Bő két hónappal azután, hogy a britek többsége az unióból való kilépés mellett tette le a voksát, egyre inkább úgy tűnik, hogy az akkori kampányhajrában tett brüsszeli és berlini fenyegetések kontraproduktívnak bizonyultak. Ugyanis ki ne emlékezne azokra a vészjósló mondatokra, amelyek szerint ha Nagy-Britannia kilépne az Európai Unióból, akkor

• a britek elveszítenék a Franciaországba kihelyezett határellenőrző pontjaikat;
• a calais-i dzsungelben élő migránsokat egytől-egyig ráküldenék a szigetországiakra;
• az ország elveszítené az uniós kereskedelmi megállapodásainak a nagy részét;
• még az Egyesült Államokkal is újra kellene tárgyalniuk a szabadkereskedelmi megállapodásukat;
• az ország egészségügyi rendszere összeomlana;
• az EU-ból érkezett vendégmunkások egyik napról a másikra elvesztenék a munkavállalói engedélyüket;
• továbbá általánosságban hatalmas gazdasági sokk, majd recesszió tenné próbára a szigetország pénzügyi rendszerének rugalmasságát.

Természetesen az internacionalista felfogással megáldott szocialista és liberális brit pártok örömmel ültek fel ezen fenyegetések vonatára, amelyet elsősorban Angela Merkel, Francois Hollande és Jean-Claude Juncker indított útnak. Hiszen a brüsszeli és berlini politikai elitben fel sem merült, hogy 

Csakhogy a valóság a kilépéspártiakat igazolta. Nagy-Britannia nemhogy elveszítette a franciaországi ellenőrző pontjait, hanem éppen ellenkezőleg: megerősítette azokat. Immár újabb kerítések és betonfalak épülnek annak érdekében, hogy a nemkívánatos "menekültek" ne zaklassák az árufuvarozókat, a turistákat és azokat a mindennapi autósokat, akik a kikötő menti autópályákon közlekednek.

Ráadásul a francia államfő, Hollande a Brexit után egy szóval sem említette, hogy bosszúból megindítja a dzsungellakókat a szigetország felé. Sőt – igaz némiképp hasztalan –, de említésre méltó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy redukálja a dzsungellakók számát, és áthelyezze őket a sátortáborból az ország más pontjaiban felállított, rendezettebb körülményeket biztosító befogadóállomásokba. 

Az EU-s, úgynevezett rendszeren belüli vendégmunkásokkal való riogatás kiemelt stratégiája volt a brüsszeli liberális politikának. Még Magyarországon is elhangoztak olyan aránytalan és a valóságot teljes mértékben nélkülöző kijelentések, miszerint egymillió (!) magyarnak kell majd hazaköltöznie Nagy-Britanniából, amennyiben bekövetkezik a Brexit.

Csakhogy a brit miniszterelnök, Theresa May az ezzel kapcsolatos félelmeket és fóbiákat is eloszlatta. A főképp lengyel, román és bolgár vendégmunkások helyzetével kapcsolatos tájékoztatói rendre a kölcsönösség elvére épültek, miszerint ha 

Továbbá David Davis, a brit EU-tagság megszűnési folyamatának irányítására újonnan létrehozott minisztérium vezetője, nemrégiben egy lapinterjúban úgy fogalmazott, hogy

Továbbá a minisztérium vezetője elvetette annak lehetőségét, hogy a Nagy-Britanniába települt hárommillió külföldi EU-állampolgárnak távoznia kellene a brit EU-tagság megszűnése után.

Az említett irányvonalat azonban nagy fokú szkepticizmussal fogadták a maradáspártiak, hiszen a kampányhajrában folyamatosan azzal érveltek, hogy a Brüsszel által tragikusan kezelt európai szintű migránsáradatnak semmi hatása nem volt a kilépésre. Ehelyett azokkal a lengyelekből, bolgárokból és magyarokból van elegük a briteknek, akik 10-15 évnyi bejelentett és megadóztatott munka után összecsomagolnak és visszatérnek anyaországukba.

