Még a legelvakultabb, a török rendszert eddig védelmező politikus, diplomata sem hiszi már el, hogy Erdogan demokráciát akar országában. Persze a folyamat nem ma kezdődött. Egy évtizeddel ezelőtt a török elnök azt állította magáról, hogy nem demokrata. Hiába hangoztatja beszédeiben Erdogan, hogy nem egy autoriter rezsimet épít, a törökországi puccskísérlet utáni, "konszolidációnak" nevezett eljárás mást mutat.

A migránskrízis hajnalán egyáltalán nem mindegy, hogy milyen jellegű állam épül Kis-Ázsiában. A kontinens és az Európai Unió szempontjából pedig kulcskérdés. Erdogan úgy tekint hazájára, mint a térség legtekintélyesebb és legerősebb országára. Nem véletlenül mondja a tanulmány:

A török elnök egyértelmű célja egy iszlamista köztársaság létrehozása.

Ebbe beletartozik az, hogy Erdogan több beszédében a következőt magyarázta: az állam egyik legfőbb feladata az, hogy a közeljövőben "egy mélyen vallásos generációt neveljen fel." Ez azonban nem csupán retorika. Az elmúlt 10 évben közel 9 ezer mecsetet épült Törökországban. Másrészt beletartozik az is, hogy szeptemberben a török elnök olyan jogosítványokat harcolt ki magának, mellyel szabadon leszámolhat az elképzeléseit kritizáló személyekkel, intézményekkel.

A helyzet pedig egyre rosszabb, hiszen a napokban 20 TV csatornát és rádióállomást zárattak be a hatóságok, és jelenleg is több száz újságíró ül kbörtönben. Törökországban valóban megszűnt a sajtószabadság. Hogy ezek az orgánumok újra sugározzanak, a következő retorikát kell, hogy használják:

Miközben fontos változásokon megy keresztül a török állam, addig Erdogannak világrengető elképzelései is vannak a külpolitikáról. A tanulmány szerint az elnök kettős beszédet alkalmaz: Brüsszel felé azt hangsúlyozza, hogy országának az unióban van a helye, és ezt az EU-Törökország paktum kapcsán igyekszik is manifesztálni. Azonban az Erdogan-féle Törökországnak valójában semmiféle érdekeltsége nincs Európában.

Az elnök az 1923-as lausanne-i békeszerződésben meghatározott status quót szeretné megdönteni, az Ottomán Birodalom revízióját kívánja véghezvinni.

Ez azonban nehézkes, hiszen Ankara restaurációs törekvései miatt a területi követelések is napirendre kerülnek, főleg Görögországgal és Irakkal szemben. A szíriai válság kapcsán pedig kiderült, hogy bár a török hadsereg által lelőtt orosz bombázó miatt igencsak elmérgesedett Ankara és Moszkva viszonya, azóta a két ország kapcsolata újra virágzik.

Recep Tayyip Erdogan iszlamizmusa, autoriter rendszere, kettős beszéde és nagyra törő külpolitikai álmai alapvetően változtatja meg a Törökországról kialakult képet. Nyugati politikusok szerint, ha Erdogan stabilitást és pozitív gazdasági mutatókat tud felmutatni, a rezsim tartós maradhat. Itt az ideje tehát felismerni, hogy Erdogan nemcsak Törökország elnöke, hanem egy birodalom szultánja.

(The American Enterprise Institute)