Sokféle indíttatásból írhat valaki koncertkritikát. Azonban az olvasó valószínűleg nem arra kíváncsi, hogy Z-nek rossz napja volt-e, vagy hogy pórul járt, mert olyanok mellé keveredett, akik miatt nem tudta élvezni a koncertet. Szükségszerűen szubjektív műfajról van szó, de vannak objektív mutatói is.

Én nem kívánom bizonygatni, hogy mennyire szeretem a Placebót – ahogyan azt az Index zenei blogja tette. Noha 13 éve váltam semleges álláspontúból, pontosabban visszafogottan undorkodóból rajongóvá egy olaszországi fesztiválon. Nem tetszett sem az énekes androgün megjelenése, sem az első videóklipek, sem a depresszívnek ható hangulat. Azon a bizonyos fesztiválon a Metallica előtt azonban élőben megtapasztaltam, hogy Molkóék rockkoncertet adnak, amelynek teljesen mindegy, hogy milyenek a külsőségei– ha szimpatikus, ha nem, döngöl.

A fesztiválorientált világunkban egyre kevésbé tapasztalhatjuk meg, hogy egy zenekar mire is képes élőben. Habár én is egy fesztiválon szerettem meg a Placebót, nem állítanám, hogy fesztiválzenekar lenne. Nyolcszor láttam őket színpadon és a legjobbak mindig a saját fellépéseik voltak.

Mert mi is egy jó rockkoncert néhány fő tulajdonsága?

1. Hangzás: kiváló volt, ilyet az Aréna újjáépülése óta talán csak 2-3 alkalommal hallottam. Minden kiválóan szólt, a fülsiketítéstől egy apró, de annál fontosabb hajszál választotta el. Ismertetőjegye: nem lehet a dalok alatt beszélgetni, mert bármennyire is ordít valaki a füledbe, véletlenül sem érted, csak mutogatni tudsz.

2. Energikus csapat: teljesen mindegy, hogy milyen pofát vágnak a fellépéshez, ha lendület van a játékban, akkor lesz, ami lekössön vagy pluszt jelentsen bármilyen otthoni hangzóanyaghoz képest. Ismertetőjegye: olyan érzésed van, mintha otthon hallanád, csak így mégis sokkal jobb.

3. Karizmatikus frontember: Brian Molko azon kevés előadó közé tartozik, aki egyediségében csak olyanokkal mérhető együtt, mint mondjuk Janis Joplin vagy Freddie Mercury. Saját karaktere van, mind megjelenésében, mind pedig a hangjában. De ez még mindig nem lenne elég, mert akkor csak simán profi lenne. Ezért ennek a pontnak az ismertetőjegye: a kiszámíthatatlanság. Előre teljességgel lemodellezhetetlen. A jó rockkoncert folyamatosan meglepetéseket okoz. Zsigerileg működik.

Ha pedig mindehhez még látvány is társul, akkor valószínűleg egy jó koncerten jártunk.

Bár a Placebo új turnéjának kezdetéről meglehetősen aggasztó hírek terjedtek el (a koncert a második nóta után megszakadt, az énekes pedig kifejezetten különösen viselkedett – a hivatalos közlemény szerint egy új gyógyszer miatt), és az Aréna látogatói is azonnal láthatták, hogy Molko mostanában valóban furcsa lett (ezt később részletezzük), mégis ennyire összeszedetten, hangosan, energikusan és látványosan még talán sosem játszottak Magyarországon.

A Placebo lassan egy hónapja turnézik, és eddig mindenhol ugyanazzal az 1+25 számmal léptek fel. Lehet kifogásokat támasztani a setlistet illetően, de a 20 év alatt jó néhány nótát gyártottak, így ezen a szinten már sosem lesz közmegegyezés. Ugyanakkor Brian Molko egyértelműen új arcát mutatta. Sokkal intenzívebben énekel, és folyamatosan átkötőszövegekkel – és egyéb rögtönzött performanszokkal, mint cipőcsere a színpadon – foglalja le a közönségét. Ezek tették még élőbbé a produkciót, mert például lehet-e nem röhögni azon, amikor egy dalból (Space Monkey) egyszer csak kimarad egy sor, majd percekkel később részletes anatómiai magyarázatot kapunk arról a főszereplőtől, hogy mindez pontosan miért is történt. Lehetséges, hogy a hányásnak egy sajátos formájáról beszélni sok helyen gusztustalan, de ez mégis rock'n’roll.

Mindezzel együtt a kb. harmadára megnyitott Arénában a Placebo pénteken talán az eddigi legjobb pesti koncertjét adta. Brian Molko és Stefan Olsdal még sokáig jegyzett nevek lesznek a rockpiacon. David Bowie vagy Michael Stipe – hogy csak a frissen megjelent válogatásalbumon előbukkanó nevekre utaljunk – nem véletlenül kooperált korábban a csapattal. És még csak azonosulni sem kell a világnézetükkel: a koncert vége felé pillanatokra felvillanó Trump-cigarettát csak az láthatta, aki minden részletre oda akart figyelni. Nincs Waters/Madonna/Springsteen-féle hittérítés, reméljük később sem lesz. Azt viszont igen, hogy Brian máskor is beveszi az új gyógyszerét.