Kockázat egy halott lóért?

Európa realistább politikusai és szakértői ma már úgy gondolják, végül nem lehet a migránskvóták elosztását ráerőltetni a tagállamokra. A választói ellenállás, szinte minden országban túl nagy vele szemben, és jó néhány mérvadó személy nevezte a rendszert elhibázottnak és működésképtelennek. Az EU vezető politikusai, a magyar népszavazás előtt taktikai ködösítés után mégis újult erővel kérik számon az azt ellenző tagállamokon. Juncker és barátai egy halott lovon ülnek és minden erejükkel hajszolják. Próbálnak úgy tenni, mintha hinnének a rendszer működőképességében. Teszik ezt annak ellenére, hogy sokat kockáztatnak a kvóta bukásával. Legfőképpen Merkel, aki annak legerősebb támogatója.

Számára a kvóta belpolitikai ügy. A migránsok EU-n belüli elosztása szinte az egyetlen ötlete arra, hogy meggyőzze a német választókat, a migrációból eredő terhek mérsékelhetők. Ha ez sem működik, kevély esély marad a befogadott migránsok számának csökkentésére. Ez pedig Merkel gyengesége és újabb kudarca lenne. A jövő évi választások előtt, másra sincs szüksége, csak még egy kudarcra, ami azt mutatja, nem képes kezelni az EU kisebb tagállamait. Úgy tűnhet, Merkel csak veszíthet az ügyön. Miért vállal mégis kockázatot, vagy inkább azt kéne kérdezni, miért vállalja a biztos bukást?

A szolidaritás próbája

Merkel érvelésének középpontjában a szolidaritás van. A szolidaritás egyfajta próbájának állítja be kvótát és mivel a bukás elkerülhetetlen, az a benyomás alakulhat ki, hogy ebből próbál előnyt kovácsolni. Mintha már csak azt akarná bizonyítani, hogy az EU egyes tagállamai nem elég szolidárisak. A kvóta bukását nem saját kudarcaként, hanem egyes tagállamok szolidaritásának bukásaként szeretné beállítani, amiért bizonyos politikusok tehetők felelőssé. Ami látszólag több szempontból is hasznos lehet számára.

A kvótát elutasítókból bűnbakot szeretne fabrikálni a német közvélemény előtt és haragjukat feléjük fordítani. Lám, ezekkel nem lehet együttműködni. Mi pénzeljük őket, de amikor segíteni kéne nekünk, akkor ők nem viszonozzák. Ehhez hasonló mondatok egyre gyakrabban hangzanak el politikusok szájából. Kiegészítve egyfajta fenyegetéssel, a pénzek valamilyen formában történő megvonásáról, legutóbb Renzi vette elő újra a lemezt.

Nagyon úgy tűnik, Merkel a kvóta elutasítóival akarja a balhét elvitetni és az egész migránskérdés bűnbakjává tenni őket. Lám, mi mindent megtettünk, de az első perctől tudtuk ez egyedül nem megy, a terheket a többi tagállammal közösen vállaltuk. Lenne megoldás a német migráns problémára, de ők nem akarnak részt venni benne. Nem mi vagyunk a hibásak, hanem ezek a barbár, ingyenélő keletiek, akik csak a német adófizetőket fejik, de ha segíteni kell, nem vállalnak semmit. Ezt az érvelést sokan visszhangozzák a New York Timestól a nagyszerű luxemburgi külügyminiszteren át a magyar balodalig.

Merkel akaratlanul is a német felsőbbrendűségre épít

A történet meglehetősen jól eladhatónak tűnik, mert a német adófizetőben mélyen valószínűleg él egyfajta lenézés a keleti országok iránt. Merkel akár tudattalanul is, a legkeményebb tabunak számító német felsőbbrendűségi érzésre épít, amikor ezt a stratégiát viszi. Nagyon veszélyes és nagyon erkölcstelen stratégia, de működhet. Hosszútávú kárai azonban nagyok lehetnek. Könnyen elfogadtatható és igaznak hangzó az érvelés, hogy minden terhet a németek vállalnak az EU-ban. Õk fizetik a számlákat, ők viszik a migráció terheit. Õk Európa pénztárcája és lelkiismerete is. Ezek a keleti népek pedig barbárok, akik csak a pénzt akarják. A viszony kiegyensúlyozatlan, amiben egyesek csak az előnyöket élvezik. Ez a hamis megközelítés erősíti a német felsőbbrendűségbe vetett hitet és már rövidtávon is nagyon visszaüthet, amivel Merkel talán nem számol. Ez az érvelés és érzés az EU ellenes pártoknak kedvez, és sokkal gyorsabban erősítheti az EU ellenességet, mint az normálisan történne.

A bűnbakképzés EU szétverésének biztos módja

A kvóta erőltetése önmagában gyengíti az EU-t, mert repedéseket szül, gyengíti a konszenzusos döntésekbe vetett hitet, erősíti azt az érzést, hogy a keleti országok nem egyenrangúak. A bűnbakképzés tovább növeli a töréseket, mert a keleti országok ellen hangolja az EU közvéleményét. Vezetői részéről ez kétszeresen felelőtlen politika. Egyrészt nem foglalkoznak hatékonyan a kiváltó okkal, a tömeges migrációval, másrészt a javasolt megoldások inkább tetézik a bajt.

A migráció önmagában az EU-t gyengítő tényező, lásd Schengen időszakos felfüggesztése, a dublini rendszerből fakadó feszültségek, a határokon átívelő terrorizmus és így tovább. A kvóta ügy és az abból következő bűnbakképzés betetőzi ezt a folyamatot. Egy felelős EU vezetésnek ezt nem szabadna megengedni. Az EU vezetői nem a német vagy olasz kormány érdekeit kéne képviselniük, hanem a konszenzust, a tagállamok egyenrangúságát, EU egységét és stabilitását. Feladatuk a konfliktusok elsimítás, kompromisszumos megoldások keresése és nem a feszültségek tovább élezése. Nem az gyengíti az EU-t, ha egy kormány nem ért egyet más országok megoldásával, hanem az, ha az EU vezetői képtelenek ezeket az ellentéteket feloldani, sőt még fokozzák is, fenyegetéssel, zsarolással.

A kvótát elutasítókat bűnösnek beállító politika az EU szétverésének legbiztosabb módja. Feléleszti a nyugati, a muszlim problémának leginkább kitett országok lakosainak ellenérzéseit a keleti, ezt a problémát jogosan felvállalni nem akaró országokkal szemben, és ezzel az EU eszméje a legnagyobb léket kaphatja. A "mi nyugatiak tudjuk a biztos megoldást és ha nektek nem tetszik majd nem kaptok pénzt" mentalitás akár az ordas felsőbbrendűségre alapozott eszmék újraéledésének is megágyazhat.

Ez pedig biztosan nem éri meg azt a rövidtávú előnyt, hogy nyugati tehetetlenségükből fakadó indulatokat átviszi másokra.