" Mi vagyunk Soros ellenzéke”

Kétharmad

1989 április 12., államszocialista diktartúra, kádár jános utolsó beszéde, mszmp, szocializmus

Kádár János 1956-ról: Bocsánatot soha nem kért, de "sajnált" mindenkit

Vincze Viktor Attila

2016.11.04. 17:28

Kádár János, akit akkor már egy éve felmentettek fõtitkári posztjáról, 1989. április 12-én az Az MSZMP KB központi ülésén váratlanul megjelenve kéretlenül mondta el utolsó beszédét, amelyben saját negatív történelmi szerepérõl és 1956-ról, valamint Nagy Imrével kapcsolatos személyes felelõsségérõl is beszélt. Kádár 1956-tól 1989-ig állt a pártállami rendszer élén, és 1989-ben sem kért igazából bocsánatot az általa elkövetett bûnökért.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. április 12-i ülésén két napirendi pont állt a középpontban: a politikai folyamatokkal összefüggésben kidolgozott anyag vitája, illetve a személyi kérdések, majd ehhez kapcsolódóan a KB főtitkárának és a PB tagjainak megválasztása. A 105 leadott érvényes szavazatból Grósz Károly 97-et kapott, Nyers Rezső hármat, Pozsgay Imre egyet.

Az ülés forgatókönyve a szavazásokat megelőző percekben azonban váratlan és drámai fordulatot vett, amikor Grósz Károly bejelentette, hogy Kádár János, a párt elnöke – aki betegsége miatt igazoltan volt távol – megjelent és szólni szeretne a KB tagjaihoz.

Az MSZMP KB 1989 április 12-ei központi ülésére váratlanul lépett be, szinte betört Kádár János – akit már egy éve felmentettek főtitkári posztjából. Felállt, és mindenkit arra kért: hallgassák meg. Majd közel egy órán át beszélt

Az ülés résztvevői a korabeli beszámolók szerint egy gyötrődő, lelkiismeretével hadakozó Kádárral szembesültek.

„Én most már más vagyok, mint régen voltam"

– e kijelentés a politikailag és talán erkölcsileg is megnyugtató válaszokat kereső ember megállapítása volt. A felszólalás tartalmi elemei egy egységes történeti kérdést jártak körül: saját felelősségét az 1945 utáni „bolsevizálódó" folyamatokban.

Az önmarcangolástól sem mentes felelősségvállalás és elutasítás reflexei mögött Rajk László, Nagy Imre drámai sorsa éppúgy felbukkan, mint 1956 történései, majd az azokat követő események igazolása, illetve a folyamatokban vállalt személyes felelősség, szerep önigazolása.

A volt pártállami vezető igazából nem vezekelt beszédében, hanem leginkább sajnálkozott, hogy hát a dolgok nem igazán jól sikerültek, amikért ő volt a felelős.

Kádár ebben a beszédében sem kért a bűneiért bocsánatot, csupán annyit tudott mondani, hogy sajnál minden áldozatot.

„Az a helyzet, most már rájöttem, ('56. október) 28-ától kezdődött az, amikor ruhára, bőrszínre, nem tudom mire rámutatva fegyvertelen embereket pogrom alapján megöltek. És azokat előbb ölték meg, mint a Nagy Imrééket. Mert ha arról van szó, hogy nem történelmileg nézem, akkor én is nyugodtan azt mondanám, hogy ha én harminc év távlatából nézem, akkor én mindenkit sajnálok"

– többek között erről beszélt Kádár János 1989 áprilisában elmondott utolsó beszédében.

A néhai pártfőtitkár néhol zavaros, összefüggéstelen beszédét, amely régi bűnök súlyától volt terhes, a rendszerváltás levezénylését tervező elvtársak némán hallgatták.

Grósz Károly állítólag próbálta néha megszakítani – szünetet akart kérni - de Kádár nem akarta félbeszakítani a beszédét, amelyben az 1945 után történtekben vállalt szerepével, felelősségével próbált számot vetni.

