránt mint Obama, aki utolsó látogatásán Merkel mamának szimbolikusan átadta a nyugati szabad világ fáklyáját, hogy azt ő vigye tovább. Félreérthetetlenül jelezve ezzel Trumpnak, hogy nem benne látja a szabad világ vezetőjét. Ebből is látszik, hogy Obama mennyire félreértette a világpolitikai helyzetet. Kijelentése egyrészt bizonyosan nem tesz jót Merkel mama és Trump viszonyának, másrészt meglehetősen nevetséges, ennek épp az ellenkezőjéről van szó. A Merkel és Németország vezette EU olyan gyengévé vált, hogy partnerként is veszélyezteti a nemzetközi rendet, amelyet csak az USA képes fenntartani, de ebben a rendben a stabilitáshoz egy erős Európára van szükség. Nem egy paralizált, széteső, döntésképtelen szervezetre, amilyenné Merkel irányítása alatt vált. Az EU ma már nem segíti az USA-t a nemzetközi rend fenntartásában, hanem inkább teherként hátráltatja. Ezt ugyan Obama Amerikája nem akarta bevallani, de a Trumpé megteszi. Ennek kimondása bizonyos körök számára Trump távolodási szándékaként értelmezhető, de valójában arról szól, hogy Európának össze kellene szednie magát, mert elveszti értékét mint partner. Európa problémákat generál, amelyek nem lényegesek az USA számára, aztán képtelen megoldani, és az USA-ra marad a feladat.

Trump csapata ezért ösztönzi Európát katonai költségvetésének növelésére, és ezért hangsúlyozza, hogy nem lehet kizárólag az USA nemzetközi súlyára és katonai erejére támaszkodni geopolitikai súlyának megőrzésében. Ezt egyesek Európa magára hagyásaként értelmezik, de valójában nem erről van szó. Az USA távolodása Európától egy új nemzetközi rend kiépítését feltételezné, ami nagyon nehéz feladat. Trumpék szavai inkább a régi rend megerősítésére vonatkoznak, amiben az európai országok valódi partnerként szerepelnek. Erre ma az EU alkalmatlan, ezt Trump és a csapata jól látja.

Erre több nyilvánvaló példa is van, amit Trump biztonságpolitikai csapata már ki is mondott.

Ukrajnát az EU próbálta meg érdekkörébe vonni, ami csúfos kudarcot vallott. Az USA mint szövetséges kénytelen volt erre reagálni, és az orosz-USA viszony a hidegháború óta nem látott mértékben romlott meg. Ebbe a konfliktusba egyértelműen az EU hajszolta bele az USA-t, annak az ukrán konfliktus nélkül nem kellett volna bekövetkeznie.

A másik a szíriai helyzet. Itt minden külső fél érdeke a káosz fenntartása. A törökök, az oroszok, és az amerikaiak stratégiai célja nem a rendezés, hanem a régió jelentőségének csökkentése. Egyetlen külső érintett van, akinek ez káros, az pedig az EU. A káosz ugyanis növeli a migrációs nyomást, ami ellen képtelen megvédeni magát. Ezért egyrészt az amerikaiak korlátozva vannak, nem növelhetik tovább a káoszt, és nem is vonulhatnak ki a konfliktusból, másrészt, mind a törököknek, mind az oroszoknak kiszolgáltatottá vált az EU. Így mindkét ország szerepe felértékelődött. Ez pedig szintén nincs Amerika kedvére. A konfliktusokból való kivonulás nem lehetséges addig, míg az EU nem tudja megvédeni magát.

Ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy Európát Trump nagyobb szerepvállalásra akarja ösztönözni. Az EU egy jómódú nyugdíjasként viselkedik a világpolitikában, aki a saját múltjából szeretne megélni. Egykori nagyságából, felhalmozott gazdasági erejéből. Újat azonban már képtelen létrehozni, és legfőképpen nem képes harcolni, hogy megvédje magát. Ez pedig szövetségesi szinten komoly gond.

Ki kell emelni még egy területet, ahol az EU bénázása miatt került nehezebb helyzetbe a szövetségi rendszer. Törökország pozícióját az EU értékelte fel. Egyrészt ő volt az, aki Európa védelmezőjének szerepébe tolta, mint egyetlen ország, amely képes megvédeni a migrációs hullámtól. Másrészt az EU oroszokkal való konfliktusa tette lehetővé a lelőtt orosz gép miatti török-orosz problémák gyors rendezését. Ami tovább növelte Törökország mozgásterét.

Az EU az USA gyenge partnere, amin változtatni kell. Ez nem megy máshogy, csak úgy, ha az EU országai megteremtik saját védelmi képességeiket, de ez önmagában véve nem elég. Az EU-nak fel kell adnia filantróp, szentimentális politikáját, és hatalomként kell viselkednie. Olyan hatalomként, amely elfogadja, hogy a politika legfőbb célja a nemzetbiztonság fenntartása. Minden csak ezek után jöhet. Az EU ma nem lenne képes saját geopolitikai érdekeinek, akár erőszak árán is érvényt szerezni, és amíg így lesz, tárgyalásokkal nem lesz képes ezt megtenni. Csak akkor lehet tárgyalással geopolitikai célokat elérni, ha a másik fél tudja, hogy annak akár erőszakkal is képesek lennénk érvényt szerezni.

Az EU-nak van esélye, hogy megváltozzon, ehhez pedig csak annyi kell, hogy a fontos országokban politikai változás történjen. Franciaországban ez bekövetkezik, de erre Németországban is szükség lenne. Itt a helyzet nem egyértelmű. Merkel pedig nem lesz képes felnőni a helyzethez, így ezen a területen bekövetkezhet a huhogók jóslata, az USA távolságtartóbbá válhat az EU-val.

Merkel épp a napokban tette nyilvánvalóvá, hogy be szeretne keményíteni Trumppal szemben a klímaegyezményt illetően. A klímaegyezménnyel kapcsolatos huhogás az egyik leginkább érzelmileg motivált terület, ami a következő rész témája lesz.