Így a nevetséges Brexit-ellenesek érvelését pontosan Theresa May nyitott álláspontja törte ketté, amikor nemcsak az unión belüli vendégmunkások változatlan státusa mellett állt ki, hanem amikor az általa kinevezett miniszterek egyöntetűen elismerték az ország egészségügy rendszerében betöltött vendégmunkások kulcsfontosságú jelentőségét. Természetesen ezzel kellemetlen helyzetbe hozva azokat, akik a migrációs hullám elbagatellizálásán fáradoztak.

A legfrissebb gazdasági elemzések szerint a britek financiális helyzete sokkalta stabilabb jelenleg, mint ahogyan azt pár hónappal ezelőtt előrevetítették a brüsszeli elemzők. Ennek fényében, az Oxfordi Egyetem Londonban működő gazdasági elemzőrészlege, az Oxford Economics szakértői a brit EU-tagságról tartott népszavazás óta heti rendszerességgel tesznek közzé úgynevezett "recessziófigyelő" gyorselemzéseket. A legutóbb pénteken ismertetett új összeállításukban felidézték, hogy

Emellett az Oxford Economics londoni elemzői pénteki helyzetértékelésükben mindehhez hozzávették azt is, hogy az elmúlt időszakban a piacokon is viszonylagos nyugalom honol, a font árfolyama gyakorlatilag nem mozdul, és a brit állampapír-hozamok kissé emelkedtek, tükrözve, hogy a vártnál jobb aktivitási adatok nyomán a piac most már kisebb eséllyel árazza a Bank of England – a brit jegybank – további monetáris enyhítésének esélyét.

Továbbá egy másik nagy londoni pénzügyi-gazdasági elemzőcég – a Capital Economics is – a múlt pénteki helyzetértékelésében szintén arra a következtetésre jutott, hogy egyre valószínűbb a teljes körű recesszió elkerülése a brit gazdaságban. 

A várakozásokkal ellentétben leginkább Angela Merkel és a brüsszeli technokraták. Még abban az esetben is, ha a nyilvánvaló politikai és ideológiai vereséget is leszámítjuk. Ugyanis az Angela Merkel részéről, a britek felé tett gazdasági fenyegetések szinte egytől-egyig teljes mértékben visszafele sültek el.

A Német Gazdaságelemző Intézet legfrissebb jelentése szerint a Brexit gazdasági hatása nemcsak az egész Európai Uniót fogja negatívan érinteni, hanem

A felmérés szerint a Brexitet követő hónapokban a német GDP mintegy 0,4 százalékponttal fog csökkenni, míg az eurozóna összesített GDP-je csupán 0,2 százalékponttal. Az elemzők szerint ez azt jelenti, hogy hiába a német gazdaság erőteljes rugalmassága, a következő két évben Németország financiális helyzete – amely nagy mértékben az exportra támaszkodik – képtelen lesz ezt a kiesést maradéktalanul pótolni. 

Az intézet indoklása szerint ez egyenesen a Brexit következménye, amely elsősorban a befektetői bizalmatlanságban és a pénzügyi bizonytalanságban manifesztálódik. Mi több, a Brexit miatt, a többi tagországban bekövetkező gazdasági hullám hatását is előbb-utóbb a németeknek kell majd felfogniuk és enyhíteniük.

A migránsáradatra költött évi húsz milliárd euró mellé most már egy újabb gazdasági terhet kénytelen cipelni Angela Merkel.

Csakhogy e két ügy politikai jelentősége többek között az, hogy mindkét folyamat elkerülhető lett volna. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a britek Brüsszellel való elégedetlenségének a semmibevétele, és az uniós tagországok által nemkívánatos két millió szír beengedése ugyanabból a liberális, nyugati és főképp uniós gőgből táplálkozik, amely elsősorban a magyar határvédelmet kritizálta, majd az idő múlásával ráeszmélt, mégiscsak egyedül mi, magyarok védelmezzük a schengeni irányelveket.