Az MSZP eminens politikusa is ráállt a Putyin, Obama és Juncker által kijelölt ösvényre: együtt siratják a kommunista tömeggyilkos Fidelt. 

Horváth megjegyzi, hogy: "Róla és politikájáról lehet rosszat és jót írni egyaránt de egy biztos, hogy egyedi és korszakos alakja volt az elmúlt évtizedeknek. Che már várta, a mennyei kávéházban (bodega-ban), ahol várják a szivarok, a rum és a salsa.... RIP"

Csak, hogy tisztázzuk: nevetséges ez a gyászhangulat, mely kibontakozott Castro halála kapcsán, vén szemétláda volt, tömeggyilkos, kommunista, diktátor, egyesek szerint 50 évet késett a halálhíre. 

"A Castro bűneit relativizáló, vagy őt egyenesen felmentő nyugati vezetők (főleg Trudeau, de Obama és Juncker is) a demokratikus államok legrosszabb arcát mutatják. Félnek – nem ok nélkül – szélsőjobboldal megerősödésétől és a jobboldali populistáktól, ezért a halálos ágyán megsimogatják a véreskezű baloldali diktátort. Elég undorító, ráadásul semmi hozadéka.

Castro semmivel sem volt jobb, mint kelet-európai diktátor társai. Egy Jaruzelski vagy Brezsnyev bossanova-ritmusban, sötétkék egyenöltöny helyett egyenruhában. Ezernyi példát lehetne hozni, itt van mindjárt a megosztott cikkben végignézhető francia dokumentumfilm a kubai kényszermunkatáborokról.

A 60-as évek közepétől - Castro sajtóban is meghirdetett parancsára - a rezsim Gulághoz hasonló munkatáborokat hozott létre, amelyeket eufemisztikusan a „a termelést támogató hatonai egységnek” neveztek. Egyszerre kb. 30 ezer „nemkivánatos” kubai állampolgár raboskodott a spanyol rövidítése alapján UMAP-nak nevezett táborokban, egykori tőkések, az önkéntes közmunkát megtagadók, homoszexuálisok, Jehova tanúi, katolikus és a protestáns papok vagy egyszerűen csak másként gondolkodó értelmiségiek. A rabok egy része ítélet nélkül került a táborokba, és természetesen ma sem lehet tudni, hányan haltak meg ott.

"Legendás forradalmár és szónok, akivel megtiszteltetés volt találkozni." Az. Merci monsieur Trudeau."