Az elkövetkezendő évtizedekben döntően megváltozhat Európa, amiben kulcskérdést játszhat a multikulturalizmus és a bevándorlás.

Daniel Pipes – híres amerikai történész, a The Middle East agytröszt elnöke – a The Washington Times című amerikai lapban írt egy igencsak elgondolkoztató cikket. Pipes a publikáció elején a következő kérdéseket veti fel:

• Miért van az, hogy a leggazdagabb, legműveltebb, legszekulárisabb, legnyugodtabb és leginkább homogén országok a világban olyanok számára nyitják ki kapujukat, akik a legszegényebb, legkevésbé fejlett, legvallásosabb és a legbizonytalanabb országokból érkeznek?
• Döntően keresztény többségű országok miért engednek be muszlim migránsokat?
• Hogy történhet az, hogy Európa legismertebb politikusai (mint például Angela Merkel) elutasítják és megbélyegzik azokat a politikusokat, értelmiségeket, akik veszélyt látnak a bevándorlásban, és ami minden bizonnyal megváltoztatja a kontinens arcát?
• Miért van az, hogy a jóval gyengébbnek számító visegrádi országok egy józanabb, patrióta üzenetet fogalmaztak meg a migránskrízis kapcsán?
• Végül hova vezet ez az egész bevándorlás?

Pipes szerint kérdéseire egyszerűen nincs egyértelmű válasz. Úgy véli, hogy rengeteg tényező (köztük a szekularizáció) állhat annak a folyamatnak a hátterében, mely alapján a nyugati országok, feltétel nélkül fogadnak be „idegen embereket” különböző országokból. Hogy miért lehetséges mindez?

Mert Nyugat-Európának bűntudata van. Gondoljunk csak a 19-20. századi, véres brit és francia gyarmatosításokra és a náci Németország által elkövetett genocídiumra.

Pascal Bruckner francia publicista ezzel kapcsolatban úgy ír, hogy az európaiak „a bolygó beteg” emberei, hiszen minden globális problémáért (a szegénységtől a környezetvédelemig) saját magukat teszik felelőssé. Bruckner szerint a „zsarnokság bűntudatának” egyik következménye az a fajta gyűlölet, amelyet a bevándorlók éreztek a francia pap rituális kivégzésénél. De ott van az a szintén érthetetlen jelenség is, mely szerint a konzervatív német politikusok előnyösebbnek tartják a szíriai és iraki migránsok beengedését, mint azt, hogy saját állampolgáraik véleményére, meggyőződésére hallgassanak.

William Reville, neves ír professzor pedig az egész jelenséget összekapcsolta az európai születésszám csökkenésével. Mint írta: „Az európaiak míg elvesztették hitüket saját magukban, addig a születési ráták is összeomlottak.”

Pipes szerint ebből a két faktorból következik, hogy bizonyos államok – gazdasági súlyuk fenntartása érdekében – migránsok tömkelegeit engedik be Nyugat-Európába. Renaud Camus francia író ezt a jelenséget „a nagy cserének” nevezte el, míg Mark Steyn amerikai publicista nemes egyszerűséggel így kommentálta a történéseket: „Az iszlám ma már az első számú támogatója az új Európának.”

Pipes szerint kérdéses, hogy a nyugat-európaiak által hangoztatott jelszavak – "a kurdok jó munkások lesznek az európai gyárakban, a szomáliaiak mintapolgárokká válnak és az iszlamizmusból adódó problémák el fognak tűnni" – hogyan állják meg a helyüket. A történész szerint ezek az állítások csak elméletileg állnak fenn, a való életben pedig nagyon ritkán működnek. Pipes szerint így nehezen hihető, hogy a muszlim bevándorlók félreteszik saját kultúrájukat az európai integráció érdekében.

• Ismét adódik a kérdés: Túléli a bevándorlást a több évezredes múltú Európa? Vagy Angliából Londonisztán, Franciaországból pedig Iszlám Köztársaság lesz?

A jelenlegi politikai elit oldalvonalra állítja azokat a politikusokat, akik fel merik hívni a figyelmet a veszélyekre. Sőt, szélsőjobboldalinak, rasszistának és neofasisztának titulálják őket. De a kirekesztések és a megbélyegzések ellenére egyre több európai értelmiségi és politikus harcol a keresztény Európa megtartásáért.

Pipes szerint olyanokra kell gondolni, mint a néhai Oriana Fallaci és Michel Houellebecq írók, vagy az olyan politikusokra, mint Orbán Viktor magyar kormányfő, és Geert Wilders, Hollandia legnépszerűbb pártjának a vezetője.

Pipes szerint az iszlamista merényletek hatására a mérleg nyelve az emberek felé dőlt el. Ugyanakkor véleménye szerint ironikus, hogy a politikai elit által meghozott intézkedések miatt a migránsok formálhatják Európa sorsát.

(The Washington Times)