Elérhető Kádár János utolsó beszédének eredeti változata

Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján a Kornis Mihály által írt Kádár János utolsó beszéde című könyv szövegét felhasználva Novák Tamás kamaradrámát készített a volt párt és állami vezető utolsó beszédéről, amelyet az Operaház pincéjében mutattak be október 23-án és november 4-e között.

Az, hogy Novák Tamás is a Kornis-féle feldolgozást vette alapul hívta fel a figyelmet a pártvezető utolsó beszédének elérhetőségével kapcsolatos, a közvélemény által kevésbé ismert tényre.

Érdekes módon, egészen napjainkig, sajnos csak a Kornis Mihály-féle, Kádár felé megbocsátó, dramatizált interpretációban ismerheti a magyar közvélemény egyedül írásos formában a kádár rendszer halotti beszédét.

Online, csak a Magyar Nemzeti Levéltár egyik szakmai aloldalán található meg szkennelt formában az eredeti, 1989-es leirata a beszédnek.

Mi felkutattuk az eredeti szöveg elérhetőségét, amit ajánlunk a hanganyag mellett mindazok figyelmébe, akik írásban és eredeti formájában szeretnék megismerni a történelmi kordokumentumot.

A beszéd leirata itt érhető el

A hangfelvétel pedig évek óta megtalálható az interneten is:

Kornis Mihály Kádárról 2009-ben Húsz éve váltották le Kádár Jánost és máig traumatizált a társadalom – mondta Kornis Mihály 2009-ben a pártvezetőre emlékezve. A Kádár-rendszer máig traumatizálta a magyar társadalmat, és csak a rendszerváltás után született új nemzedékekben bízhatunk – mondta Kornis Mihály drámaíró az MTI érdeklődésére annak kapcsán, hogy 20 éve, 1989. május 8-án mentette fel Kádár Jánost pártelnöki tisztségéből és KB-tagságából az MSZMP Központi Bizottsága. Kádár János utolsó beszédével kapcsolatban Kornis Mihály drámaíró szerint a nemcsak Kádár személye, hanem a kádárizmus is jól tetten érhető ebben a beszédben, az a bizonyos értelemben sikeres politikai rendszer, amely ugyanakkor tragikus belső hazugságokra épült. Csak a kádárizmus megértéséből következhet a jelen problémáinak felismerése és megoldása. Kádár János húsz éve tétova, sikertelen kísérletet tett a tisztázásra, ugyanezt a nép és a többi vezető elmulasztotta megtenni, vagy nosztalgiáznak, vagy pártpolitikai alapon kisajátítják a múltat – vélekedett Kornis Mihály. Be kellene fejezni a gyűlölködés politikáját. Fel kellene mérni, hogy az emberek többsége volt már jobb- és baloldalon is egyaránt, volt már áldozata mind a két oldalnak – mondta Kornis Mihály.

Kádár János élete röviden1912-ben született Fiumében, Csermanek János néven. 1931-ben belépett az illegális Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). Novemberben letartóztatták, rendőrségi megfigyelés alá helyezték. 1933-ban a KIMSZ KB-titkára lett, később kommunista szervezkedésért két év fegyházbüntetésre ítélték. A börtönben ismerkedett meg Rákosi Mátyással. 1943 februárjában kapja a mozgalomban a Kádár János nevet. 1948-1950 között belügyminiszterként jelentős szerepe volt a Rajk-per megrendezésében. 1951 tavaszán az ÁVH letartóztatta, 1952-ben életfogytiglanra ítélték, 1954 júliusában rehabilitálták, szabadlábra helyezték. 1956. október 25-én az MDP KB első titkárává választották. November 1-jén Münnich Ferenccel együtt átállt a szovjetekhez, akik őt nevezték ki az ellenkormány élére. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkári tisztét 1985-ig töltötte be: a Kádár-korszak néven ismert időszak alatt az ország vezetője, nevéhez fűződik a forradalmat követő megtorlás, a szovjet típusú rendszer konszolidálása. Az MSZMP KB 1989 májusában – egészségi állapotára hivatkozva – felmentette KB tagságából és pártelnöki tisztéből. 1989. július 6-án halt meg.