A nyugati, magát elitnek tekintő véleményformáló réteg rettentő sötét képet festett a kampány alatt a Trump megválasztása utáni világról. Úgy tűnik, elhitték saját hazugságaikat, továbbra is pánikolnak. „Szakértőik” tragédia-forgatókönyveket vázolnak fel, pedig még Trump semmit sem tett. Sorozatunkban ezeket témákat vesszük sorra, és megpróbáljuk normális megközelítéssel megmagyarázni.

Egy dolgot mindenekelőtt le kell szögezni. Amerika ma annyira erős, hogy bármilyen változtatást eszközöljön is a világpolitikában, azt a külső hatalmak nem képesek nyomásgyakorlással megváltoztatni, csak és kizárólag alkalmazkodni tudnak hozzá. Így ha Trump máshova helyezi a hangsúlyokat az USA világpolitikai, világkereskedelmi szerepében, ahhoz a világ alkalmazkodni fog. Amennyiben az alkalmazkodással járó átrendeződés új helyzetet hoz létre, akkor arra Trump reagálni fog, és újra változtat. Ezt azért is fontos leszögezni, mert ezekből a „szakértői” elemzésekből úgy tűnik, mintha a világ egy mechanikusan változó, egyirányú rendszer lenne, nem pedig dinamikus, sokirányú hálózat.

Az első részben Kínáról lesz szó, mint a világ második legnagyobb gazdaságáról, részben a TPP kereskedelmi szerződéssel összefüggésben. A TPP a csendes-óceáni térségre vonatkozó kereskedelmi megállapodás, aminek felmondását Trump elsőnek jelentette be.

Amerika világkereskedelmi és világpolitikai szerepének esetleges visszaszorulásával kapcsolatban Kína, és részben Oroszország befolyásának növekedésével számolnak. Az összes elemzés közül az egyik legmegmosolyogtatóbb, hogy amennyiben az USA felmondja a TPP-t, akkor Kína bevonul az általa hagyott űrbe. Ez a felvetés több szempontból is komolytalan.

A TPP-t idén írták alá 8 év tárgyalás után. Annak az USA nélkül – ahogy azt Japán már kijelentette – semmi értelme sincs. Ezek az országok az USA-val akarnak szerződést kötni. Egy esetleges Kínával megkötött szerződés, azt nem helyettesítheti, maximum kiegészítheti. Trump előnytelennek nevezte ezt, és általában mindenfajta kereskedelmi szerződést is, amelyek a véleménye szerint a másik félnek kedveznek. Ezek a szavak nyilvánvalóvá teszik, hogy egy másik kedvezőbb szerződést kötne meg ezekkel az országokkal. Ezt egyébként Új-Zéland miniszterelnöke azonnal fel is ajánlotta. Trump tehát nem kivonul ebből a régióból, hanem saját elmondása szerint egyéni szerződéseket köt majd ezekkel az országokkal.

Az USA-nak tehát 8 év alatt sikerült egy olyan szerződést összehoznia, ami számára nem megfelelő. Kína a hatalmi űrbe való benyomulása és új szerződés kötése mennyi időbe telne? Nyugodtan mondhatjuk, hogy ennyibe biztosan. Ezt figyelembe véve, kijelenthetjük a „szakértők” aggodalma, hogy Kína megszerzi az USA pozícióját kissé elhamarkodott. Mire egy ilyen tárgyalás befejeződhetne, az USA elnökét már nem Trumpnak fogják hívni, mivel ő maga maximum 8 évet szolgálhat a törvények szerint. Kína regionális dominanciájának azonban ennél jóval komolyabb akadályai is vannak.

Kína nem megfelelő partner egy több piacgazdasággal és stabil jogrenddel rendelkező országra kiterjedő szerződéshez. Hatalmas, átláthatatlan és a nyugati verseny szabályozással nem kompatibilis gazdasága van. Máshol tiltott támogatásokkal könnyen tönkreteheti egy kisebb ország kiszemelt szektorát. Kína a világ legnagyobb exportőre, brutális dömpingáras módszereivel sok potenciális partnert riaszt el. Ezzel szemben az USA hatalmas felvevőpiac, de exportjától nem kell annyira félni. Egyrészt mert nincs titkos, vagy tiltott állami támogatás, másrészt gazdasága átlátható, megfelelően szabályozott. Kínában rossz a szellemi javak védelme, és ez belátható időn belül nem is fog megváltozni. Kínában nincs biztonságban egy üzleti ötlet, vagy innováció. A kínai partnerek bármit ellophatnak, és mint tudjuk, meg is teszik, ami komoly gátja az együttműködésnek. A jogvédelem mérsékelten létező fogalom. Az USA ebben teljesen más. Nem véletlen, hogy Kínának nem megy könnyen ezeknek a szerződéseknek a megkötése.

Vannak ennél keményebb szempontok is. Kína hatalmi ambícióitól sokan félnek, és az egész régióban igazából senkivel sincs jó viszonyban. A TPP-ben résztvevő Japánnal és Vietnámmal nagyon feszült a viszonya, nincs olyan szomszédja – még Észak-Korea sem –, akivel ne lennének gondjai. Kína hatalmi ambíciói túlzók, ezt jól tudják a régióban. Nem megbízható sem politikai, sem gazdasági partnerként.

Ehhez a hatalmi étvágyhoz azonban nincsenek meg a katonai lehetőségei. A Csendes-óceán térségében semmi esélye megszerezni a tengeri hegemóniát a következő 30 évben. Már pedig ebben a régióban az uralkodik, aki a tengereket ellenőrzi. Az USA olyan mértékű tengeri fölénnyel rendelkezik, amivel szemben minimális esélye sincs. Egyetlen átalakított orosz technológiájú anyahajó meglehetősen kevés ehhez. Talán képes lenne Tajvant elfoglalni, de távolabb nem juthat. A hatalmi és kereskedelmi térbe való benyomuláshoz hosszabb távon csak akkor lenne lehetősége, ha a tengerek fölötti ellenőrzés az övé lenne.

Ezzel szemben még arra is van némi remény, hogy Japán, amennyiben most újra fegyverkezni kezd, immár az USA bátorításával, önmaga képes paritásba kerülni vele haditengerészetével. Ebben az esetben a régió országai sokkal inkább felbátorodnának és Kína ellenségei, még inkább Japán és nem kínai kapcsolatokat keresnének. Ez a folyamat egyébként zajlik. Vietnámban nagyon erős a japán befektetők aktvitása, akik Kínából költöztetik át oda termelésüket.

Nem véletlen, hogy Kína kitalálta a Selyemút koncepciót, mivel a tengerektől bármelyik pillanatban elvágható, és akkor nem fér hozzá számára létfontosságú nyugati piacaihoz.

Tengeri fölény nélkül, ellenségekkel körülvéve, politikai és katonai konfliktusokat generálva semmi esélye sincs arra, hogy a régióban megszerezze a gazdasági hegemóniát. Hszi elnök beszélhet ugyan jól hangzó terveiről, megzavarhatja néhány elemző fejét, de helyzet egyelőre nem kedvez álmainak. A tanulság az, hogy nem érdemes pánikolni, Kína egyelőre nem képes az USA-t helyettesíteni, még kereskedelmi téren sem.

Arról nem is beszélve, hogy a TPP-ben lévő országok jó része vagy NATO-tag, vagy jó kapcsolatokat ápol az USA-val, amit nem szeretne kínaira cserélni.