Az elnökválasztás kapcsán sokakban felmerült a gondolat, hogy a közeljövőben Amerika is ugyanarra a sorsra jut, mint egykor a Római Birodalom. Barry Strauss történelemprofesszor szerint hiába van két „selejtes” jelöltje az USA-nak, ez még nem a vég.

A történész az örök városban, Rómában tölti a választási időszakot; Strauss megjegyzi, hogy az ember ilyenkor előbb-utóbb óhatatlanul is a Colosseumra gondol. Végtére is az amerikaiaknak van egy jelöltjük, aki császárnénak, és van egy másik, aki gladiátornak indul.

– teszi fel a kérdést rengeteg szavazó.

Barry Strauss szerint van némi párhuzam Róma és az Egyesült Államok között, mivel akárcsak az ókori arénában, a szórakoztatás és a politika közötti vonal Amerikában is megszűnt létezni, és mindkettő véres sporttá vált. Van egy érzés, miszerint Amerika hanyatlásban van, azaz USA = Róma 2.0.

Amerikát már alapításakor is sokan hasonlították Rómához. Ez azonban csak az idealizált változata volt, minden márványszobrával és dagályos retorikájával, nem is említve a bérházakat és a rabszolgaságot.

Azonban nincsenek a barbárok a kapunál, bárki is nyeri meg a választást, minden ugyanúgy megy majd tovább, mint eddig. Békésen. A vesztes kap egy TV-show-t vagy egy alapítványt, a győztes pedig szembekerül a kongresszussal.

– írja a szerző, aki hozzáteszi, hogy Amerika nem is lehet Róma, hiszen Róma egy nő, nem pedig férfi.

A történész szerint az Egyesült Államok valóban változásokon megy keresztül, elég csak a bevándorlásra gondolni, ami megváltoztatta azt, hogy kik azok az amerikaiak. Ezeket a változásokat pedig Amerika sem tudja jobban megállítani, mint egykoron a rómaiak.

Amerikának most egy rossz választás jutott, két selejtes jelölttel, akik látványosságot csinálnak az amerikaiból a világ előtt. Azonban a világ sokkal kevésbé puritánabb, mint amennyire mi valaha lehetnénk – írja Barry Strauss. A szerző végül a félelmekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a rómaiak gyűlölték elveszíteni a birodalmukat, de kaptak egy szép vigaszdíjat: La Dolce Vita.