A Közel-Kelet újrafelosztása
2016.09.06. 18:08
Erdogan kielégíthetetlen étvágya
Erdogan nagyhatalmi álmai, hatalmas léket kaptak az orosz bombázó lelövése után. A tökös lépés gyenge pozícióba hozta a török hadsereget, ugyanis az oroszok Aszad elnök kérésére tartózkodtak Szíriában és az ő engedélyével lőhettek bármire, ami megsérti annak határait, így a török hadsereg nagy kockázatot vállalt volna bármilyen akcióval szír területen. Erdogannak azonban valahogy be kellett jutni Szíriába. Két okból is.
Az egyik, hogy a szír határ mentén elfoglaljon egy területet, azzal az indokkal, hogy ott hoz létre egy biztonságos zónát a menekülteknek. Ez a terület valójában Erdogan első területszerző háborújának jutalma lesz. Tudtuk, ha belép oda nem lesz könnyű kizavarni a törököket, akik egyre nyilvánvalóbban Szíria és a Közel-Kelet egy részének újrafelosztásában bíznak. Nem is alaptalanul, a mostani káosz, aminek a vége még nagyon messze van, könnyen végződhet új határok meghúzásával, ami a kurdok miatt akár az USA számára is fontos lehet.
A másik ok a kurdok megállítása, illetve államalapításuk esélyeinek csökkentése volt. A törökök nem is lacafacáztak, amint szír terültre léptek, azonnal a kurdok ellen fordultak és az USA figyelmeztetése ellenére, akinek érdekük a kurdok erősítése, kvázi háborúba keveredtek velük.
Putyin tényleg egy gátlástalan zseni
Ehhez azonban előbb ki kellett békülniük az oroszokkal és engedélyt kellett kérni tőlük az akció megindításához, amit Erdogan annyira fontosnak tartott, hogy kutyába lemenve járult Putyin elé, aki nagylelkűen engedélyt adott ahhoz, ami neki is érdeke volt. A helyzet tényleg bizarr. Törökország, a NATO második legnagyobb földi haderejével rendelkező ország engedélyt kér és kap az oroszoktól egy másik ország egy részének elfoglalására és az USA térségbeli fontos szövetségesének megtámadására. Putyin tényleg egy gátlástalan zseni. A NATO fegyverivel rombolja le a NATO fegyvereit, egy NATO taggal támadtatja meg a NATO egy fontos szövetségesét. Ha valaki azt mondja a Krím után, hogy Putyin ilyen fontos pozícióba lavírozza magát, ahelyett, hogy összeomlana senki nem hiszi el. (Annak idején a Foreign Affairs hosszú elemzést közölt, hogy Oroszországnak most aztán tényleg vége.) Az eset szinte komikusnak mondható, annyira abszurd. Putyin olyat adott a törököknek, aminek amúgy maga is nagyon örül. Érdeke, hogy a törökök déli határaik felé háborúzzanak és érdeke a NATO gyengítése. Az oroszoknak az északi határoktól kell távol tartani a törököket, akik még azt is felajánlották az oroszoknak, hogy egy olyan NATO támaszpontot használjanak, amin 12 amerikai atomtöltet volt.
A déli háborúk Európának rosszak. Azzal pedig, hogy szír területen a törökök hoznak létre menekülttábort, gyaníthatóan majd az EU pénzéből, újra csak megkerülhetetlenné tették magukat. Nélkülük már tényleg nem menekül meg Európa. Európa tárgyalási pozíciói tovább romlottak, mind a törökökkel, mind az oroszokkal. Mindkettő kezében egyre több zseton van a játékasztalnál.
Új távlatok a Közel-Keleten
A törökök bevonulásával a helyzet tovább romlott. A közel-keleti konfliktus megoldása még távolabbra került. Az oroszoknak és nekik is érdekük, hogy a konfliktus minél tovább fennmaradjon, szélesedjen. A törökök szeretnének a zavarosban halászni, szeretnének hosszabb távon területeket szerezni, amihez a katonai erejük és a gátlástalanságuk is megvan. Az oroszokhoz hasonlóan úgy számolnak, hogy az afrikai és közel-keleti régió hosszú évtizedekig képtelen lesz stabilizálódni és egyre több országban lesznek gondok. Az olajbevételek eltűnésével ez csak fokozódik és ma még nagyon erősnek látszó országok is bajba kerülhetnek. Az oroszoknak minden káosz, ami csökkentheti a régió olajtermelő képességét, áldás. A hosszabb távú orosz tervekben ez is szerepet játszhat. Az USA általában a káoszban érdekelt, de nyilván nincs ínyére, hogy az oroszok szerepe ennyire felértékelődött és a törökök az oroszoktól váltak függővé. Ennek ellenére, a káosz önmagában kielégítő az USA-nak, mert paralizál egy régiót, ami így kisebb veszélyt jelent és jobban rászorul a külső segítségre, ami által nagyobb tér nyílik a titkosszolgálatok számára.
