Végleg elgurult a ballibek gyógyszere
2016.11.16. 20:58
November 14-én hétfőn az APA osztrák hírügynökség bécsi központjában a Concordia sajtóklub és az újságírók önigazgatási, etikai szervezeteként működő osztrák sajtótanács (Presserat) szervezésében pódiumvitára került sor "Magyarország: nyomás alatt a sajtószabadság?” címmel. A beszélgetést a sajtótanács ügyvezetője, Alexander Warzilek "moderálta", az objektivitás nevében természetesen teljes egyoldalúsággal, ugyanis a szervezők a Népszabadság-ügyre hegyezték ki a vitát. A meghívottak között szerepelt Gergely Márton a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Kovács Zoltán kormányszóvivő, a TASZ részéről Dojcsák Dalma és végül Erhard Busek, az ÖVP liberális nézeteiről ismert egykori alkancellárja. Négy az egy ellen, jó kis felállás.
A vita örömére Gergely Márton igencsak bebikázta a sivalkodás hangoskodó és álemocionális zetorját, ugyanis a legtöbb esetben előre megírt és felolvasott állításokkal dobálózott. Közölnivalója nem volt más, mint a már jól ismert sértődött ballib érvek, miszerint a "Népszabi nyereséges és piacvezető volt", "a leállítás gazdasági okaira való hivatkozások hazugságok", és "a bezárás valódi oka a már megjelentetett, de főként a tervezett oknyomozó riportok voltak".
Gergely mellett, vele szoros összhangban Dojcsák Dalma is kimaxolta a sivalkodási Richter-skálát. Szerinte a Népszabadság leállítását vitathatatlanul politikai szándékok vezérelték, amit szerinte bizonyít a lap Optimusnak történt eladása. Ezek mellett bírálta a TV2-őt, a közmédiát, különösen az MTI-t. A 888 szerencsére megúszta a kemény szavakat! (huhhh)
Miután a ballib véleményvezérek kihisztizték magukat, Kovács Zoltánhoz került a szó, aki rámutatott, hogy a fentiek egy, "a tényeket könnyedén figyelmen kívül hagyó, politikai motivációból konstruált és a balliberális sajtó, illetve pártok saját definícióján alapuló moralitást számonkérő narratívát tükröznek."
A tulajdonviszonyokkal kapcsolatban kiemelte:
tudomásul kell venni, hogy megérkeztünk a kapitalizmusba: ehhez képest a Népszabadság leállítása is egy, a korábbi veszteségekre visszavezethető, autonóm gazdasági döntés volt."
Kovács arra is felhívta a figyelmet, hogy az üggyel kapcsolatban elhangzott vádakra senki semmilyen bizonyítékot sem prezentált még. Ugyanakkor abszurdumnak nevezte, hogy a bírósági tárgyalásra emlékeztető beszélgetés során vitapartnerei és a moderátor is tőle, mint a kormány képviselőjétől követelnek magyarázatot, bizonyítékot a kormányzattól teljesen független történésekkel kapcsolatban.
A beszélgetésről a Der Standard írt természetesen egyenes, objektív, ferdítést egyáltalán nem tartalmazó beszámolót, melyben kifejtették, hogy "a Népszabadság előző tulajdonosa puccsszerűen húzta le a rolót a szerkesztőségben, majd a kiadó egy kormányközeli oligarcha érdekkörébe került."
A Népszabi Szerkesztőség Facebookján örömködve osztották meg a cikket, arra kihegyezve a posztot, hogy Kovács Zoltán a beszélgetés alatt állítólag egyre indulatosabb lett mikor arról faggatták, hogy akkor kié is a Népszabadság tulajdonjoga...
A diagnózis tehát a következő: a gyógyszer végleg elgurult a ballibeknél, szokás szerint mindenről a kormány tehet, a Népszabadság bezárása pedig nem piaci, hanem állami, kormány által szervezett démoni tranzakció volt. Itt az ideje végleg elengedni a ballibek kezét, erre a betegségre nincs gyógymód. De azért a sivalkodás mindig szórakoztató és szívet melengető.