Bizonyára sokakat meglep ez az érvelés, hiszen Gyurcsány Ferenc vezetésével balliberális pártok sora azzal riogatja az embereket, hogy ha elutasítjuk a kötelező betelepítési kvótákat október 2-án, akkor azzal Európára mondunk nemet és előkészítjük az unióból történő kilépésünket. Vagyis ahogy ők mondják: Maradj otthon, hogy Európában maradhassunk. Ugyanakkor, ahogy a legtöbb eddigi állításukról már bebizonyosodott, ez is valótlanságokon alapul.

2004-ben iskolásként éltem át azt az eufóriát, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk jelentett. Akkoriban mindenki hatalmas reményeket táplált az uniós intézmények iránt, azt hittük, hogy Magyarország egyenrangú tagja lesz egy globálisan is meghatározó közösségnek. Ugyanakkor az MSZP-SZDSZ 8 éves regnálása alatt az ország elszalasztotta azt a kitörési lehetőséget, amelyet az uniós csatlakozásunk jelentett.

Míg más kelet-közép-európai országok nagymértékben prosperáltak a 2000-es években az unió jelentette gazdasági előnyökből, addig Magyarország jobb éveiben is csupán stagnálás közeli növekedést, rosszabb esetben pedig hatalmas gazdasági visszaesést produkált, így 2008-ban elsőként kuncsorogtunk IMF hitelért a tagállamok közül, hogy elkerüljük az államcsődöt.

2010-et követően tovább romlott a helyzet, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az uniós bürokraták és a föderális – tehát nemzetek nélküli – Európát vizionáló nyugati-európai vezetők nem nézik jó szemmel azokat a tagállamokat, melyek előtérbe helyezik nemzeti érdekeiket és kiállnak minden téren az igazukért. Ennek tudhatjuk be azt a sok-sok igaztalan támadást, amelyet Magyarország elszenvedett az elmúlt években, legyen szó gazdasági, morális vagy éppen diplomáciai nyomásgyakorlásról. Ugyanakkor az idő egyértelműen minket igazol, annyira, hogy egyes nyugati vezetők már az idő kerekét is vissza szeretnék forgatni.

A kötelező betelepítési kvóta ügyével ugyanakkor túl messzire mentek. Annak ellenére, hogy Magyarország és más tagállamok lakossága is egyértelműen elutasítja a migránsok kötelező szétosztását, még mindig ránk akarják kényszeríteni ezt a „megoldási” javaslatot. Az eddigi hangos tiltakozások ellenére – mindenféle balliberális állítással ellentétben – az Európai Bizottság javaslata, miszerint felső korlát nélkül, automatikus  elosztási mechanizmus keretében osztanák szét a migránsokat, még mindig napirenden van és be akarják vezetni.

Sőt, az Angela Merkel vezette föderalista tábor továbbra is többségben van. Így ha Magyarország nem lesz elég erős az erről szóló tárgyalások során, azaz nem tud megfelelő számú tagállamot maga mögé állítani, akkor a tavalyihoz hasonlóan az Európai Tanácsban a minősített többségi szavazás segítségével ismét ránk erőszakolhatják a kötelező kvótákat, hasonlóan a tavaly év végi helyzethez. Akik most kompromisszumokról és szolidaritásról papolnak, azok ismét erőből akarják majd átverni a kvótákat.

Jelenleg a népszavazás tűnik az egyetlen olyan eszköznek, amellyel fel lehet hívni a figyelmet a magyar javaslatokra és el lehet érni azt, hogy azok a tagállamok, amelyek még mindig a migránsok kötelező szétosztásában látják a rájuk nehezedő migránsválság megoldását, azokat is eltérítsük ettől a szándékuktól, magyarul: kisebbségbe kerüljenek.

Csak így lehet garantálni azt, hogy az unió visszatérjen ahhoz a formájához és működési elvéhez, amelyhez 2004-ben csatlakoztunk. Ha ez sikerül, akkor továbbra is töretlen lesz a magyarok bizalma az unió iránt és kitartanak a tagságunk mellett. Azonban ha ez nem sikerül, és újra olyan döntéseket kényszerítenek ránk, amelyet nagy többségben elutasítunk, akkor már nem lehet garantálni ezt a töretlen bizalmat. Összegezve: október 2-án csak a „NEM”-mel szavatolható az, hogy hosszútávon is az unióban képzeljük el Magyarország jövőjét, és olyan Európa irányába közeledjünk, amely számunkra is elfogadható.