Egyre nagyobb az esély arra, hogy az SPD-ből kerüljön ki a következő német kancellár.

Még néhány héttel ezelőtt is úgy tűnt, komoly vitát okozhat a német baloldal körében, hogy kit jelöljenek kancellárnak. Azóta három jelölt, Hamburg polgármestere, Olaf Scholz, az Európai Unióból sajnos túl jól ismert Martin Schulz illetve Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is leiratkozott a listáról ilyen-olyan okokból.

Ez azért fontos, mert a menekültválság oda vezetett, hogy az SPD legalább olyan eséllyel indul 2017-ben, mint a CDU. Merkel politikája rengeteg jobboldali szavazót az AfD-hez üldözött, így a koalícióban az SPD egyre fajsúlyosabb. Ráadásul nagy előnye a szocialistáknak, hogy a CDU, a Zöldek, a Linke és az FDP is könnyen támogathatja a jelöltjét, a számottevő pártok közül csak az AfD esik ki, mint lehetséges partner.

Az AfD hiába erősödik, az nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen CDU-val kiegészülő nagybalos koalíció ellen bármi esélyük is lenne.

Sigmar Gabriel az elmúlt időszakban egyre többször kacsintgatott balra, például a CETA és a TTIP kapcsán, vagy akár Putyin megítélésével. Ezekkel a gesztusokkal népszerű a baloldalon, nemcsak az SPD szavazóinak körében, de a Linke szélsőbalos támogatói között is.

Jó esély van tehát arra, hogy a menekültválság és Merkel népszerűtlen menekültpolitikája, illetve az egyre kisebb támogatottsággal rendelkező Wilkommenskultur nem egy jobboldali, a migránsáradatot józanabbul kezelő erőt fog hatalomra juttatni – mint például Ausztriában –,  hanem egy, a jelenleginél jóval baloldalibb, liberálisabb időszak vár Németországra. Harmadik opcióként pedig marad, ami most, és Merkelt újraválasztják.

(Junge Freiheit)