Az USA eddig kényelmesen lavírozott a kurd-török vitában kurdok támogatásával tartva sakkban a törököket. Ennek azonban vége, Putyin engedélyével a teljesen gátlástalan Erdogan azt tesz, amit akar. A kurdokkal való konfliktusa az egész régió legfurább helyzete lesz. Az USA által finanszírozott kurd erők folyamatosan harcban állnak majd a NATO fontos tagjával. Az USA-t azonban nem kell félteni. Az egész hatalmas politikai játszmának az USA szempontjából is csak egyetlen gyenge láncszeme van, legfontosabb szövetségese, Európa.
Háborúra kényszerül Európa?
Európa az egyetlen, aki számára a Közel-Kelet és Afrika problémái szinte kizárólag csak negatívumokat hordoznak. Az ottani konfliktusok azonnali és közvetlen veszélyt jelentenek, mivel képtelen megvédeni határait és azok az erők, amelyek képesek lennének erre, ennek nagyon meg akarják kérni az árát. A menekültkérdés vált az európai jövő meghatározó témájává és Akhilleusz sarkává. Ez olyan mértékben dominálja az európai politikát, hogy semmi másra nem jut energia, ami rövid időn belül komoly károkat okoz majd minden területen. Az európai politikai rendszer alapjai recsegnek ropognak és amíg a menekültkérdés nem oldódik meg, az eszkaláció folytatódik, Európa külső hatalmak által zsarolható és gyengíthető marad. Putyin önbizalommal szemléli Európa vergődését, várja a pillanatot, amikor az EU arra kényszerül, hogy Erdoganhoz hasonlóan megalázkodva járuljon színe elég és könyörgőre fogja. Az EU vezetői ezzel szemben jelenleg inkább az oroszellenesség fokozását tartják követendő útnak. Talán abban bíznak, hogy az oroszokat gazdaságilag előbb utóbb kivéreztetik, de ez még évtizedes távlatban is nagyon hiú ábránd. Törökország az oroszokkal történt kiegyezés után nem zsarolható, amit jól mutat az osztrákok esete. Akik csak egy enyhe beszólásért cserében retorziókat kaptak a nyakukba. Egy 1895 óta fennálló régészeti engedélyt vontak vissza figyelmeztetésképpen.
A törökök is részben Putyin markába kerültek és már a őket is fel tudja használni Európa gyengítésére. Neki az is megfelel, ha a törökök összevesznek az EU-val, vagy ha megkapják a vízummentességet, mert nehezen eldönthető melyik okozna nagyobb károkat.
Az oroszok hosszú időre semlegesítették Európát és ehhez nem is kellett sokat áldozniuk. A szír területen állomásozó orosz erők létszáma minimális, költségük alacsony. A nyugat Merkel mama politikájával olyan helyzetbe lavírozta magát, amit már csak óriási engedményekkel, vagy háborúval tud helyrehozni.
A migráció csak az afrikai kontinensen lenne megállítható, ehhez létre kéne hozni egy biztonságos tengerparti sávot, egy EU által felügyelt zónát, ahol menekülttáborokat lehet létrehozni. A menekülteket ott meg lehet állítani, és az EU-ban elfogott menekülteket oda vissza lehet szállítani. Ez csak két módon menne. Az oroszokkal való megegyezéssel, vagy az oroszok akarata ellenére. Az utóbbihoz azonban erőt — katonai és diplomáciai erőt — kell mutatni. Ma egyik sincs meg, és nem is megy egyik a másik nélkül. Európának képesnek kéne lennie arra, hogy erővel megszerezze azt amit szeretne, mert akkor megkapná erő nélkül is. Erre azonban az elpuhult német vezetés alatt nem lesz képes. Sokkal egyszerűbb lesz gazdag német nyugdíjas módjára megvásárolni az oroszoktól függetlenségét. Jó lenne, ha ezt minél előbb megtenné és nem keménykedne tovább az oroszokkal, mivel egyszerűen nincsenek geopolitikailag egy súlycsoportban. Az egész katyvaszt legnagyobb részt Merkel tehetetlenségének köszönhetjük, aki képtelen volt az orosz-török mosolyszünetet kihasználni. Az esély elment.
Putyin meg hátradől és azt mondja: "Én már tényleg csak egy vodkát kérek."