A Népszabadság csődbe ment, Washingtont pánik fogta el – üzeni már címében is Daniel McAdams, Ron Paul Intézet a Békéért és Jólétért nevű amerikai agytröszt ügyvezető igazgatója tegnap este az azonos nevű korábbi amerikai kongresszusi képviselő és elnökjelölt által alapított intézet honlapján megjelent cikkében.

Tom Lantos volt amerikai kongresszusi képviselősége idején még a hazai közszolgálati adók is  rendre „szenátorra” hamisították betöltött posztját. Bocsánat, hogy Ron Paul korábbi tisztsége itt nincs szenátornak hamisítva.

McAdams cikke azzal kezdődik, hogy a világon mindenütt a nyomtatott napilap kemény küzdelmet folytatnak fennmaradásukért.

„De egyes napilapok egyenlőbbek a többinél, és egyes esetekben, amikor a piaci erők eredőjeként egy Washington által kedvelt újság eltűnik, az 'emberjogi’ és 'szólásszabadság’ kérdéssé válik. Ez a helyzet Magyarország esetében, ahol most a Kommunista Párt volt orgánumának kimúlása erős feddő szavakat váltott ki az amerikai külügyminisztériumból."

Az ironikus nevű Népszabadságot az MSZMP alapította az 1956-os forradalom kellős közepén… Attól számolva több mint 30 éven át a Népszabadság volt a Kommunista Párt szócsöve nem egészen az utánig, hogy leomlott a berlini fal. Ezt követően a Bertelsmann AG német konglomerátum vásárolta meg a múlt század kilencvenes évei elején. De miközben ’rendszerváltozás’ történt a Kommunista Párt magyarországi uralma idején, a volt  magyarországi Kommunista Párt szócsövénél sohasem került sor ’rendszerváltásra.’

A kommunisták „szocialistáknak” nevezték át magukat és továbbra is vezető szerepet játszottak a magyar politikai életben… Népszabadságuk változatlanul az ő oldalukon maradt, az átnevezett kommunistákkal és szövetségeseikkel szorosan együtt menetelve… A lapot birtokló német üzletembereknek nemigen volt tennivalójuk, ahogyan a volt párttagok megtartották előfizetésüket és a példányszám is magas maradt. Miért is ne tetszett volna ez nekik?

De máshol minden változni kezdett. 2010-el kezdve, amikor az antikommunista és mérsékelten nemzeti Fidesz nyerte meg a választásokat és hatalmas erőként szilárdította meg magát a magyar politikai életben. 2014-es újraválasztásakor a Fidesz megerősítette vezető politikai erejét Magyarországon…

McAdams azzal folytatja cikkét, hogy Orbán visszautasította az EU-nak a hajdani moszkvai diktátumokat idéző utasításait arról, hogy „a Washington háborúi elől menekülő sok közel-keleti közül hányat fogadjon be.” Ez tovább növelte népszerűségét, csakúgy mint más  EU-országokban erősödő Brüsszel-ellenes mozgalmakat. A hó elején tartott referendumban a magyarok „meggyőző 98 százalékkal” utasították el a brüsszeli követelményt, hogy Magyarország több ezer menekültet fogadjon be, noha az ötven százalék alatti részvétel technikailag érvénytelenné tette a népszavazást. Ennek nyomán tovább süllyedt az MSZP népszerűsége és egyes felmérések szerint az 10 százalék körül áll, míg a Fideszé 50 % körül mozog.

Mint ahogyan várható is, amikor egy politikai párt összeomlik, szócsövének olvasótábora és jövedelme szintén csökken… Egyszerű, nem? A piac úgy döntött, hogy a Népszabadság nem lesz túlélő és a tulajdonos a nép választását követve bezárta a napilapot.

De nem olyan egyszerű. Az amerikai kormány a Fidesz 2010-es győzelme óta (és korábbról is) erősen Fidesz- és Orbán-ellenes. Az amerikaiak a kommunizmus vége óta támogatják az átnevezett kommunistákat és így Orbán, valamint a Fidesz Washington ellenfelei.

Vajon a szabad világ és a szabad piacok vezető hatalma a Népszabadság kimúlását a piaci erőknek tulajdonította? Dehogy! Kézenfekvően Orbán Viktor által szőtt kártékony összeesküvésnek azzal a céllal, hogy a kormányát bírálókat elhallgattassa – annak ellenére, hogy a lap saját tulajdonosa elmondta, pénzügyi okokból kényszerült az újság bezárására.

Tegnap a külügyminisztérium időt szakított arra, hogy miközben az oroszokat ítélte el, amiért az al-Kaida ellen harcol Szíriában, elítélje a magyar kormányt egy vele szemben ellenzékben lévő napilap piaci bukásáért. „A magyar kormány feladata – így az amerikai külügyminisztériumé is –, hogy gondoskodjon az ellenzéki lapok és a vele szemben álló egyéb publikációk piaci életben tartásáért.”

A szerző ezután szó szerint idézi az amerikai külügyminisztérium közleményét, majd így folytatja:

„Igen, Washington szerint a magyar kormánynak kötelessége, hogy gondoskodjon arról: a vele szemben álló magánvállalkozások ússzanak a pénzben és folyamatosan működjenek.”

Daniel McAdams felteszi a kérdést: vajon most az amerikaiak is követeljenek az amerikai kormánytól dollármilliókat azon amerikai médiumok finanszírozására, „amelyek ellenzik az amerikai kormány beavatkozó külpolitikáját és azt, hogy Washington más kormányokat állandóan leckéztesse a sajtószabadságról? "

A szerző legutolsó két mondata, miután rátért a magyar nép hősies forradalmára a szovjet elnyomókkal szemben és arra, hogy Magyarország megszabadult Moszkva diktátumától „csak azért, hogy Washington és Brüsszel diktátumainak váljon prédájává”: