A rúdsportnak köszönhetően fejlődik a testünk erőléte és az egyensúlyérzékünk, valamint javul az állóképességünk. A jó hír az, hogy mindenféle előképzettség, vagy kellő fizikai erőlét nélkül bárki beállíthat az utcáról egy táncstúdióba, ha úgy dönt, hogy kipróbálná a pole dance-t.

A rúdtáncot szintekre osztják és a kezdő 1-es és 2-es szinten nem hajtunk végre túl bonyolult elemeket a rúdon. Az edző segít abban, hogy megszerezzük a megfelelő izomzatot az első szinteken ahhoz, hogy később a bonyolultabb gyakorlatokat is végre tudjuk hajtani. Persze már az első alkalomtól kezdve szerepet játszik a rúd az edzéseken, de az első szinten a helyes testtartással, különböző láb- és kéztartásokkal, az alapvető forgásokkal, összekötő elemekkel, talajgyakorlatokkal, dinamikus mozgáselemekkel és különböző fajta sétákkal ismerkedünk meg. A második szinten megtanuljuk a különböző forgásokat, ám ekkor már a saját súlyunkat is el kell bírnunk: meg kell tartani magunkat anélkül, hogy a lábunk a talajon lenne. A hármas szinten már fejjel lefelé is lógunk a rúdon.

Aki nem csak hobbiként tekintene a polce dance-re, hanem versenyszinten szeretné művelni a rúdtáncot, annak sem kell aggódnia. Amatőröknek is rendeznek versenyeket, amikhez az 1. és 2. szint elvégzése is elegendő. Összesen hat szint van, de a szakmabeliek szerint a végtelenségig lehetne növelni a szintek számát.

Amikor megérkeztünk Szlávy Eszter táncstúdiójába gyorsan átöltöztünk. Eszter az orvosi szakmát hagyta ott a rúdtáncért, azóta pedig már Európa- és világbajnok lett. Ha rúdtáncra adod a fejed, akkor rövid nadrágot és egy ujjatlan toppot vigyél magaddal. Cipőre nem lesz szükséged, mert mezítláb fogtok edzeni, úgyhogy az összes cuccod kényelmesen el fog férni a táskádban. Nem azért kell rövidnadrágot és topot viselni, mert az szexi, hanem mert a krómozott rúdon a bőrünkkel tapadunk meg, és minél kevésbé takarja a ruha a testünket, annál nagyobb a tapadási felület.

Az óra elején bemelegítettünk és nyújtottunk, majd utána a jött a „lényegi” rész. Elsőnek egy könnyed showgirl pózzal indítottunk. Az egyik lábunk térdével ráfogtunk a rúdra, majd a lábunkkal megtartva magunkat hátradőltünk. A mozdulatot néhányszor elismételtük minkét oldalra, majd váltottunk a balerina pózra. Itt is az egyik lábunkkal kapaszkodtunk a rúdba, de derékszöget formáltunk a két lábunkkal és oldalra dőltünk. Utána jött a tűzoltó póz. Három lépést követően felkapaszkodtunk a rúdra és lecsúsztunk. Alapvetően könnyűnek hangzik, de rengeteg mindenre kell figyelni közben: 1. meg kell tartani a két kezünk közötti távolságot, annak ellenére hogy csúszunk lefelé; 2. a rúdtól is távolságot kell tartanunk, azaz ki kell tartani magunkat; 3. nem szabad hagyni azt sem, hogy a fenekünk túl mélyre menjen le, mintha leguggolnánk.

Az előre pillangónál úgy csúsztunk le a rúdról, hogy hátul összeérintettük a lábfejünket és előre toltuk a csípőnket. Az ollónál megtámasztottuk a hátunkat a rúdon, ami két kézzel fogtunk, majd az egyik lábunkat fellendítettük a másik után és közben lecsúsztunk. Utolsó elemként a „step and slide”-ot gyakoroltuk. A rúdon megtámasztottuk a hátunkat, az egyik kezünkkel megfogtuk a rudat, majd az egyik lábunkat előretolva teljesen lecsúsztunk a földig. Az óra végén levezetésképpen nyújtottunk. A rúdon saját súllyal dolgozunk és mivel ehhez én nem vagyok hozzászokva, másnap izomlázzal küszködtem, leginkább a karomban.

Összességében nekem tetszett az óra, kellemesen elfáradtam, de utána azért még volt energiám másra is.

(Szlávy Eszterrel, a rúdtánc akadémia vezetőjével egy hosszabb interjút is készítettünk, amelyet hamarosan olvashattok itt, a 888-on.)